Gyermekjogi jelentés: oktatás, gyermekszegénység, gyermekbántalmazás

2017.05.03.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Izgalmas év volt 2016, és nagyon sokat beszéltünk a gyerekekről, foglalkoztunk az őket érintő kérdésekkel. Általában az aggodalom hangján szólaltunk meg, ha gyerekekről volt szó, ami 2016-ban főként három nagy téma köré szerveződött: oktatás, gyermekszegénység, gyermekbántalmazás.

A magyar közoktatási rendszer 2016-ban rég nem látott izgalmakat okozott mindenkinek gyerekektől a pedagógusokon és szülőkön át a politikusokig. Januárban mozgalom indult a minőségi oktatásért, a diákok iskolai reformokért tüntettek, és szolidaritást vállaltak a tanárokkal. Végül az évet a decemberben nyilvánosságra hozott PISA-teszt eredménye zárta, aminek tanúsága szerint amióta mérjük az oktatás minőségét, még soha nem volt ilyen rossz a helyzet, mint most.

Az oktatási kérdésekben 2016-ban egyszerre volt jelen a gyerekek joga a minőségi oktatáshoz, az iskolai terhek kérdése (és a gyerekek alapvető joga a pihenéshez és szabadidőhöz), valamint az, hogy a gyerekeket megilleti-e a jog a saját ügyeikben való aktív részvételre és tiltakozásra (egyesülésre, gyülekezésre, véleménynyilvánításra – kockás ing viselésére).

Januárban mozgalom indult a minőségi oktatásért Forrás: Thinkstock

2016 másik nagy (visszatérő) témája a gyermekszegénység volt, és olyan területeken kapott hangsúlyt, mint a gyermekéhezés (közétkeztetés helyzete), a gyerekek joga a szociális biztonságra (az elszegényedő társadalom, a jövedelmi szegénység problémája); de megjelent a szegénység és a nélkülözés oktatási rendszerhez köthető dimenziója is.

A magyar iskolarendszer ugyanis a 2016-ban napvilágot látott kutatási eredmények szerint növeli a társadalmi különbségeket, és a szegénységben élő mintegy 150–200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz.

Míg az oktatás területén 2016-ban egy többé-kevésbé nyílt vita zajlott a problémákról, addig a gyermekszegénységnél részben a sötétben tapogatóztunk. 2016-ra önmagának a gyermekszegénység mértékének megítélése is ellentmondássá vált. Kutatások szerint a relatív jövedelmi szegénységben élő gyerekek aránya mérséklődik 2015-től, de a 2016-os hivatalos kommunikációban megjelenő, a hátrányos helyzetű gyerekek számának megfeleződéséről szóló adatokat óvatosan kezelte a szakma. Ennek oka részben az, hogy a javuló statisztika mögött a szakemberek nemcsak a gyereket nevelő háztartások javuló anyagi helyzetét látják, hanem a statisztikai kategóriák és besorolás megváltozását is.

A gyermekszegénységnél részben a sötétben tapogatóztunk Forrás: Thinkstock

A gyerekek „eltűnése" a rendszerekből, statisztikákból a gyermekszegénység mellett a gyermekvédelemben is megjelent problémaként. A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban nyilvánosságra hozott adatai szerint a veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma 50 ezer fővel csökkent, aminek oka az elemzések szerint nem a helyzet javulása, hanem az, hogy a gyermekvédelmi rendszer korábbi átalakítása miatt elsősorban a kistelepüléseken élő gyerekek veszélyeztetett helyzete észrevétlen marad.

Nem kérdés, hogy a gyermekszegénységet gyermekjogi problémának kell tekinteni, ahogy az sem kérdés, hogy a gyerekek egészséges fejlődéséhez nemcsak a megfelelő minőségű táplálkozás, a szociális biztonság és a képességek fejlesztésére hivatott, jó minőségű oktatáshoz való hozzáférés szükséges, hanem az erőszakmentes gyermekkor is.

Nem kérdés, hogy a gyermekszegénységet gyermekjogi problémának kell tekinteni Forrás: Thinkstock

A gyermekbántalmazás területén 2016-ban az intézményekben (gyermekotthonokban, óvodákban, iskolákban) elkövetett erőszakesetek, a szakemberek és szülők felelősségének kérdése, valamint a szexuális erőszak és megelőzhetőségének témája merült fel a leggyakrabban. 2016-ban sokkolt minket a bicskei jó hírű gyermekotthon igazgatójával szembeni szexuális visszaélés vádja, egy kétéves kislány sérelmére elkövetett szexuális erőszak,

ombudsmani jelentések összekötözött kezű és szekrénybe zárt gyerekekről vagy a halálra éheztetett gyerek ügyében megállapítható szakmai felelősségről.

A sok (igen erős médiavisszhangot kiváltó) ügy morális pánikot gerjesztett, amire válaszul jogszabály-módosítás született.

A 2016-ot legerősebben meghatározó mindhárom gyermekjogi kérdésnél különösen fontos a roma gyerekek és családok sérülékenységének értékelése. A magyarországi roma gyerekek oktatási rendszeren belüli helyzetének és az őket sújtó iskolai elkülönítéseknek a tarthatatlanságát 2016-ban az Európai Unió is kimondta. Nem kérdés, hogy mind a szegénység, mind pedig a veszélyeztetettség (és annak megítélése) a roma gyerekek esetében komoly kihívást jelent.

Visszatérve az eredeti kérdésünkre, hogy vajon milyen volt 2016-ban gyereknek lenni Magyarországon, azt mondhatjuk: vitákkal teljes.

Nagyon kevés gyermekjogi ügyben volt egyetértés a társadalomban, a szakmában vagy a politikai döntéshozók között.

A közéletet uraló általános szembenállás itt is megmutatkozott, ami egyrészt természetes (hiszen a gyerekek és a gyermekjogok nincsenek burokban, minden ugyanúgy hat rájuk, mint a társadalom többi tagjára). Másrészt az is látható, hogy a gyerekek jönnek ki legrosszabbul az ilyen típusú szembenállásból – pontosan úgy, mintha egymással vitában álló elvált szülők gyerekeiről beszélnénk. Kétségkívül sérül a gyerek érdeke, joga, ha olyan alapvető kérdésekben sem tudunk megegyezni, mint hogy mi az iskola feladata, hány gyerek él szegénységben, vagy bántalmazásnak számít-e a gyerekverés, és ha igen, mit kell tenni, ha előfordul.

A tartalom a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi jelentés 2016. című dokumentumából készült.