Anyám nyakán, avagy az all inclusive mamahotel

2016.04.12. 20:29

Adott egy jóvágású, jól kereső férfi, aki bár már jócskán elmúlt harminc, a mamahotel oltalmazó falait egyáltalán nem áll szándékában egy önálló, kevésbé kényelmes életre cserélni. A sztori jó néhány hollywoodi szuperprodukcióból ismerős lehet, és mint oly sok más film esetén, az alkotók ezeknél a történeteknél is a valóságból inspirálódtak. Van miből: az Európai Unió országaiban a 18 és 34 év közötti fiatal felnőttek mintegy fele él együtt a szüleivel.

A mamahotel kifejezés alatt azt a jelenséget értjük, mikor a felnőtt korú, munkaképes gyerekek nem szakadnak el a szülői ház nyújtotta előnyöktől és biztonságtól, szüleik nyakán élve elsősorban a tőlük kapott pénzből élvezik az életet. 

Ha a magyarországi számokat nézzük, a KSH statisztikái szerint 1990 óta folyamatosan növekszik hazánkban a "felnőtt gyermekek" száma: míg 1990-ben 459 ezer 20-39 év közötti fiatal felnőtt élt a szüleivel, addig 2001-re számuk megduplázódott, 819 ezerre nőtt, jelenleg pedig 883 ezer, mamahotelben élő felnőttet tartanak nyilván. Ez azt jelenti, hogy

míg '90-ben a népesség 16 százalékát tették ki, 2011-es népszámlálás idejére ez a szám 31 százalék fölé emelkedett.

Forrás: Youtube

A gyermeki életszakasz kitolódása Európa más országaira is jellemző, ám míg az északi országok nagy részében a fiataloknak csupán egynegyede lakik együtt a szülőkkel, addig délen az arányok megfordulnak: Máltán, Horvátországban és furcsa módon Szlovákiában a gyerekek 70-80 százaléka él a szülőkkel, és csupán 20-30 százalékuk él külön háztartásban. 

Az adatok alapján megállapítható, hogy a fiatalok a magasabb életszínvonallal rendelkező országokban hagyják el hamarabb a szülői fészket, és ezeken a helyeken vágnak bele korábban az önálló, szülőktől független életbe. 

De kanyarodjunk kicsit vissza cikkünk elejére, egészen pontosan a filmes példára. Véletlen lenne, hogy a forgatókönyvírók általában anyuci pici fiával szemléltetik a szülőkről leválni képtelen, meglett korú gyereket?

Nem. 

A statisztikák szerint a férfiak többen és tovább maradnak a szüleikkel, mint a nők.  A legutóbbi vizsgálatkor a 20-39 közötti korosztályból 547 ezer férfi és 335 ezer felnőtt nő lakott a szülői házban.

Felelőtlen, elkényeztetett naplopók?

A mamahotel lakóit további csoportokra is bonthatjuk: van a 29 évesen is egyetemre járó, soha életében még nem dolgozó, papabankot szipolyozó típus; és az önálló egzisztenciával rendelkező, mégis szülői házban lakó fajta. Az utóbbi kétségkívül előnyösebb helyzetben van, esetükben gyakran fordul elő az is, hogy egy nem várt élethelyzet - például egyik szülő halála - miatt marad/költözik vissza a gyerek a családi fészekbe(n). 

Nem titok, a Life.hu szerkesztőségében is főleg a húszas-harmincas éveiket taposó fiatal felnőttek dolgoznak, így egy rögtönzött házi közvélemény-kutatás keretében utánajártam, ki mikor hagyta hátra a szülői házat, vagy milyen indokra hivatkozva lakik még mamahotelben.

Forrás: Dreamstime

Barbi, 26 éves

Barbi hat éve költözött el a szülői házból. Albérlettel nem kellett bajlódnia, mivel édesapja megüresedett lakásában tudott letelepedni. 20 éves kora óta egyedül él, idén február óra már saját lakásában. Mint mondta, rengeteg kiadása van még a saját ingatlan esetében is, de már nem támaszkodik a szüleire, mindent megpróbál saját maga megoldani. Néhány éven belül saját családot is szeretne alapítani. Azt mesélte, van olyan ismerőse, aki még mindig édesanyjával él, de ezt az élethelyzetet az édesapa tragikus halála idézte elő.

A saját lábamon állok, bár anyukám gondoskodó, ezért előszeretettel főz nekem, ilyen módon mindig támogatni fog.

Viki, 22 éves

Viki nem kertelt: szüleivel él, még pedig azért, mert így a kényelmes. Azt azonban hozzátette, hogy ő mos, főz, takarít saját magára, és szüleinek is gyakran besegít a teendőkben. Hangsúlyozta, hogy nem szokott segítséget kérni szüleitől, csupán velük él egy háztartásban. Ebben az évben tervezi a különköltözést, és ebben a családja is támogatja. Viki véleménye szerint az önálló élettel az a legnagyobb gond, hogy ha nincsenek tehetős szülők a háttérben, akkor az ember csak magára számíthat, és ha ráadásul még nem is keres jól, sokkal nehezebben megy az önállósodás. 30 éves kora előtt nem tervezi a családalapítást, mivel még továbbtanulási tervei is vannak. Vikinek is van szülővel élő ismerőse: az illető 30 éves, és édesanyja mindenben kiszolgálja. 

Forrás: Dreamstime

Egyszer neki is ki kell repülnie a fészekből, majd akkor derül ki igazán, mennyire életképtelen.

Anikó, 24 éves

Anikó 20 évesen költözött el otthonról az egyetem miatt. Azóta már többször költözött, lakott együtt másokkal, élt egyedül is, jelenleg egy barátnőjével osztozik annak kétszobás lakásán, így csak minimális összeget kell fizetnie lakbérre. Mint mondja, a szüleitől nem, vagy csak nagyon ritkán fogad el segítséget, de egy saját lakást egyedül, anyagi segítség nélkül nem tudna fenntartani.

Most tervezzük a barátommal, hogy összeköltözünk, ám a sok számolás és latolgatás után egyre kilátástalanabbnak tűnik a dolog. Szülők segítsége nélkül szerintem egyhamar nem fog menni.

Fruzsi, 25 éves

Fruzsi is 20 éves volt, amikor elköltözött a szüleitől, az önállósodás azonban fokozatosan történt meg: először csak heti négy napot volt egyedül, és háromszor ment a mamahotelbe mosni és enni, aztán pár hónap múlva már csak enni ment haza, mivel mosógépe lett. Sokáig egyedül lakott a kutyáival, pár hónapja költözött be hozzá a barátja. Azt mondja, ketten már könnyű fenntartani a lakást, kéthetente takarítónő jár hozzájuk, mert van, amit nem tudnak megcsinálni, a szülőket pedig nem akarják ilyesmire kérni. Fruzsinak is vannak 30-on felüli fiú barátai, akik még a szüleikkel élnek, arra az indokra hivatkozva, hogy "nem találták még meg álmaik lakását" vagy mert "nem tudnak főzni".

Forrás: Dreamstime

Az otthoni kaját bármikor elfogadjuk dobozban, és van, hogy anyám átjön segíteni mosogatni, ha elég sokáig vinnyogok.

Fel kell nőni

A Life.hu szakértője, Somogyi Kata pszichológus szerint a felnőtté válás igen hosszadalmas folyamat, amely akár 35-40 éves korig is eltarthat, ám

a pszichés, fizikális vagy egzisztenciális önállósodásra való hajlamnak már korábban, a húszas évek vége felé ki kell alakulnia.

Ha ez a folyamat 30 éves korig nem indul el, akkor a szakértő szerint valamilyen pszichés elakadás áll a háttérben, egy önmagát erősítő és mélyítő önértékelési válság.

Ha egy fiatal felnőtt a szülői fészekben ragad, az számos hátrányos következményt vonhat maga után. Somogyi Kata szerint hosszú távon a "lemaradás" érzése alakul ki a fiatalokban, ami az önbizalomra és az életvezetésre is negatív kihatással lesz. Ha pedig látványos a lemaradás, az egy idő után a környezet részéről is kedvezőtlen visszajelzéseket eredményez. A szakértő szerint azt lényeges megérteni, hogy ilyenkor a fiatal szándéka ellenére lép be egy önsorsrontó körbe, és ebben a stádiumban már sokkal jobb és hatásosabb, ha félelmet legyőzve szakembert keres, és úgy próbálja leküzdeni a kialakult helyzetet.

Forrás: Dreamstime

És mi a helyzet a mamahotel recepciósaival?

Szakértőnk szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a "felnőtt gyerekeken" múlik, hogy hátra tudják-e hagyni a komfortos mamahotelt: ehhez a folyamathoz a szállásadó, azaz a szülők együttműködése is szükséges.

A szülőknek is új élethelyzettel kell szembenézniük: a gyerekek felnőttek, kirepülnek a fészekből, nekik pedig más elfoglaltságot kell keresni a gyereknevelés helyett.

A leválás folyamatának pedig lélekben akkor is el kell kezdődnie, ha a család anyagi körülményei nem is teszik lehetővé a gyerek elköltözését.

 

családelszakadásönállósodásgyerekekszülőkmamahotel