A lombikprogram emberi oldala; őszinte vallomások a meddőségről és a babavárásról

2018.03.28. 20:33

A lombikprogram megítéléséről korábban már írtunk, ám most testközelből is megismerhetsz két történetet. Olvashatsz reményről, reménytelenségről, kudarcokról és sikerről. Peller Mariann beszélgetett három érintettel, a lombikprogram várakozással és nehézségekkel teli időszakáról.

A Life.hu olvasói előtt nem ismeretlen az Utazás a lelked körül Peller Mariannal című műsor. A valóban lágy és érző lelkű műsorvezető barátnőjével, Farkas Franciskával ennek mentén hozta létre a Feel SOUL Good elnevezésű lélekközösségét. Az első rendezvényükön jártunk, melynek címe Csodára várva, gyermekre vágyva. Vendégei: Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila, akik egyelőre a nyolc sikertelen lombik után nem szeretnének tovább próbálkozni, Gasztonyi Ádám, coach, pszichodramatista, akinek 6 év után, a 10. próbálkozásra született meg a babája, illetve Kreácsik Judit, pszichológus volt.

Meríts erőt mások tapasztalataiból!  

Pataki Zitát, a babatervezés előtt már többször műtötték endometriózis miatt. Minden orvos azt mondta neki, hogy nagyon nehéz lesz majd teherbe esnie. Ezzel azonban egészen addig nem is igazán foglalkozott, míg meg nem találta azt a férfit, akivel/akitől gyermeket szeretett volna. Életében ez 37 és fél évesen jött el, Attila személyében.

Mindig azt gondoltam, hogy a gyümölcs attól a férfitől érkezzen, aki mindent megad nekem érzelmileg.  

Pataki Zita és férje, Szárnyas AttilaFotó: Rácz Tomi

Zita nem köntörfalazott, a hatalmas szerelem elején elmondta Attilának, hogy vele nem lesz egyszerű, lombikozni kell majd. A férfi, aki már kapcsolatuk legelejétől társ is volt, nem csupán szerelem, fenntartások nélkül elfogadta ezt. A bürokrácia azonban nem adta olyan könnyen a babavárás lehetőségét. Ahhoz, hogy Magyarországon államilag támogatott lombikprogramban vehessenek részt, igazolniuk kellett, hogy vagy házastársi, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek. (bizonyos esetekben egyedülálló nőként is van lehetőség a programba bekerülni – a szerk.)

Atika a megismerkedésünktől számítva negyedév múlva megkérte a kezemet, fél év múlva hozzá is mentem.  

Zita bevallása szerint, erre egyébként is sor került volna, de tény, hogy a gyorsaság a vágyott babának szólt. Az esküvő után egyből bele is vágtak a lombikprogramba, fesztelenül, boldogan, szerelemben. Zita viccesen a következő módon fogalmazta meg a hozzáállását:

Gyerünk, csináljatok nekem gyereket: Itt van a testem, itt van a lelkem, itt van az az ember, akitől akarom.  

Az első négy sikertelen beültetés után, még mindig lelkesek voltak, úgy érezték, van erejük. Zita egyébként nem bízta a véletlenre, többször járt pszichológusnál, hogy az ő és férje lelke ne sérüljön, képesek legyen feldolgozni a velük történteket. A fordulópont az ötödik beültetés után érkezett el. Zitáékban ekkor realizálódott ennek az egésznek az érzelmi, életmódbeli és anyagi súlya.

Fotó: Rácz Tomi
A nyolc lombik közül kettő volt, aminél elindult a HCG termelődés (beágyazódott az embrió – a szerk.), ebből egy volt nagyobb veszteség. A negyvenedik születésnapomon, abban a kórházban, ahol én születtem, mutatták ki, hogy igen, babát várok. Nem sokkal később boldogan mentünk a szívultrahangra, aztán megláttam az orvos arcát. Azt mondta, hogy baj van, el fogok vetélni. Amikor kijöttünk az intézetből, beültünk az autóba, szólni nem tudtunk, csak sírni. Ez volt pénteken. Hétvégére elutaztunk pihenni a Mátrába, a gyógyszereket abba is hagytam. Amikor hazajöttünk, én hétfőn elmentem egy klinikára, és csak annyit mondtam, hogy terhes vagyok, szeretném, ha megvizsgálnának. Ott egy doktornő azt mondta, látja a magzatot.

Zitának ez akkora erőt adott, hogy az ész ellenében a szívével cselekedett. Újra elkezdte szedni a gyógyszereket, bízott, reménykedett, hogy ez a baba mégis meg fog maradni. Olyan anyai ösztönök lettek úrrá rajta, melyek felülírtak mindent.

 

Úgy voltam vele, hogy, ha el akarsz menni, menj, de én nem foglak elengedni.  

Sajnos Zita pár nappal később elvetélt, ami borzalmas fájdalmakkal járt. Férje mindenben segítette, de a vetélés látható, kézzel fogható jelei összetörtek benne valamit.

Fotó: Rácz Tomi

Gasztonyi Ádámnál és feleségénél semmit sem találtak az orvosok, ami megmagyarázhatta volna, hogy miért nem sikerül a vágyott áldott állapot.

 

Emlékszem, az egyiknél már volt szívhang. A következő ultrahangon azonban az orvos már nem látott semmit, felszívódott. Ennek a babának az elvesztése volt a legnehezebb, mert megéreztem, hogy milyen lehet apának lenni. Nagyon nehezen léptem túl.  

Összesen kilenc elvesztett babájuk volt – ebből három spontán fogant, a többi lombik –, míg a tízedik terhességből, lombikbabaként megszületett a lányuk.

 Lapozz és olvasd el, milyen párkapcsolati gondokkal kellett szembenéznie Zitáéknak és Ádáméknak.

Előző
  • 1
  • 2
Következő
Pataki Zitainterjúmeddőségörökbefogadáspszichológusbabavárásvetéléslombikprogram