"A kísérlethez jó általános állapotban lévő 37 éves zsidó férfit használtam. A próba során 12 km-es magasságot szimulálva oxigén nélküli állapotot idéztem elő. A kísérlet 30 percig tartott, ekkorra a férfi lélegzése teljesen leállt." 1942 márciusa és augusztusa között magassági kísérleteket hajtottak végre a német légierő felkérésére a dachaui koncentrációs táborban. Dr. Siegmund Rascher SS-hadnagy levelében  - természetesen a tudomány nevében - kegyetlen hidegvérrel dokumentálta percről percre a kísérleti alany haláltusáját.

A magassági kísérleteket 1942 márciusa és augusztusa között hajtották végre a német légierő felkérésére a dachaui koncentrációs táborban. A "dekompressziós, avagy nagymagassági" kísérletek célja az volt, hogy megvizsgálják, miként viselik el a pilóták a hirtelen légnyomáscsökkenés következtében fellépő oxigénhiányt, ha a repülőgépük megsérül, és nagy magasságból ejtőernyővel kell kiugraniuk.

ushmm.org


A kísérleteket a légierők orvosa, dr. Siegmund Rascher SS-hadnagy irányította. A fiatal doktor 1941. május 15-én írt levelében kérte Himmlert, hogy bocsássanak rendelkezésére hivatásos bűnözőket magassági kísérletekhez, mert a próbák várható veszélyei miatt önként senki sem hajlandó ennek alávetni magát. Himmler azonnal engedélyezte, hogy Rascher Dachauban végezze el ezeket a kísérleteket, sőt, maga is élénk érdeklődést mutatott azt eredmények iránt. A tesztek során az alanyokat alacsony nyomású kamrába helyezték - melynek az atmoszferikus körülményei és légnyomása megfelelt a nagymagassági viszonyoknak -, majd emelkedést és zuhanást szimuláltak.

Rascher 1942. április 5-én lelkesen számolt be Himmlernek az alacsony nyomáson végzett kísérletek eredményeiről:

"Mellékelem elsődleges jelentésemet a dachaui koncentrációs táborban végrehajtott alacsony légnyomású kísérletekről. (...) Csak a 10,5 km-nél nagyobb magasságban folytatott kísérletek okoztak halált. Ezek a kísérletek kimutatták, hogy a lélegzés 30 perc múltán leáll, miközben két esetben az elektro-kardiográfosan rögzített szívműködés még további 20 percig észlelhető volt. (...) A harmadik ilyen típusú kísérlet rendkívüli lefolyású volt, tanúként hívtam egy tábori SS-orvost, mivel teljesen egyedül dolgoztam a laboratóriumban. A kísérleten jó általános állapotban lévő 37 éves zsidó férfit használtam. A próba során 12 km-es magasságot szimulálva oxigén nélküli állapotot idéztem elő. A kísérlet 30 percig tartott, ekkorra a férfi lélegzése teljesen leállt. A teszt kezdetét követő 4. percen a kísérleti alany verejtékezni kezdett, 5 perc múlva görcsök jelentkeztek, és rángatni kezdte a fejét, 6 és 10 perc között fokozódott a légzés sebessége, és a kísérleti alany elvesztette az eszméletét. 11 perc után a lélegzés lelassult percenkénti három levegővételre, végül 30 perc múlva teljesen leállt. (...) Időközben az alany szája erőteljesen elkékült és habzott. (...). A kísérleti alanyt azonnal felboncoltuk. (...) Az agyban erős subarachonidealis ödémát találtunk. Az agyi erekben és artériákban jelentős mennyiségű levegő volt..." *

ushmm.org, AFP


Körülbelül 200 táborlakót, főként politikai foglyokat és lengyel papokat használtak fel ezekben a vizsgálatokban. Az egyik fogoly nővér tanúvallomása szerint, aki szemtanúja volt a kísérleteknek, a 200 kísérleti alany közül minimum 70-80 meghalt.



Holnap a 20. század legkegyetlenebb orvosi kísérleteivel folytatjuk sorozatunkat.


* Forrás: részlet az Emberkísérletek a náci haláltáborokban című könyvből.

"Öngyilkos akartam lenni a lágerben!" - Emberkísérletek a náci haláltáborokbanhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111217-ongyilkos-akartam-lenni-a-lagerben-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban.html Emberkísérletek a náci haláltáborokban (18+)http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111213-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban-1.html