Aki állatot öl, annak az ember lesz a következő?

2016.03.10. 18:48

"...Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" - kissé elcsépeltnek tűnhet Saint-Exupéry idézetével kezdeni egy cikket, azért döntöttem mégis mellette, mert nem is lehetne jobban megfogalmazni azt az igazságot és a társadalom azon kötelességét, amelyet az emberiség a mai napig semmibe vesz. Ez pedig a felelősség: felelősségvállalás magunkért, a környezetünkért és minden élőlényért.

Mikor egy-egy brutális állatkínzási ügy bejárja a médiát, a társadalom jó része érthető módon háborogni kezd, vannak, akik ítéletet követelnek, és sokszor bosszúért kiáltanak. Az indulatokat meg lehet érteni, ám azt is látni kell, hogy ezek a történetek nem egy-egy deviáns emberről szólnak, hanem a rendszerről, amelyben élünk, a berögződött és természetesnek vélt hagyományokról.

Arról, hogy emberi felsőbbrendűségünkre hivatkozva úgy gondoljuk, a környezetünk és minden élőlény értünk van, azért létezik, hogy az emberiség céljait szolgálja, hogy kényünk-kedvünk szerint használjuk, kihasználjuk. De attól, hogy több az erőnk, több a hatalmunk, valóban felsőbbrendűek lennénk? Olybá tűnik, mintha 

a felsőbbrendűségünket hangoztató ideológiát csak az emberi mohóságunk és kegyetlenségünk kimagyarázására használnánk. 

Forrás: Thinkstock

Tény, hogy az állatok emberi mércével mérve nem olyan intelligensek, de ebből rögtön az következik, hogy jogunk van dönteni életükről és halálukról? És ha mégis elfogadjuk azt az érvelést, hogy az ember intelligenciájára hivatkozva felette áll más élőlényeknek, akkor

ennek a felsőbbrendűségnek nem kellene nagyobb felelősséggel is együtt járnia?

Úgy, ahogy a felnőttek is felelősséget vállalnak a gyerekekért, nem kellene az állatokért is felelősséget vállalni? A technikai fejlődés rohanó világában gyakran megfeledkezünk egy fontos tényről: élhetünk felhőkarcolókban, nyomkodhatjuk éjjel-nappal a számítógépet, járhatunk szupertrendi ruhákban, végső soron továbbra is természeti lények vagyunk.

Forrás: Thinkstock
"Ha nincs hús, akkor nincs baba sem" - Rossz anya a vegán anya?

Saját bőrömön is tapasztalom, hogy a vegetarianizmust és a vegánizmust idehaza még mindig valamiféle misztikum lengi körül. Vannak, akik szerint csak egy hülye hóbort, mások nem tudják elképzelni, hogy hús nélkül boldog életet lehet élni, megint mások pedig (téves) egészségi okokra hivatkozva utasítják el a növényi táplálkozást. De akkor kelt csak igazán nagy felháborodást a húsmentes étrend, ha gyermeket váró kismamáról van szó. Valóban rossz anya a vegán anya? Olvasd el korábbi cikkünket!

A médiát bejáró brutális esetek valójában az okozatai annak a felfogásnak, amelyet a társadalom jelentős része teljesen természetesnek tart. Ahhoz, hogy elindulhasson a változás, hogy az emberek valóban emberhez méltó módon gondolkodjanak, cselekedjenek, a jövő generációinak fel kell ismernie és változtatnia kell a hibáinkon.  

Forrás: Youtube

Jó lenne, ha 100 százalék optimizmussal tekinthetnénk a felnövekvő nemzedékre, de mikor újra és újra hírt kapunk olyan, állatok ellen elkövetett kegyetlenkedésekről, amelyeket fiatalok, szinte még gyerekek követnek el, az ember szíve akaratlanul is egy kicsit összetörik.

Egy kölyökkutya halála

"Kinyírlak!" - így kezdődött az az internetre feltöltött felvétel, amelyben egy fiatal fiú baseballütővel ver agyon egy magatehetetlen kölyökkutyát. A szörnyűségről készült videó vírusként terjedt a médiában, az emberek elborzadtak azon, hogy mindezt egy 18 éves követte el. Az esetet tovább súlyosbította, hogy az állatkínzó a Borsod megyei Detek alpolgármesterének fia volt. Az ügyben rendőrségi eljárás indult, még nem tudni, mik lesznek a következményei.

Állatkínzás miatt évente 200-250 eljárás indul a bíróságokon, és átlagosan tíz vádlott kap letöltendő börtönbüntetést ilyen bűncselekményért. Bár a törvényi keretek megvannak, ennek ellenére a tényleges büntetések száma igen alacsony. A nemzetközi bűnügyi statisztikák szerint az állatkínzást elkövetők jelentős hányada követ el később bűncselekményt gyerekek vagy nők ellen.

A szakértő véleménye

Az esetre reflektálva Majsai László pszichopedagógus segítségét kértük, hogy megpróbáljunk a fiatalkori állatkínzások lélektanának mélyére ásni.

Szakértőnk szerint a legfőbb probléma az lehet, hogy ezekben a gyermekekben nem alakult ki, nem alakították ki azt az értékrendet, amely szerint tisztelnünk kell mindent, ami élő, embert, állatot, növényt egyaránt. Nem értették meg és fogadtatták el velük a tényt, hogy életet adni vagy teremteni komoly felelősség, kioltani pedig visszafordíthatatlan bűn, 

nem egy számítógépes játékban élnek, ahol a game over után egy gombnyomásra újraindul az élet. 

A kórosan sovány daganatos Tiát a gazdája kétméteres láncon tartottaForrás: Némedi Edina/Állatmentő Szolgálat Alapítvány

Nem tanították meg nekik, hogy az állatok is éreznek fájdalmat, a csoportokban élők pedig veszteséget is, ha elpusztul közülük egy társuk. És azt sem, hogy az erőfölény egyáltalán nem egyenlő az alá-fölé rendeltséggel. Mindebben hatalmas feladat és felelősség hárul a szülőkre. 

Az élő természet megismertetése, törvényeinek bemutatása és elfogadtatása, az állatok, növények megszerettetése az egyik legalapvetőbb feladata lenne mindenfajta oktatásnak és nevelésnek.

Mint az élet legtöbb területén, ezen a téren is a legfőbb megelőző tevékenység a figyelem és a folyamatos kommunikáció. Majsai László szerint akkor működhet egy szülő vagy pedagógus igazi megelőzőként, ha tisztában van a gyermek érzelem- és gondolatvilágával, ha képes meglátni azokat az apró (vagy nagyobb) jeleket, amik az értékrendje kibillenésére, a problémamegoldásainak nehézségeire, indulatainak gyakori elfojtásaira, viselkedésének kóros torzulásaira utalnak, és azonnal vagy rövid időn belül reagál rájuk, ha kell, segítséget nyújt vagy kér számára.

Az állatkínzás egyáltalán nem új keletű dolog, a "modern kori bántalmazók" azonban - ahogy a deteki alpolgármester fia is - a technika fejlődésének hála akár közszemlére is bocsáthatják brutális tettüket.

A szakértő szerint az, hogy egy bántalmazó "közkinccsé" teszi rémtettét, azt igazolja, hogy győzelemként, dicsőségként éli meg a kínzást vagy ölést. 

Valamelyik állatot még meg lehet menteni, és valamelyiket sajnos már nemForrás: Némedi Edina/Állatmentő Szolgálat Alapítvány

Ha már ennek értékeli, "természetes", hogy tudatnia kell a világgal, mint ahogy manapság már minden mást is megosztanak a fiatalok a közösségi oldalakon. A kajafotók és szelfik mellett itt is arra számítanak, hogy másodperceken belül tömérdek lájk lesz a "jutalmuk", ezzel pedig újra nőtt a "népszerűségük".

Aki állatot öl, annak az ember lesz a következő?

Majsai László szerint
Természetesen ezen a téren sem hiszek az eleve elrendelésben. A drogfogyasztásnál sem állíthatjuk, hogy egyenes út vezet a legveszélyesebbek használatáig, ha valaki alkoholizál vagy dohányzik (pedig ez a kettő is drog, és még függővé is lehet válni tőlük). A lényeg, hogy később jóval nagyobb a valószínűsége az emberek ellen forduló erőszaktételnek, bántalmazásnak annak a gyereknek az esetében, aki állatokat kínoz. Különösen, ha élvezettel, részvétlenül, a következmények hárításával vagy felmérése nélkül teszi azt. Ha szokásává vagy "feszültségoldási technikájává" válik, akkor ettől a "függőségtől" ugyanolyan nehezen tud majd szabadulni, mint a szer- vagy tevékenységaddikció rabságából.

Együtt egy közös ügyért! Együtt az állatkínzás ellen!

A deteki alpolgármester fiának esete volt a az utolsó csepp a képzeletbeli pohárban. Miután a videó nyilvánosságra került, és az egész médiában elterjedt, világossá vált, hogy ezúttal nem a szokásos forgatókönyv fog megismétlődni. A felháborodáson nem léptek csak úgy túl az emberek, és az állatvédő szervezetek is azt érezték, hogy ez az a pont, ami után valódi változásokra van szükség.

Az állatkínzás elleni tüntetés február 20-ánFotó: M.Schmidt János/Origo

Február 20-án politikától, vallástól függetlenül több mint 120 állatvédő szervezet fogott össze és állt ki az állatkínzók büntetésének szigorítását követelve.

A szervezetekhez több ezer résztvevő társult, és egy demonstráció keretében megtöltötték a Kossuth teret. A szervezők a beszédek után átadták az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága képviselőjének javaslataikat. Azt szeretnék elérni a törvényhozóknál, hogy az állatvédelmi törvényt több helyen is módosítsák, a hatályos törvényeket ellenőrizzék és tartassák be, valamint hogy az állatokat bántalmazók ne kerülhessék el a büntetést. A jelenlegi törvényi szabályzás szerint különös kegyetlenség esetén 3 év börtönbüntetést kaphat egy állatkínzó.

A felvonult állatvédő szervezetek között volt a Somogyi Zoltán által vezetett Állatmentő Szolgálat Alapítvány is. Az alapítvány olyan aktivistákból áll, akik évek óta szívvel-lélekkel segítik, mentik a bajba jutott állatokat, tagjaik elkötelezettek, és hivatásként kezelik az állatvédelmet és az állatmentést. A szervezet különlegessége, hogy minden tagjuk vegán, és mindennapjaikban is arra törekszenek, hogy a lehető legkevesebbet ártsanak az élőlényeknek és a természetnek. 

A gyógyult állatok nagyon hálásak, március 6-án az Illatos úti örökbeadó napon sok állat új gazdára találtForrás: Facebook/Állatmentő Sereg, Némedi Edina/Állatmentő Szolgálat Alapítvány

Fiatalkori állatkínzás az állatvédők szemével

Forrás: Somogyi Zoltán
Somogyi Zoltán elnök, mentési vezető
Milyen gyakran találkoztok olyan esettel, amikor egy kiskorú követ el állatkínzást? Mi állhat ezeknek az eseteknek a hátterében?
Szerencsére ilyen esetekbe nagyon ritkán futunk bele. Három-hat éves gyerekeknél jellemző sajnos az, hogy a cicák bajszát levágják, ez a macskáknál csonkításnak minősül, hiszen itt rengeteg idegvégződés található. Véleményem szerint ez abból fakad, hogy a felnőtt állattartók sincsenek tisztában a kedvencük fontos jellemzőivel, ezért ők maguk sem figyelnek oda arra, hogy a gyermekük mit tesz. A felnőttek mintája nagyon nagy hatással van a gyerekekre. Ha a család nem kezeli az állatokat élőlényként, akkor nagy az esély, hogy a gyerek se fogja. De lehet egy másik szélsőséges eset is. Sokszor előfordul az is, hogy az emberek az állataikat előtérbe helyezik a gyerekeikkel szemben. Ilyenkor a gyermek elhanyagoltnak érzi magát, és féltékenységből bánthatja az állatokat, hiszen ő az állatot hibáztatja, pedig a probléma a szülőnél van. Mindenkinek törekednie kell arra, hogy a családjában egyensúlyt teremtsen.

Mi volt a legbrutálisabb eset, amivel találkoztatok, és amit egy kiskorú követett el?
Nem is bejelentés kapcsán voltunk vidéken, hanem magánjellegű okok miatt, de sajnos észrevettünk egy háznál egy csontsoványra lefogyott, sálra kikötött német juhász jellegű kutyust. A nyakán lévő lánc a húsába belenőtt, később kiderült, hogy a 25 kg helyett 12 kg-ra fogyott az állat. Volt egy palotapincsi társa is, szintén extrém állapotban. A család hihetetlen agresszióval rontott ki, ezért a saját testi épségünk érdekében is rendőri segítséget kellett kérnünk. Előkerült egy 12 éves lány is, a család legkisebb tagja. Érezhető volt, hogy szereti az állatokat, nagyon sírt, hiszen akkor már tudta, hogy el fogjuk vinni az állatait, de képtelenség volt vele megértetni, hogy az állatai veszélyben vannak itt, és rövid időn belül meg fognak halni, ha nem avatkozunk be. A kislány csak sírt és kiabált, hogy ne vigyük el a szeretett állatait. Borzalmas volt azt látni, hogy egy rossz szülői minta miatt a "szeretett" állatok szenvedése észrevétlenül maradt a gyermek szemei előtt is. Éjfél, a palotapincsi az esetet követően pár nappal itt hagyott minket végleg.

Miként lehetne megelőzni a fiatalkori állatkínzásokat?
Véleményünk szerint az iskolai oktatásokba mindenféleképpen be kell kerülnie egy állatvédelmi programnak, ami a házi kedvencek tartásán túl a haszonállatokkal, a vágóhidakkal, a bundájukért tartott és a kísérleti állatokkal szintúgy foglalkozna. Amikor felnő az első ilyen generáció, és nekik lesz gyermekük, akkor már egy teljesen átalakult értékrend fogja jellemezni az állattartást. A jelenlegi problémát pedig ismeretterjesztő anyagokkal, felvilágosítással lehet mérsékelni. Az a baj, hogy ezt a civil szervezetek vállalják fel magukra. Ha egyes városok, faluk önkormányzati háttértámogatást adnának, akkor biztosra vesszük, hogy nem megfelelő állattartás, ami állatkínzássá alakulhat, csökkenne.

Hogy látjátok, milyen a magyar társadalom állatokhoz való hozzáállása?
A házi kedvencekkel egyre többen éreznek empátiát, még akkor is, ha nem tartanak állatot. Ez abban is mérhető, hogy megszaporodtak a bejelentéseink, holott az emberek nagy része eddig se tartotta megfelelően az állatokat. Sajnálatos módon az emberek nincsenek felkészítve kellőképpen a megfelelő állattartásra. A jelenlegi helyzet az emberek életére is negatív kihatással van. Hiszen az állatszerető emberek folyamatosan sérülnek lelkileg, a sok meggyötört állat láttán. Ez mind kihatással van az emberek életére. Az állatmentők többsége folyamatosan a megélhetésüket kockáztatják, hiszen a sok bejelentés munkaidőben érkezik. Egy balesetes állat pedig nem fogja megvárni a munkaidő végét, de egy állatkínzásos eset sem tűrhet halasztást. Mintha két végletre szakadt volna a társadalom: vannak, akik az állatokat mentik, vagy adományoznak, aggódnak értük, és vannak, akik még mindig tárgyakként használják őket.
állatkínzáscsaládkörnyezetemberekgyerekekállatokállatvédelem