A  20. század elején történt titkos japán orvosi kísérletek kegyetlenségükben megközelítik, sőt, néha túl is szárnyalják a náci orvosok tevékenykedéseit. Nem csak a náci haláltáborokban történtek titkos, kegyetlen orvosi kísérletek és nem árt megemlíteni a pszichológiai kísérleteket sem, mert ki gondolta volna, hogy akár egy óra leforgása alatt minden második ember gyilkossá válhat?


Japán emberkísérletek

A történeti kutatások az elmúlt évtizedekben bebizonyították, hogy a világháború alatt nem csak a fasiszta Németország orvosai végeztek embertelen kísérleteket a hadifoglyokon, a politikai ellenfeleiken vagy a haláltáborok áldozatain. A "tudományos kíváncsiságnak" a náci német orvoskísérletekhez hasonlóan nem voltak technikai, etikai, érzelmi korlátai.

Az egyik legbrutálisabb kísérleti központ létrehozása a múlt század harmincas éveire tehető. Miután 1932 januárjában a japán csapatok befejezték Mandzsúria meghódítását, a megszállt területeken még abban az évben megkezdte működését egy titkos kísérleti alakulat, az úgynevezett 731-es egység. A létesítményt az ártatlannak tűnő "járvány-megelőzési és vízellátási egység" fedőnévvel hozták létre Harbinban, dr. Shiro Ishii tábornok vezetésével.


AFP
Shiro Ishii tábornok

A főként orvosokból és katonákból álló bázist azért hozták létre, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a harctéri sebesülések kezelésének lehetőségeiről, illetve kutatásokat végezzen a biológiai hadviselés területén. Az egység egyes számítások szerint mintegy 10 000 ember haláláért felelős.

"Egy kínait kihurcoltak a hidegbe, karján feltűrték a ruhát, majd addig locsolták vízzel, amíg a testrész meg nem fagyott. Ezt követően a kart különböző hőmérsékletű és összetételű fürdőkbe merítették, majd feljegyezték az eredményeket. Mielőtt az elfagyott végtag elüszkösödhetett volna, levágták, és a próbákat a felkaron folytatták. Majd a lábszáron és a combon." (Egy túlélő beszámolója)*

A 731-es egység orvosai a tudományos kutatás leple alatt számos brutális beavatkozást végeztek, melyet a kísérleti alanyok az esetek többségében nem éltek túl. Különböző vírusokkal, baktériumokkal fertőzték meg őket, majd altatás, érzéstelenítés nélkül operálták meg az áldozatokat. Hagytak megfulladni embereket, és előszeretettel főztek meg, centrifugáztak vagy mélyhűtöttek másokat. A kísérletekhez kínai parasztokat, ellenállókat, szovjet és amerikai hadifoglyokat, valamint nőket és gyerekeket használtak fel. (A nőket rendszeresen meg is erőszakolták.) Előfordult az is, hogy az áldozatokba lovak (vagy más állatok) vérét juttatták transzfúzióval, valamint vizsgálták, hogy mennyi ideig marad életben a személy, ha fejjel lefelé lógatják.

A 731-es egységben folyó kísérletezés során a betegség különböző stádiumában álló kísérleti alanyokat a vizsgálati procedúra végén általában felboncolták. Altatás és érzéstelenítés nélkül. Minderre azért volt "szükség", hogy megvizsgálhassák a szervek fertőzés okozta elváltozásait. Úgy vélték, a fájdalomcsillapítók meghamisítanák az eredményt.

"A fickó tudta, hogy neki már mindegy, ezért nem is tiltakozott, amikor bekísértük a szobába és leszíjaztuk. Csak amikor felvettem a szikét, kezdett el sikítani. Felvágtam a szegycsontjától a hasáig, közben borzalmasan sikoltozott, az arca eltorzult az agóniától. Leírhatatlan, iszonyatos hangon üvöltött, de aztán végül abbahagyta." (Egy 731-es egységben szolgáló orvos beszámolója)*

"Az első műtétektől, melyeket altatás nélkül végeztem, még nagyon tartottam, a másik már könnyebb volt, a harmadikat pedig minden nehézség nélkül megcsináltam" - idéz dr. Ken Yuasa, japán sebész - aki a megszállt Kína egyik katonai kórházában dolgozott a háború alatt - vallomásából a Japan Times. Yuasa állítja: amit csinált, nem volt egyedi. Becslése szerint legalább ezer orvos és nővér hajtott végre hasonló műtéteket a háború alatt a megszállt Kína különböző katonai kórházaiban. Az élveboncolást egyébként a kísérleti egység orvosai szakzsargonban "különleges kezelésnek" nevezték. Voltak esetek, hogy terhes nők is a boncasztalra kerültek. A szikét fogó sebész legtöbbször az "apa" volt.

AFP
A 731-es egység

A kísérletekben néha olyan eredmények is születtek, amelyek ma már az orvostudomány jelentős vívmányainak számítanak: például az antibakteriális filter, az ultrahangos oltás, a vérzéses láz vírusának azonosítása. A háború után az új tudományos eredményekért cserébe a japán és az amerikai kormányok csaknem minden "kísérletezőnek" büntetlenséget biztosítottak. Sőt, jó állásokat kaptak tudományos intézményekben vagy a multinacionális gyógyszeriparban. Japán II. világháborús időszakának súlyos titka volt a 731-es egység működése, míg az Egyesült Államok a kutatási eredményekért cserébe igyekezett "elfelejteni", mi is történt valójában. Így a rémtettek nem kerültek szóba a tokiói háborús bűnösöket elítélő bírósági tárgyalásokon sem. A 731. egység parancsnoka, Shiro Ishii tábornok megmenekült a kivégzéstől, mert valószínűleg alkut kötött az amerikai hatóságokkal.

Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!


Titkos kórházi kísérletek az Egyesült Államokban

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok több kórházában folytattak kísérleteket a CIA támogatása nélkül is. 1963-ban a Zsidó Krónikus Betegek Kórházában élő, rákos, emberi sejteket fecskendeztek be 22 krónikus, de nem rákos betegségtől legyengült páciens bőrébe a beleegyezésük nélkül - hogy megtudják, vajon az idegen rákos sejtek tovább élnek-e a legyengült, de rákmentes betegek szervezetében, mint a ráktól szenvedő emberekében. A kísérlet eredménye: az injekció helyén lévő daganat körülbelül hat héttel később eltűnt. A kutatást az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata és az Amerikai Rákkutató Társaság finanszírozta. Az alanyoknak nem szóltak, hogy az injekció rákos sejteket tartalmaz, mivel az orvosok "nem akartak szükségtelen szorongást kelteni a páciensekben", akiknek a rákkal kapcsolatosan "fóbiájuk volt", és "tudatlanok" voltak. Az orvosok állítása szerint mindegyik páciens "szóbeli beleegyezését" adta, csak épp a kísérlet lényegét nem közölték velük.




Pszichológiai kísérletek

S hogy miért fontos ezt felemlegetni ma? Ahogy Primo Levi figyelmeztetett: "megesett, tehát megeshet újra", és mi más akadályozhatja meg, mint az oktatás és a felvilágosítás. Ennek szükségességét bizonyítja Stanley Milgram pszichológiai kísérlete is, amely olyan társadalompszichológiai folyamatokat ír le, amely során megértjük, hogyan válhat bárki egy óra alatt gyilkossá.


Stanley Milgram

Stanley Milgram kísérlete

Stanley Milgram valójában arra volt kíváncsi, hogyan viselkedik valaki olyan konkrét és mérlegelhető helyzetben, melyben arra utasítják, hogy a tiltakozó áldozatot növekvő fájdalommal büntesse. A kutatáshoz újságokban megjelent hirdetésekben toboroztak résztvevőket. A felhívás szerint a feladat a jelentkezők alig egy óráját vette igénybe, s a részvételért 4,50 dollár fizetést kaptak. A résztvevők 20 és 50 év közötti férfiakat válogattak, a kiválasztott kísérleti személyeket részletesen tájékoztatták a feladatukról. A kísérletvezető elmagyarázta nekik, hogy a kísérlet, amelyben részt vesznek, a büntetés hatását vizsgálja a tanulási folyamatokra. Az önkéntes vállakozók párban dolgoztak, Milgram kijelölt közülük egy-egy "tanárt" és "tanulót".

A "tanulónak" egy teszthez szópárokat kellett megtanulnia, majd a "tanár" szeme láttára egy székbe szíjazták, a csuklóján elektródával. Figyelmeztették, hogy amennyiben a tanár kérdésére rosszul válaszol, elektromos sokkot kap. A "tanulók" valójában beépített emberek voltak, akiket Milgram csoportjának tagjai közül választottak ki.


Az újságokban megjelent hirdetés

A kísérlet valódi célpontja a "tanár" volt. Elmondták neki, 150 voltos "enyhe sokktól" a 450 voltos "veszélyes, komoly sokkig" sújthatta a diákot, ha az rosszul válaszolt. Minden tanárnak meghagyták, hogy helytelen válasz esetén mindenképpen büntessék a "tanulót". A sokkot a diák minden egyes helytelen válasza után 15 volttal kellett emelniük. Ha a tanár szerepét betöltő résztvevő nem akarta folytatni a procedúrát, a kísérletvezető elmondta neki, hogy ő, a kísérlet vezetője vállal minden felelősséget a kísérlet eredményeiért és a tanuló épségéért, viszont a megállapodás szerint a tanárnak tovább kell folytatnia a feleltetést. A kísérlet kezdete előtt Milgram előfeltevése az volt, hogy az önkéntesek többsége nem fog 150 voltnál nagyobb áramütést adni a diákoknak. Mindenki nagy meglepetésére a kísérleti alanyok 65 százaléka alkalmazta a halálos feszültséget.

A fejátültetési kísérlet: mit hoz a jövő?

Amikor Vlagyimir Demikov orosz tudós 1954-ben bemutatta a nyilvánosságnak kétfejű kutyáját, a két szuperhatalom között egyfajta furcsa sebészeti fegyverkezési verseny (vagy inkább fejverseny) kezdődött.

Demikov titkos moszkvai laboratóriumában valódi szörnyet alkotott: egy teljesen kifejlődött kutya fejét hozzávarrta egy másik kutya felsőtestéhez. A kísérlettel bebizonyította, hogy egy agy is képes idegen emberi testben funkcionálni. Az orosz tudós az első kísérlete után tizenöt éven át összesen húsz kétfejű kutyát "alkotott". A sebészi beavatkozás után egyik eb sem volt hosszú életű. A legnagyobb kort elért kutyája mindössze egy hónapig élt.

AFP
Vlagyimir Demikov és az egyik kutyája

Mivel az amerikai kormány be akarta bizonyítani, hogy az amerikai sebészek sem maradtak el szovjet kollégájuktól, komoly támogatást nyújtottak Robert White professzornak, aki egy sor kísérleti műtétet hajtott végre az Ohio állambeli Clevelandben lévő agykutató központban. A kísérletek eredményeként White elsőként végzett majomfej-átültetést a világon.

A fejátültetésre 1976-ban került sor, és tizenhat órát vett igénybe. Amikor az újjászületett élőlény felébredt az operációt követően, kinyitotta szemét és White-ra nézett. Ha a professzor megmozdult, a két szem követte. A kis állat képes volt szagolni, ízlelni és hallani. Mivel megmozdulni nem tudott, nagyon mérges volt, s etetéskor majdnem leharapta az egyik asszisztens ujját. Öt nappal később véget ért a kísérlet. Az operáció egyes egyedül azt a célt szolgálta, hogy bebizonyítsák, a fej egy másik testen is életképes. A műtéti beavatkozást követően fellépő immunrendszeri komplikációkat White-nak nem állt szándékában gyógyszerekkel kezelni. Így azután a majom elpusztult. (The Sunday Telegpraph Magazine, 2000)

A kísérlet sikerült, de Robert White igazi álma az emberi fejátültetés maradt. White pontosan tudta, hogy a fejátültetésen átesett személyek talán képesek lennének nevetni és énekelni, járni viszont nem, mert deréktól lefelé megbénulnának. Ma még lehetetlen összekapcsolni azt a sok százezer idegszálat, amelyek a gerincvelő átvágásakor megszakadnak, és amelyek a test különböző részeiből érkező parancsokat és az információkat továbbítják az agy felé.

A professzor a fej - esetleg csupán az agy - átültetését a klónozás komoly és valós alternatívájának tartja: "Mert gondoljanak csak bele, egy Nobel-díjas személy klónjai csupán ugyanazokkal a szellemi képességekkel rendelkeznének, mint maga a mintakép, de csecsemőkoruktól a tudást és a tapasztalatokat maguknak kellene elsajátítaniuk megfelelő időráfordítással, és még ez sem jelentene garanciát arra, hogy ugyanazt az eredményt érik el, mint a minta. Ha viszont az agyukat vagy netán a fejet ültetik át, az eredmény azonnali" - érvelt elképesztő ötlete mellett a professzor, mely évtizedek óta borzolja a tudományos közélet kedélyeit. Az ötlet megvalósítására azonban még feltehetően évtizedeket várni kell.

*Forrás: részletek az Emberkísérletek a náci haláltáborokban című könyvből.


Halált hozó magassági kísérletek - Emberkísérletek a náci haláltáborokban (18+)http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111219-halalt-hozo-magassagi-kiserletek-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban.html "Öngyilkos akartam lenni a lágerben!" - Emberkísérletek a náci haláltáborokbanhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111217-ongyilkos-akartam-lenni-a-lagerben-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban.html Emberkísérletek a náci haláltáborokban (18+)http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111213-emberkiserletek-a-naci-halaltaborokban-1.html