Milyen ízű a metróállomás?

2013.12.17. 10:02

Ha azt hallod a gyerektől, hogy minden számnak, amit kiejt, más színe van, vagy hogy az egyes metróállomások más-más ízűek, még véletlenül se legyintsd le! Elsőre talán azt gondolhatod, hogy csupán a fantáziavilága űz csúf játékot veled, ez azonban nem így van! 

Nemrégiben egy angol úriember, az 54 éves James Wannerton esete derített fényt arra a jelenségre, hogy egyes emberek tudatalattija bizonyos színeket, formákat, ízeket képesek társítani olyan dolgokhoz, amikhez látszólag ezeknek a dolgoknak semmi közük. Wannerton úr ugyanis egészen kicsi gyerekkorától érzi a különböző metróállomások ízét -  a londoni metró mind a 274 megállójához egy-egy meghatározó ízt társít. A Central Line vonalon így az utazás sült szalonna ízzel kezdődik, ami fokozatosan átvált sajtra, kolbászra, majd káposztára. „Kisgyerekként sokat mentem iskolába metróval, és a szinesztéziám miatt minden utazás alatt ízt és textúrát párosítottam az egyes állomások nevéhez” – mesélte. „Ugyanúgy felismertem az íze alapján a helyet, ahogyan a tényleges helyszín alapján. Az ízek sosem változnak, 100 százalékosan következetesek.” – nyilakozta a MailOnline-nak a különös betegségben szenvedő férfi. Ez a jelenség ugyanis – ahogyan az most kiderült - nem egyfajta különös képesség, sokkal inkább egy vele született genetikai rendellenesség.

Grafika: www.dailymail.co.uk

Sokszor bolondnak néztek emiatt

Wannerton úr egyébként 21 éves koráig nem is tudott arról, hogy szinesztéziája van. Már felnőtt volt, amikor az Egyesült Államokba utazott, ahol véletlenül meglátott egy tévéműsort, amelyben egy nő arról beszélt, hogy zenehallgatás közben színeket lát. Ekkor jött rá, hogy talán nem ő az egyetlen, aki érzi a szavak ízét. Beszámolva erről egy lelkiismeretes orvosnak, az egy MR-vizsgálatnak vetette alá az ízérzékelésért felelős agyi területet. Amikor az átlagembereknek fejhallgatót adnak, amiben zenét és szavakat játszanak le, ezen az agyi területen nem lehet aktivitást látni. Wannerton úr agyának ezen területe azonban jelentős mértékű aktivitást mutatott. „Ízlelési és hallási szinesztéziával diagnosztizáltak. Végre bebizonyosodott, hogy egyfajta neurológiai rendellenességem van, ami óriási megkönnyebbülést jelentett számomra” – mondta. „Korábban nem mertem másoknak beszélni erről, nehogy bolondnak nézzenek.”

Forrás: Thinkstock

Vannak, akik hallják a textúrákat és látják a szagokat

A szinesztézia alapvetően egy genetikai hiba; Wannerton úr édesanyja és lánytestvére is tapasztalja, bár nem ilyen erősen. A rendellenességet az okozza, hogy az érzékek közötti neurológiai útvonalak az agy fejlődése során nem különülnek el, ami az érzékek átfedéséhez vezet. Egyes betegek például „hallják” a textúrákat, mások pedig „látják” a szagokat.

Móni, 32 éves
"Attól a pillanattól kedve, hogy óvodás koromban megismertem a számokat és a betűket, automatikusan egy-egy színt társítok hozzájuk. Így például a 6-os számnak barna, míg az 1-esnek vajszíne van. A g betű például bordó. Furcsa volt, amikor kiderült, hogy ez csak nekem természetes, másnak ezek a színek láthatatlanok."

 

Forrás: Thinkstock

Sok szülő ilyen esetekben hajlamos figyelmen kívül hagyni a gyerekek erre a különös jelenségre irányuló megjegyzéseit, sőt nem egy esetben akár – valamilyen mentális rendellenességre gyanakodva – pszihológushoz küldeni. Sokszor gúny tárgyává válhatnak ezek a gyerekek az iskolában is – így, ha ilyet tapasztalunk saját gyerekünknél, mindenképpen érdemes arra gondolnunk, hogy ez egy veleszületett, genetikai betegség, amire egyelőre még nem nincs megfelelő gyógymód. 

 

rendellenességszínekgenetikai betegségszámokgyerekkor