Rémálommá vált Szoraja hercegnő élete

Szoraja az 1950-es évet Londonban töltötte nagynénjénél, angoltudása fejlesztése miatt érkezett a városba. Samsz Pahlavi iráni hercegnő, az iráni király, más néven a sah leánytestvére pedig menyasszonynézőbe. A sah ugyanis feleséget keresett, méghozzá sürgősen, mivel a frissen elvált férfinak még nem volt fiú utódja. Ekkor került a képbe Szoraja, akivel személyesen ugyan senki sem találkozott, de az udvarba bejáratos nagynénje büszkén mutogatta a csodálatosan szép Szoraja fényképét a sah anyjának, az anyakirálynénak, akinek egyből felcsillant a szeme a szép menyjelölt láttán. Meg is mutatta fiának a fényképet, aki szerelembe esett és a londoni iráni nagykövetség fogadására kérette Szoraját, hogy illendő körülmények között ismerkedhessenek meg. Az estélyen a sah öröme és szerelme egyre hevesebb lett, így nem sokat hezitált, azonnal közölte anyjával, hogy tetszik neki a lány. 1950. október 8-án Szoraja és édesapja Teheránba utazott. Megérkezésüket követően meghívást kaptak egy elegáns vacsorára az anyakirálynéhoz, ahol a sah is megjelent. Együtt volt tehát a család, mindenki jól szemügyre vett mindenkit, kellemesen elbeszélgettek, majd Szoraja és édesapja hazamentek. Nem kellett sokat várniuk, hogy hírt halljanak a sahról, alighogy kitették a lábukat a palotából a férfi közölte édesanyjával döntését, miszerint nőül veszi a szépséges lányt. Édesanyja beleegyezett a házasságba, így azonnal megüzenték Szoraja apjának, hogy még azon az éjszakán térjen vissza a palotába és hozza meg a hírt, igent mond-e Szoraja vagy sem a lánykérésre. Természetesen a válasz igen volt, így október 11-én már meg is tartották az eljegyzési ünnepséget az udvarban. Milyen kis romantikus történet. Az esküvőt december 27-ére tűzték ki, viszont kénytelenek voltak elhalasztani, ugyanis Szoraja megbetegedett, hastífuszt kapott. Végül 1951. február 12-én került sor a hetedhét országra szóló lagzira. Szegény menyasszony még nagyon gyenge volt, így szinte az egész eseményt ülve kellett végigcsinálnia, de tovább már nem lehetett halogatni az esküvőt, ugyanis a perzsa hagyományok szerint menyegzőt tartani a perzsa újév után három hónappal nem szerencsés.

Így esett, hogy a menyasszony vastagon felöltözve (olyan cobolyprém bunda volt rajta, amit magától Sztálintól kapott erre az alkalomra), különösen melegre fűtött teremben mondta ki a boldogító igent. Mézesheteiket a Kaszpi-tenger mellett töltötték nagy boldogságban. Egyetlen árnyék lebegett körülöttük, az Ernest Perron botrány. Ernest a sah legjobb barátja volt, mindenhová együtt jártak, ő volt a sah védelmezője, bizalmasa, személyi asszisztense, mindenese. Ernest nyíltan homoszexuális volt, ami ugyan a sahra nem vetett rossz fényt, még úgy sem, hogy két férfi rengeteg időt töltött kettesben utazásaik során, Szoraja azonban nem bírta elviselni Ernest jelenlétét, zavarta, hogy olyan bizalmas viszonyban vannak, amilyenben ő még nem volt újdonsült férjével. Botrányt, jelenetet rendezett, ahányszor csak meglátta Ernestet, így végül a sah a családi béke jegyében száműzte a legjobb barátját, ami nyilván nagy érvágás egy ember életében. Eldönteni, hogy szerelem vagy barátság, kemény dió. A sah azonban bolondult feleségéért, mindent megtett volna érte. A fiatal pár életét a szerelem könnyítette, a politikai viszályok nehezítették. Mikor a sah egyetlen öccse repülőgép-szerencsétlenségben váratlanul meghalt, mindennél sürgetőbbé vált egy fiú utód születése a trónöröklés miatt. A pár azonban hiába próbálkozott a legaktívabban (állítólag éjjelente négyszer, délutánonként kétszer is együtt háltak), 6 év után sem sikerült az utódnemzés, pedig a létező összes neves orvosnál, specialistánál megfordultak és mindenki biztosította őket, hogy minden rendben van náluk, nincsenek szervi vagy egyéb bajok, próbálkozzanak tovább. Amikor nyilvánvalóvá vált az anyakirályné előtt, hogy Szoraja képtelen lesz örököst szülni, elkezdte fiába sulykolni az újranősülés gondolatát, jobban mondva, egy második feleség lehetőségét, az iszlám vallás ugyanis engedi a többnejűséget. Számukra az volt a legfontosabb, hogy az utód megszülessen. Szoraja érthető okokból nagyon bántónak és sértőnek érezte az újranősülést, képtelen volt elfogadni a gondolatot, hogy egy másik nővel osztozzon a férjén, ezért inkább véget vetett a házasságnak, 1958-ban hivatalosan is elváltak.

Válása meglehetősen jövedelmező volt: diplomata útlevelet és hercegnői címet kapott, 346 falut, amely akkora területet fed le, mint Svájc másfélszerese. Nem mellesleg 15 házat, villát tudhatott magáénak, teaültetvényei voltak, vadászkastély járt neki, 12.000 birkával, 45.000 marhával, 35 telivérrel, és a sornak nincs még vége! Csak úgy mellesleg említem, hogy járt még neki kétmilliárd svájci frank, rengeteg gyémántékszer, diadémok, tiarák, fülbevalók, drágakövek. A pénz persze nem boldogít, mondják. Ilyen vagyonnal távozni egy házasságból meglehetősen elegáns gesztus és lehetővé teszi egy teljesen új, több mint kényelmes élet kezdetét, ami pompás, ha mindemellett az ember boldog. Szoraja azonban nem volt az.

Volt férjével soha többé nem látták egymást az életben, ennek ellenére pontosan tudták mindketten, mit is csinál a másik. Szoraja Európában telepedett le, ingázott Franciaország, Svájc, Olaszország és Spanyolország között, azonban az igaz szerelmet sehol sem lelte. Mikor már épp kezdett volna komolyra fordulni kapcsolata valakivel, az illető rejtélyes körülmények között eltűnt vagy meghalt. Vajon miért? Valószínűsíthető, hogy a sah a távoli Iránból is képes volt a szálakat irányítani és képtelen volt elviselni szerelme kalandjait. Szorajának egy hosszabb kapcsolata volt egy olasz rendezővel, Franco Indovinával, akivel közösen dolgoztak egy filmen. A hercegnő ugyanis kipróbálta magát színésznőként is, gondolta, hátha attól jobb kedvre derül, de filmje csúfosan megbukott, a rendező pedig különös repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, persze teljesen véletlenül.Ekkor kezdték úgy emlegetni Szoraját, hogy az elátkozott hercegnő: aki vele találkozott, arra hamarosan lesújtott a halál. Érthető okokból mély depresszióba esett és az egykor tündöklően szép és okos nő alkoholba fojtotta magányát, bánatát. Kutyájával élt együtt a 300 négyzetméteres párizsi luxuslakásában, ahol naphosszat tévézett és dohányzott. Itt halt meg 69 évesen 2001. október 25-én. Halálának pontos okát nem tudjuk, sosem boncolták fel. Természetes halált állapítottak meg, de sokan öngyilkosságra gyanakszanak inkább. Szoraja öccse döbbenetes módon nővére halálát követően szintén elhunyt, így a hercegnő után maradt hatalmas vagyon örökös hiányában a német államra szállt. Így ért véget Szoraja meséje.

Lehet egy nő a valóságban meseszép hercegnő, ha nincs többé szerelem, ha nincs gyerek, nem teljes a tündérmeséje. A tökből nem lesz hintó varázslat nélkül, a mese sosem válik valósággá. Szoraja hiába volt szép, okos, gazdag, igazi hercegnő, mégsem tudott a saját története hősnőjévé válni. Szomorú, magányos, boldogtalan véget ért ez a történet.