A daganatos megbetegedések száma ijesztő méreteket öltött nálunk is, más országokban is. Ma már tudjuk, ennek kezelése nem lehet "csak" az egészségügy feladata. Egyre több civil szervezet, sőt magánember érzi úgy, hogy saját egészségének megőrzésén felül fontos a felelős gondolkozás és az aktív szerepvállalás a prevencióban.

Van, aki "szakmai" csoportot hoz létre, blogot ír, sportkampányokon vesz részt, fontos információkat oszt meg a neten. Más minden szakmai tudását beveti annak érdekében, hogy segítse a megelőzést, a túlélést vagy a túlélők magukra találását.

IllusztrációForrás: Thinkstock

Földvári Barbara kulturális antropológus, valamint Dallos Csaba, a Miskolci Egyetem oktatója dokumentumfilmben üzennek a társadalomnak a rákról. Filmükben olyan emberekkel beszélgetnek, akiknél rákbetegséget diagnosztizáltak. Arra kíváncsiak, hogyan változtatja meg a rák a beteg életét. Mert megváltoztatja. Gyökeresen. Az ember fontossá válik önmaga számára. 

"Nem vagyok érintett és mégis" - írta levelében Barbara. "Személyesen nem érint a rák, nem vagyok túlélő, de antropológusként feladatom a társadalom aktuális eseményeire való folyamatos reflektálás. 

Tulajdonképpen nem is a rákbetegséggel kezdtem foglalkozni, hanem az az emberek életvezetésében bekövetkező drasztikus változásokkal, az élettörténetek száznyolcvan fokos fordulataival. Ám észre kellett vennem, hogy a rákbetegség mennyire erős indikátora a változásoknak. Hogy a legmegdöbbentőbb fordulatokat hozza az életekbe. Így kerültem konkrétan kapcsolatba a rákbetegséggel, s így azóta foglalkoztat minden aspektusa, de elsősorban a történetek, az emberek személyes, szubjektív történetei. És azért dokumentumfilm, mert a szó szerinti szembesítés a legegyértelműbb, ha úgy tetszik, legütősebb eszköze a film. Hordozza az azonosulás lehetőségét.

Dallos Csaba és Földvári Barbara

Gyökeresen megváltozott életek

Meglepően sokan jelentkeztek az általunk közzétett felhívásra és mesélték el életük legintimebb történéseit, de fájdalmas felismerés, hogy férfiak alig jelentkeznek, próbáljuk elérni őket is, az ő történeteikre is szükségünk van. De valamiért nehezebben nyitnak.

A legkülönbözőbb történetek érkeznek be, gyakorlatilag minden korosztály képviselteti magát, és sokféle ráktípus. Arról mesélnek, hogy életük gyökeresen megváltozott, egészen másként szemlélik a világot, az életet és a saját életüket is. Megváltozik az életekben a fontosság kérdése. Átrendeződnek az addig véglegesnek hitt személyiségjegyek. 'Sokkal inkább önmagam vagyok' - mesélik, vagy 'Felismertem, hogy milyen vagyok valójában', esetleg 'Megérdemlem, hogy boldog legyek', de az is gyakori, hogy 'Fontos vagyok saját magamnak'. Ez utóbbi a filmünk címe is."

IllusztrációForrás: Thinkstock

Amikor rák hozza el az orgazmust

"Az egyik legkülönlegesebb történet Vivien története, akit saját néven meg is írhattok" - mesélte Barbara. Vivien a barátom volt, és meghalt. Őt legyőzte a rák, de előtte... ezt nem lehet körbeudvarolva megfogalmazni, szóval Vivien azután tanulta meg élvezni a szexet, miután diagnosztizálták nála a rákbetegséget.  Vivien harminc alatti, gyönyörű szép nő volt, aki az egész életét egy szexuális sivatagban élte le. Korán férjhez ment, és vidéken tanított, akinek igenis a rák hozta el az orgazmust. Elvált és elhitte, hogy talál valakit, aki elég ügyes és türelmes ahhoz, hogy kielégítse. Orálisan. Nem hangzik elég szemérmesen a gondolat? Vagy azt hiszi bárki, hogy a daganatos betegnél azonnal ellobban a vágy? Vivien vállalta a vágyait és megtanulta élvezni, ahogy partnere a nyelvével kényezteti. Mondjuk ki nyíltan? Kinyalja. Vivien meghalt, de úgy halt meg, hogy az élet egy nagyon fontos területén gyönyörrel teli tapasztalatokat szerzett. A rák nélkül talán soha nem mert volna elindulni ezen az úton.

Vivien egyébként - aki a betegsége kapcsán meddővé is vált, és ez terhelte meg a leginkább, mert nagyon szeretett volna gyereket - egy nagyon fontos dolgot tanított nekem, amit mindenki megfontolhat: nincs olyan ruha, amire ne férne rá még egy csillogós rózsa! 

Egy másik történet egy harmincas, ultraszexi egykori hajószakács története, akinél agydaganatot diagnosztizáltak. Na, a srác akkor úgy döntött, hogy megvalósítja álmait, mert ő egy tanyán akar élni és kecskéket akar tartani. Most  ezt is teszi, közben filozófiát hallgat egy egyetemen.

A harmadik történet szintén egy fiatal nőről szól, ő egy egészen egyszerű harmincas nő, aki egyetemen diplomázott,  egy multinál dolgozott, majd jött a mellrák és rájött, hogy mindennél jobban akar gyereket. Férjhez ment, vidéken él, három kislány anyukája. 

IllusztrációForrás: Thinkstock

Mit tanulhatunk ezekből a történetekből? 

A rák azt jelenti, hogy baromira nem jól élsz, hogy 'szarul csinálod'! Ezért hoz változást szerintem a rák. Mert ráismersz a hibákra! Ha ráismersz. Nem jól élsz - nem vagy boldog! 'Szarul csinálod' - nem önmagadat teljesíted ki.

Vagyis az üzenet az, hogy vedd észre, mire van szükséged! Ne félj élni-dönteni-merni-remélni! Fontos vagy! A cél az, hogy olyan film készüljön, amely értelmezése során az emberek ráismernek a saját, őket megbetegítő tényezőkre: a stresszre, fojtogató életmódra, gyilkos emberi kapcsolatokra, káros környezeti hatásokra. Lehet ,kimondják időben: 'Nekem nem kell megvárnom azt, hogy rákbeteg legyek. Elég az, hogy látom a történeteket.' Én is ezt tanultam, odafigyelni magamra és egy helyes fontossági sorrendet felállítani az életvezetésemben, amellyel maximálisan azonosulni tudok, mert ez az azonosulás a kulcs. A saját életemet élni és csakis azt tenni, ami teljesen belőlem fakad. Ha nem ezt teszed, akkor saját magad ellen fordulsz és ezt a tested sem hagyja annyiban. Szeretni önmagad és megtenni azt, amit te akarsz! Mert életet ment, amikor azt teszed, amit igazán akarsz. Ezeket próbálom megtanulni én is, bár 23 év sémáit nem könnyű átírni, hát még harmincét, negyvenét, ötvenét. De tanulom. Remélem, másokkal együtt."