Tinédzser gyerekek a hitvesi ágyban – Hol kell meghúzni a határt?

2015.06.04. 19:08

"Mégis mi az abnormális abban, ha együtt alszik a gyerek a szülőkkel? Lányom is velünk aludt 7 éves koráig, most már külföldön él, de normális. Fiaim szintén velünk aludtak 8 évig, mert szerettek velünk aludni, az ágy meg nagy, elfértünk. Most 11-13 évesek, külön szobában, de még mindig szeretnek néha hozzánk bújni."

Az alábbi sorokkal a Life.hu egy olvasója fejezte ki véleményét egy korábbi, testvérek abnormálisnak tűnő együtt alvásáról szóló cikkünk alatt. A véleménye is azt tükrözi, hogy a téma bizony igen megosztó, van, aki szerint teljesen normális, ha egy 8-9, akár 10 éves gyermek minden éjjel a hitvesi ágyban tér nyugovóra, van, aki szerint ennek nem biztos, hogy így kellene történnie.
De vajon kinek van igaza? És mi állhat a gyermekükkel együtt alvó szülők viselkedése mögött? Szakértőink segítségével megpróbáltunk kicsit a téma mélyére ásni.

Forrás: Thinkstock

De lássunk először is egy, az olvasónk történetéhez hasonló sztorit. 

Apu a gyerekszobában, gyerekek a hitvesi ágyban
A Darby család történetét a The Daily Mirror nevezetű angol lap osztotta meg a nagyvilággal. Hogy mitől olyan érdekes az életük? Attól, hogy az édesanya és feleség, Julie Darby az éjszakáit és hitvesi ágyát férje helyett két serdülő gyermekével osztja meg minden áldott nap. A 10 éves Brayden és a 9 éves Kai két teljesen átlagosnak tűnő fiú, más gyerkőcökhöz hasonlóan ők is imádnak focizni, bringázni, egyvalamiben azonban mégis különböznek társaiktól: esténként az anyjukkal alszanak a szülők hálószobájában, míg apjuk a gyerekek szobájában hajtja álomra a fejét. A család öt éve él így, és bár a barátok és a rokonok figyelmeztették már az szülőket, hogy ez a nem mindennapi szokásuk rossz hatással lehet a fiúkra és a házasságukra is, az anyuka állítja: gyermekeik így érzik jól magukat, ezért szerintük teljesen normális a helyzetük. Elmondásuk szerint, mikor a fiúk kinőtték a kiságyat, berendeztek nekik egy gyerekszobát két különálló ággyal, a gyerekek azonban nem tudtak az anyjuk nélkül aludni. Kezdetben négyen aludtak együtt, aztán ahogy a gyerekek nőni kezdtek, az apa már nem fért el, így hát ő átköltözött a gyerekek szobájába. A szülők határozottan kiállnak véleményük mellett, és a kíváncsi érdeklődőknek azt is el szokták mondani, hogy bizony így is tudnak házaséletet élni, szerintük ez nem az együtt alváson múlik.

Tényleg jó a gyereknek?

Az ilyen történeteknél nehéz eldönteni, hogy vajon tényleg a gyermek igényli azt, hogy minél tovább a szülői ágyban maradjon, vagy valójában az anyának jelent biztos pontot, ha látja, és a közelében tudja a gyermekét. Könnyen bele lehet ugyanis futni abba a csapdába, hogy a szülő akár évekig is ámítja magát azzal, hogy a lurkó már túlságosan is megszokta, hogy velük alszik, sőt szüksége is van rá. 

De valóban szüksége van rá a gyereknek? A témában két szakértő véleményét is kikértük - Deáki Tímea, a Life.hu szakértője, párterapeuta és Somoskői Nóra, pszichológus egyetértett abban, a leválás a legtöbbször inkább az anyának jelent problémát, mint a gyereknek. 

Somoskői Nóra, pszichológus szerint
"Az első pár évben teljesen természetes, hogy egy kisgyermek a szülői ágyban érzi a legjobban magát. Problematikussá akkor válik a helyzet, ha a szerepek felcserélődnek, az apa kiszorul a hálószobából, és az anya gyermekével osztja meg a hitvesi ágyat. Ennek következtében lazulhat a kettőjük közötti intimitás, és érzelmileg eltávolodhatnak egymástól. Sok nő egy gyermek születésével nem képes arra, hogy megtalálja az egészséges egyensúlyt férje és gyermeke között, sokkal több időt szentel a picinek, mint hitvesének. A probléma orvosolásához mindenképpen meg kell azt vizsgálni, hogy az anya miért helyezi túlzott mértékben előtérbe gyermekét párjával szemben. Számos ok húzódhat meg a háttérben, egy rosszul berögzült múltbéli tapasztalat, korábban szerzett kudarcok, beprogramozott félelmek, vagy esetleg elhidegülés a partnertől. Szerencsére mindegyik probléma orvosolható egy jól vezetett pszichoterápia segítségével."
Forrás: Thinkstock

Deáki Tímea párterapeuta azon a véleményen van, hogy a leválástól kizárólag az édesanyák félnek, mondván: utána a kicsi nem függ már annyira tőlük. Ez a hozzáállás inkább az első gyerekes anyukákra igaz, akik könnyen elkövethetik azt a hibát, hogy megmagyarázzák maguknak, a gyerek érdeke/igénye/szokása, hogy a szülői ágyban aludjon. Így pedig könnyen belefuthatnak más problémákba is: kapcsolatiba és nevelésibe egyaránt.

A gyerek mint alibi?

Az egyik ilyen probléma a szexuális elhatárolódás. Megeshet ugyanis, hogy a gyerek jelenléte a hitvesi ágyban valójában egyfajta védekezés - vagyis tökéletes alibi, kibúvó lehet az összebújás, vagy akár a szex ellen. Ez a felállás azt eredményezheti - főleg ha több évig is tart - hogy a nő előbb-utóbb fél majd bármit is kezdeményezni, a férfi pedig addigra már réges-régen feladta a próbálkozást. Ez pedig további veszekedéseket generálhat, amelyet valahol mélyen az (anyai) önzőség táplál.

Fel kell nőni!

Az együtt alvás másik hátulütője, hogy ha valaki mindig a csemete mellett van, mikor ő álomba szenderül, a gyermek egyszerűen nem fog megtanulni egyedül elaludni, nem tanulja meg kezelni a saját életét. 

Hogy mit tehetnek azok a szülők, akiknek ágyába gyerkőcük rendszeresen, minden éjjel belemászik? Vágjanak bele az átszoktatásba!

Somoskői Nóra, pszichológus tanácsa

"Nincs általánosan bevált recept, hiszen sok minden függ a szülők által kialakított szokásoktól és kultúrától is, mégis elmondható, hogy a gyermek két-hároméves kora körül már érdemes megpróbálkozni a külön alvással. Az átszoktatás fokozatosan történjen, semmiképpen se zárjuk rá az ajtót már első éjszaka a picire. Az első pár alkalommal aludjunk vele mi is az új helyen, aztán szépen-lassan ritkítsuk ezt. Ne dorgáljuk meg a gyermeket azért, ha esetleg rosszat álmodik, és az éjszaka közepén megjelenik az ágyunk mellett, engedjük meg, hogy aznap estére hadd maradjon a közelünkben. Szigorral nem biztos, hogy könnyebben elérjük célunkat."

 

csecsemőházassággyerekalvásszülők