Csonka András: Anyu, ugye hallasz? "Nekem, gyereknek ez baromi rosszul esett"

2016.02.21. 18:30

Ez Csonka András hétfői blogja a Life.hu-n.

Szia, anyu! Mondhatnám, juhéj! No meg hipi-hip-hurrá! A hét végétől egy hónapon át újra Mary Poppins a Madáchban. Imádom. A színház minden előadását blokkokban játssza, így a decemberi blokk után most ismét mi jövünk, aztán legközelebb már csak a következő évadban. Ez leginkább azért praktikus, mert nem kell naponta szétszedni a színpadot, a Poppins díszleteinek a beépítése is három napot vesz igénybe. Ez valóban igazi jutalomjáték, és minden széria végén hálát adok az Istennek, hogy a részese lehetek, és még bírom energiával. Bevallom, azt élvezem igazán, amikor fontos a jelenlétem a darabon belül, amikor úgy érezhetem, győztem azon az estén, amikor játszom. Csak a kihívások érdekelnek. A taps, és igenis isteni érzés a végén meghajolni.

Polyák Lilla (Mary Poppins) és Csonka András (Berti) a színpadon

Forrás: Csonka András

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy én beleszülettem egy olyan szituációba, amikor apám, aki mire én 10 éves színházba járó gyerek lettem, már 60 volt, kicsi és jelentéktelen szerepekkel, és nekem végig kellett néznem, hogy milyen az, amikor valaki önhibáján kívül eljelentéktelenedik, amikor pár szavas szerepek jutnak csak neki.

Nekem  gyerekének ez baromi rosszul esett, nem tudtam a színészetére felnézni, és később biztos voltam benne, hogy ha erre a pályára lépek, megpróbálok menekülni az ilyen helyzetből. Persze ez a pályánk velejárója, nagyon kevesen tudják megőrizni rangjukat, és ha elég pénzük lenne, sokan visszavonulnának ahelyett, hogy megtűrt személyként éljék utolsó színészi éveiket. A megszerzett ismertségem és népszerűségem megőrzése persze csak részben múlik rajtam, de ha majd úgy érzem egy közösségben, hogy nem gondolkodnak bennem egyáltalán, vagy nem úgy, ahogy az nekem is jó, akkor odébbállok. Ha nem lesz hova, akkor kéne egy újabb láb, amin állhatok, amiben kibontakozhatok, tök mindegy hány évesen.

Forrás: Csonka András

Na, jól elfilozofáltam az időt, most gyerünk vissza a jelenbe, a színházba ahol most dolgozom. Mindjárt indul a Shrek próbafolyamat, május végén az előadások.

A jövő évadomról még semmit sem tudok,

de ha egyszer is előfordul, hogy nincs új és izgalmas feladat, akkor folytatom az iménti töprengést…

Ma baromi fárasztó napunk volt, a váltótársaim hiányában mind a két összpróbát én csináltam, és holnap délelőtt is én próbálok a zenekaros próbán a színpadon, este pedig a Karinthyban játszom. Még mindig sokan bombáznak jegyekért a Maryre, de nagyon nehéz a dolgom, mert mire kiderül, hogy a meghirdetett előadások melyikén játszom én a három szereposztásból, addigra már rég nincs jegy. A mai próbákon találkoztunk az új gyerekekkel, akik már korosodó és magasodó kortársaktól veszik át a feladatot és akik már hetek óta készülnek a háttérben  a szerepekre. Irtó cukik, ügyesek, pontosak. Rajtuk nagyon sok múlik, hiszen végül is a Banks gyerekek története a darab.

Forrás: Csonka András

Ilyenkor én is visszamegyek kölyökbe, velük mindig megtalálom a hangot. Így aztán, amikor végre kitört az ebédszünet, elég hasonló módon tudtunk reagálni. Na de tudod, anyu, mindig is megmondtam : “amikor nagy leszek, kisfiú akarok lenni!” 

Címkék: