Gyerekként több alkalommal voltam áldozat. És felnőttként is - írta a Törd meg a csendet! felhívására Hanna. A házastársamon kívül egy későbbi partnerem is akaratomon kívül szexre kényszerített. 31 éves vagyok és már nem hiszem, hogy van olyan férfi, akinek nem csak arra kellek, hogy teljesítsem perverz vágyait, vagy éppen legyen minden nap valaki, akivel ágyba bújhat. Elegem lett.

"Olvastam a felhívást, amiben arra biztatják az érintetteket, hogy ne hallgassanak tovább és írják meg a saját történetüket. Én érintett vagyok zaklatás és nemi erőszak tárgyában is.

Forrás: Thinkstock

Fiatal felnőtt voltam, amikor egy bensőséges szeretkezés után furcsa emlékképek jelentek meg a fejemben. Először nem is értettem, hogy mi történik velem. Aztán szépen lassan összeraktam a képeket és valódi emlékként gondoltam vissza arra, amikor egy közeli hozzátartozóm kisiskolás koromban perverz dolgokat művelt velem. Körülbelül 7 éves lehettem. Az elkövető 14 volt akkor. Az eset több alkalommal megtörtént. Valószínűleg játéknak gondolhattam, ezért nem számoltam be a szüleimnek semmiről. A fiú azt kérte, hogy feküdjek hasra, egy nagy párnát tett a fejemre, hogy ne lássak és ne halljak semmit, majd a pucér fenekemet felhasználva elégítette ki magát. Nem emlékszem, hogy mennyi alkalom volt összesen, mikor erre használt engem. De fájdalom sose ért. Igazából talán fel se fogtam annak a súlyát, ami történt.

Arra kényszerített, hogy minden este legyen szex

Amikor ezekre a régi dolgokra emlékezni kezdtem, senkinek sem beszéltem róla. Az akkor már felnőtt férfit se kérdeztem, hogy mi történt és miért tette. Ahhoz túlságosan szégyelltem magam.
A párkapcsolataimban rendszerint elmondtam, hogy vannak problémáim a zaklatás emléke miatt szexuális téren. Szerintem senki sem vette komolyan.
Amikor férjhez mentem, a férjem is tudta, hogy mit éltem át. Ettől függetlenül arra kényszerített, hogy minden este legyen szex, ha akartam, ha nem. Volt, hogy hajnalig nem hagyott aludni, míg végül hagytam, hogy neki jó legyen. Egyszer csak megundorodtam tőle. És többé képtelen voltam úgy lefeküdni vele, hogy én akartam. Volt, hogy lelkileg terrorizált ilyen esetben, de volt, hogy megerőszakolt. Egész egyszerűen kihasználta fizikai erőfölényét és lefogott az aktus idejére. Hamarosan kiléptem a kapcsolatból és elváltam tőle. Nem sokkal később megtudtam, hogy évek óta voltak szeretői és hazugság volt az egész házasság. Kivéve azt, hogy én valóban szerettem. És tűrtem.

Forrás: Thinkstock
Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
Szexuális erőszak esetén hívható a NaNE segélyvonala is a 06-80-505-101 számon (hétköznap este 6 és 10 között), illetve a KERET koalíció is elérhető az ingyenesen hívható kék számon, a 06-40-630-006-on!
Mindhárom vonalon felkészült szakemberek fogadják a hívásokat.

A szüleimnek soha nem mondtam semmit 

A válás után sem éltem kicsapongó életet. Még hittem, hogy a férfiak nem olyanok egytől egyig, amilyennek én tapasztaltam. Voltak próbálkozásaim. Mind sikertelenek.
Majd körülbelül egy évvel ezelőtt újabb emlékek kerültek elő. Egész kisgyerek lehettem még, mikor idősebb fiúk egy elhagyatott helyen elkaptak, lefogtak és fogdostak. Emlékszem, hogy teljesen kétségbe estem és sikítottam. Végül elengedtek.
Egy másik alkalommal a szüleim barátainak házában voltunk vacsoravendégek, ahol a barátaink nálam idősebb fiúgyereke tapogatott és próbált sarokba szorítani, de onnan el tudtam menekülni.
A szüleimnek soha egyetlen esetről se volt tudomásuk. Nem voltam igazán bizalmas kapcsolatban anyukámmal sem.

Forrás: Thinkstock

Többé nem leszek rabszolga az ágyban!

Próbáltam pszichológussal megbeszélni azt, hogy miként szabaduljak meg attól a mintától, amit gyerekkoromban véstek belém és csak vonzom ezáltal az erőszaktevőket, de semmi nem változott a lelkemben. Ugyanazt az undort érzem és már nem hiszem, hogy ezek a dolgok nem ismétlődnek meg újra és újra. De még egyszer már nem bírnám ki! Meg sem kockáztatom, hogy legyen kapcsolatom és rabszolga legyek az ágyban.
Mikor arról olvasok vagy hallok, hogy házastársi kötelessége a nőnek a szex, kinyílik a bicska a zsebemben!

Úgy érzem, hogy nem vagyok egészséges nő. Hogy sérült a női mivoltom. Hogy nyomorék vagyok belül. Szeretnék párt én is, de elveszett a hitem, hogy erőszakmentes, boldog kapcsolatban élhetek. Feladtam.
Talán így teljes egészében még soha nem adtam ki magamból a terhet. Köszönöm, hogy meghallgattak!"

Forrás: Origo
Deáki Tímea párkapcsolati tréner , a Life.hu szakértője szerint teljesen normális, hogy az emberek elfojtják magukban a negatív emlékeiket – akár évekre is. Ez is egyfajta védekező mechanizmus.  Ahogy itt is látszik, bizonyos ingerek hatására előkerülhetnek ezek a régi, rossz sérelmek, s ekkor új megvilágításba kerülnek bizonyos dolgok.  Az ilyesfajta rácsodálkozás igen rossz érzés, ugyanakkor egy lehetőség is arra, hogy az ember jobb, számára kedvezőbb irányba fejlessze a személyiségét. Feltéve, ha kellő erőt és kitartást érez magában ahhoz, hogy ezeket felszínre is hozza! A hölgy ebben a történetben pszichológus segítségét is kérte, ám végül nem jutott eredményre. Jó lenne tudni, hogy mik azok a rossz gyerekkori minták, amiktől a szakember sem tudta elterelni. Ha valakit kisgyermekkorától folyamatosan értek szexuális sérelmek – még a saját házasságában is – ott az áldozatiság mellett az is felmerül, hogy ő valójában hogy kommunikál önnön magáról a külvilág felé. Vajon mik azok a nem tudatos jelzések, amik felbátorítják az erőszakosságra hajlamos embereket vele szemben. S itt nem arra kell gondolni, hogy az illető kihívó vagy feltűnő, esetleg szemérmetlen volna. Sőt! Sokkal inkább arról van itt szó, hogy az áldozat milyen mértékben tudja elhitetni, hogy képes megvédeni magát. Elsősorban nem fizikai értelemben, bár az sem árt olykor. Az erőszakolók ugyanis sok más mellett a gyengeségre, a félelemre, a zsarolhatóságra, a szégyenérzetre és arra is játszhatnak, hogy mennyire képtelen az illető védelembe venni saját magát. Tanácsos lenne a hölgynek egy újabb kísérletet tennie arra, hogy szakemberrel feltárják az alapokat. Sok fájdalmas élmény kerülhet felszínre mindeközben, de kellő kitartással új irányba terelhetné az életét, levetkőzhetné az áldozati szerepét. 
Ha ezt el tudná érni, újra bízhatna az emberekben, s talán elhinné, hogy a legtöbb férfi maga is elítéli a gyengéket bántalmazó egyéneket.

Figyelem! A cikk alatti kommentek egy része traumatizáló lehet erőszakot elszenvedett áldozatok számára.