"Wolf Tiborné vagyok, 77 éves zsidó nő. A hetedik kerületben lakom, szoba-konyhás lakásban, beteg lányommal. Hatvan éve megkínoztak és megaláztak az egyik náci koncentrációs táborban. Elpusztították a családomat és a barátaimat. Nem bocsátok meg senkinek. Soha, semmilyen körülmények között."

Részletet közlünk egy magyar zsidó nő vallomásából, akin 17 évesen végeztek kegyetlen orvosi kísérleteket. Az ikerkísérletek vezetője Josef Mengele német orvos, aki - a foglyok vallomásai alapján - amilyen vonzó, ápolt és arisztokratikus, éppen annyira kegyetlen és vérszomjas volt.

Wikipedia

"- Mengele általában már a rámpán kiválogatta az ikreket. Maguk hogy úszták meg?
- Mikor a vagonból kiszálltunk, kiabálták a német katonák, hogy "Zwillinge!", hol vannak az ikrek. Mi nem tudtuk, hogy mi az a "Zwillinge", nem nagyon értettünk németül, így aztán nem jelentkeztünk.
- Mégis kiderült...
- Az őröknek később feltűnt a hasonlóság a barakkban, és rákérdeztek: "Nem vagytok ti ikrek véletlenül?"
- Rögtön bevallották?
- Hát persze.
- Mi lett magukkal?
- Azonnal elvittek a blokkból.
- Hova?
- Az ikerlágerbe. Meg kell, hogy mondjam, ott sokkal jobban éreztük magunkat, nem kellett esőben, sárban kint állni az udvaron, hajnali háromkor kelni a számoláshoz, órákon keresztül... A C lágerben egész nap nem lehetett kimenni a barakkból sem, még a dolgunkat is bent végeztük el. Az épület gerendáján volt egy hézag, a cipőmbe pisiltem, és úgy öntöttem ki a lyukon. Az ikreknél meg dupla ételt kaptunk, néha tejet is, és pokrócot takarónak. Varrodában dolgoztunk, a mellényekbe varrtunk ujjakat, meg harisnyákat adjusztáltunk.
- Kiváltságos lét a haláltáborban.
- Nem véletlenül. Jól tartották a "kísérleti állatokat"..."

Az áldozatok között 3000 ikerpár

"Mengele ikerkísérleteihez mintegy 3000 gyereket használt fel. Az ikreken sokszor fájdalmas művi beavatkozásokat végzett, majd többségüket meggyilkolta, felboncolta, egyes szerveiket pedig preparálta."


"- Akkor már hallottak az ikerkísérletekről?
- Nem tudom pontosan. Talán... nem nagyon emlékszem rá.
- Magyar ikrekkel találkoztak a blokkban?
- Néhánnyal. Volt egy ungvári lány és fiú pár... Sokat beszélgettünk velük, kedvesek voltak... Hogy is hívták őket? ... Jaj, nem jut eszembe! Összebarátkoztunk.
-Tartott a barátság a háború után is?
- Nem. Ők gázkamrába kerültek. De az első vizsgálatokra még együtt mentünk.
- Emlékszik még, mi történt az első alkalommal?
- Jöttek értünk, fiatal nő tolmácsolt az orvosnak. Levetkőztettek, egymás mellé kellett állnunk, aztán Mengele és segítői végigmustráltak.
- Hogyan?
- Nézegettek, tapogattak, nyomkodtak. Meg kell, hogy mondjam, a testvéremnek már akkor olyan nagy melle volt, mint most nekem. A doktor felhúzott szemöldökkel vizsgálta a különbséget, aztán azt kérdezte: "Hány gyereked van?" Húgom csodálkozva válaszolt: "Egy sem!" "Ne hazudj!" - dörögte rá Mengele. Aztán hozzátette: "Nem hiszem el, hogy ti ikrek vagytok, hiszen te nagyon kövér vagy, ő meg sovány" - mutatott rám. Aztán legyintett, magához intette a segítőit, akik ujj- és láblenyomatot vettek, sőt még a fülünket is lemérték. Többször vettek vért, emlékszem, egy alkalommal úgy elszorították a karom, hogy elájultam, arccal a kőre zuhantam, ráncigáltak, pofoztak...
- Várjon egy pillanatra! Kezdjük elölről! Odavitték az orvosi bizottság elé...
- Mengeléhez. Nem volt semmiféle bizottság. Átmentünk egy folyosón, és beléptünk a szobába.
- Hogy nézett ki a helyiség?
- Mint egy ambulancia. Minden vizsgálatot itt végeztek."

AFP

Egy ambíciózus fiatalember

"Mengele jómódú bajor iparoscsalád második gyermekeként látta meg a napvilágot, apja szerszámgyárat üzemeltetett Németországban. Akik ismerték, komoly diákként beszéltek az ambíciózus fiatalemberről, aki már huszonévesen belépett az SA-ba, 1937-ben pedig a náci pártba. Később SS-tagságért folyamodott. Egyetemi diákként Mengele a fizikai antropológia és a genetika iránt érdeklődött, részt vett a Frankfurti Egyetem Biológiai Örökléstani és Fajhigiéniai Intézetének kutatómunkájában."

 


"- Miután külsőleg átvizsgálták, mi történt?
- Lefényképeztek. Állva, aztán le kellett hajolnunk, és úgy is...
- Csak fényképezték?
- Nem. Belénk nyúltak. Egy csövet feldugtak a hátsónkba...
- Úgy érti, belenéztek a végbélbe?
- Hát igen... Nagyon fájt.
- Le kellett térdelni négykézlábra?
- Igen. Rossz rágondolni. Aztán lefektettek.
- A vizsgálóasztalra?
- Igen, aztán megint belénknyúltak, de most a hüvelyembe. Valami műszert toltak fél és kicsíptek egy darab szövetet.
- Érzéstelenítették előtte?
- Á, dehogy! Őrülten fájt! Bőgtem az asztalon, ketten fogtak le, de nem nagyon törődtek velem.
- Testvérén is hasonló beavatkozásokat végeztek?
- Pontosan.
- Hányszor ismétlődtek a vizsgálatok?
- Ha jól emlékszem, hetente, de volt olyan, hogy naponta többször is vizsgáltak. Mindig ugyanazt csinálták, méregettek, fogdostak kívül-belül, néha durvábban, máskor kevésbé erőszakosan. Rengeteg vért vettek, egyszer, ahogy mondtam, el is ájultam. De nem foglalkoztak velem, felpofoztak, és vittek vissza a barakkba.
- Soha nem beszéltek arról magukkal, miért csinálják ezt?
- Nem mondtak soha semmit. Csak dolgoztak. Mengeléhez akkor lehetett szólni, mikor arra válaszoltunk, hogy: "Du bist zwillinge?" (Iker vagy?) Egyébként nem beszélhettünk hozzá... Hm... amilyen szép, annyira gonosz, nyomorult ember volt. Múltkor mutattak a tévében egy filmet róla, mondtam a lányomnak: "Na, ott a Mengele, nézd csak!" Látja ezt a lábamon? Ezt is neki köszönhetem."

 

Vonzó, kegyetlen doktor

"A dr. Josef Mengeléről szóló leírások nagyon vonzó, mindig ápolt és igen arisztokratikus megjelenésű férfinak mutatják be. A foglyok a jobb kezében lovaglópálcát tartó, kifogástalan és tiszta egyenruhát, valamint fényes csizmát viselő férfira emlékeznek."



"- Belevágtak a combjába?
- Belevágtak, és nézték, hogyan gyógyul a seb. A bőrt,amit kimetszettek, valami folyadékkal teli üvegcsébe tették. Később elég súlyos beteg lettem a lábammal. Teljesen bedagadt.
- A vágástól?
- Nem, kezdetben ízületi gyulladás lehetett, de aztán különféle injekciókkal kezelték, amitől teljesen felpuffadt.
- Tudta, hogy milyen szerekkel kezelték?
- Honnét tudtam volna? Csak kaptam a szúrásokat, és kész.
- Ezt is Mengele csinálta?
- Azt hiszem... De nem egyedül. Már nem emlékszem pontosan. Mindenesetre próbáltam eltitkolni a fájdalmaimat, mert féltem, hogy kiszelektálnak. A betegeket azonnal elvitték. Mengele jött, mi álltunk sorban meztelenül, végigvonult előttünk, és válogatott. Reménykedtünk, hogy nem mi következünk, sokszor egyáltalán nem lehetett tudni, mi alapján dönti el, kiket küld a halálba. Aztán mindennek vége lett, s békén hagytak minket.
- Mit gondol, miért?
- Nem tudom, de a felszabadulásunkig már csak dolgoztattak. A kísérletezés abbamaradt."

 

Szelektálás

"Dr. Mengele négyhetenként szelektált. Minden nőnek fel kellett emelnie a szoknyáját, és a térdét nézte. Máskor gödröt ásatott, és azt kellett nekik átugrani. Aki át tudta, maradhatott, aki nem, az ment a krematóriumba. Egy autóra dobálták őket meztelenül. Sikoltozás, kiáltozás hallatszott." (F. Sándor, Ungvár)

 

AFP


"- Nemegyszer öngyilkos akartam lenni. Tudja, a tábort körülvevő drótba áramot vezettek, a barakk előtti kaput pedig éjjel-nappal őrizték. Kisomfordáltam egyik éjszaka a WC-re, de nem mentem be a budiba, hanem a drótkerítés felé rohantam. Már majdnem elértem a védőhálót, amikor az őr elkapott. Háromszor próbáltam meg, de sohasem sikerült. Nagyon megvertek minden alkalommal. Puskatussal és bottal ütöttek.
- A testvére nem tartott magával?
- Nem, ő nem próbálkozott. Különböző természetünk van Mondtam neki sokszor, már nem bírom tovább. Az ikerláger könnyített élete egy ideig visszatartott, aztán a kísérletek miatt már az sem. Ha még maradunk néhány hétig, biztosan megölöm magam.
- A felszabadulás után mi történt magukkal?
- Hazamentünk a nevelőszüleinkhez. Amikor az anyám meglátott - nagyon lefogytam, ledöntött a hastífusz is -, elájult. Én nem sokáig maradtam itthon, egy csoporttal kivándoroltam Izraelbe. Úgy éreztem, nem bírnék itt tovább élni.
- A testvére itthon maradt?
- Aranka '48-ban utánam jött, és azóta kint él. Én férjhez mentem, szültem egy gyereket, majd 1951 elején hazatelepültem a családdal együtt. Bár nem élek jól, kevés a nyugdíjam, s a lányomat is nekem kell segítenem, mégis itthon érzem jól magam.
- A lányának nincs munkája?
- Beteg. Lyme-kóros, megcsípte egy kullancs. Mindenét megtámadta a kór: asztmás, allergiás az élelmiszerekre, kikészültek az ízületei, ezért rokkantnyugdíjas lett, pedig több iskolája is van.
- Mit dolgozott, mikor visszajött?
- Elmentem takarítani. Mindent bevállaltam, hogy pénz legyen. Nem voltam ellenére a munkának. Aztán nyugdíjba mentem. Azóta itthon tengődöm....
- Nem hiányzik a testvére?
- Dehogynem.
- Mikor beszélt vele utoljára?
- Tegnap. Telefonon.
- Emlegetik még a lágerben történteket?
- Nem. Egyikünk sem akar erről beszélni
- Ha ilyen rosszul élnek itthon, miért nem költözik ki hozzá?
- Úgy gondolja, végleg?
- Igen.
- Eszemben sincs. Nekem itt a helyem..." *

 

Az ítélet

"Mengele kétségtelenül az egyik legaktívabb auschwitzi táborparancsnok volt. A legtöbb tanúvallomást tett orvos és fogoly azt vallotta, hogy mindenütt jelen volt, a szelektálásoknál és az orvosi kísérleteknél egyaránt. 'Szándékosan és vérszomjasan elkövetett borzalmas bűncselekményekkel' vádolta a frankfurti bíróság. Számolatlan emberiség ellen bűnt követett el, például a faji alapon való szelektálást, halálos injekciók beadását és a szándékos gyilkosság egyéb formáit."

 

Holnap a náci haláltáborokban folyó életveszélyes magas légköri kísérletekkel folytatjuk sorozatunkat.


 Forrás: részlet az Emberkísérletek a náci haláltáborokban című könyvből


Emberkísérletek a náci haláltáborokban (18+)http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111213-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban-1.html