Védekezés nélküli szex, nem kívánt, eltitkolt terhességek, önkézzel végzett abortuszok - miért nem szólnak a gyerekek, ha baj van?

Egy baráti házaspár 15 éves lánya mesélte a következő, sokkoló esetet. A 16 éves osztálytársnőt, akiről szó van (nevezzük Móninak), csak pár hónapja ismeri. Balhés a lány, az előző iskolájából is "kicsapták", rendőrségi ügyei is volt. Verekedett, vagyis megvert valakit.

Forrás: Thinkstock

Móni most egy harminc körüli nagymenővel fut, akivel szexel is persze. Gyógyszert nem szed, mert drága, meg macerás a feliratása, az óvszert meg a nagymenő utálja. Hát engedi csak úgy megtörténni a dolgokat. Volt olyan hétvége, amikor nyolcszor élvezett hüvelyébe a "kedves". Gyanakodott is a közelmúltban, elmaradt a menstruációja, de azért az anyjának nem szólt. A történetet elmesélő osztálytársának említette ezt a lehetőséget, de nem tűnt zaklatottnak miatta. Csak elmondta, körülbelül úgy, mintha a lábujját ütötte volna be.

A kérdésre, hogy nem fél-e az  esetleges terhességtől, a válasza ez volt: " Kit érdekel, majd jól hasba rúgatom magam". A további kérdések nyomán kiderült, hogy nem viccel. Elmondása szerint az előző lakóhelyén az egyik barátnőjénél így vetettek véget egy várandósságnak. Kételkedhetnénk az eset igazságtartalmában, de miért tennénk. Brutális, az anya által, vagy külső (de nem egészségügyi) segítséggel végrehajtott magzatelhajtás történt már mással is, máshol is. A dolog azonban attól a közönytől ennyire szörnyű, ahogy Móni mindezt tálalta. Ahogy értéktelen számára a saját teste, a másik ember teste és a magzat élete. Móni egyébként középiskolás, ha leáll a balhékkal érettségit, szakmát kap a kezébe. Átlagos kamasznak talán mégsem tekinthető.

Forrás: Thinkstock

Majsai László pszichopedagógus, a Life.hu szakértője szerint a megelőzés a kulcsszó. "Óriási a felelőssége a szülőknek és az iskoláknak is, a megfelelő időben - a fogamzáskor kezdetén - a gyerekek felvilágosítása. Tényszerűen, pontosan, hogy ne egymástól vagy olyan filmekből szerezzenek be információkat, amelyek tévútra viszik őket. A konkrét eset pedig nagyon nehéz, mert a szülők megkerülése nélkül aligha lehet jót tenni a gyerekkel. Ha mégis tudomásunkra jut hasonló eset, akkor az a legfontosabb, hogy a gyerek helyzete szakember elé kerüljön. Szakember látóterébe kell juttatni a kamaszt, és minél gyorsabban, mielőtt valóban az általa vázolt módon 'oldaná' meg a problémát. Mindez természetesen rendlívül sok jogi és etikai kérdést vet fel. Talán a leghelyesebb, ha a gyerek felé próbálunk olyan bizalmi csatornát kiépíteni, amely mentén rávehetjük, hogy fogadja el a szakemberek segítségét."

Szódabikarbóna, forró víz
A hasba rúgás azonban csak egy a sok hasonlóan veszélyes, a következményeket fel nem mérő tinédzserek módszerei közül. A forró vizes kád, a szódabikarbóna, a nagy súlyok emelgetése, a  magasból való leugrás, valamint a hegyes tárgyak hüvelybe vezetése - ahogy régen is - a mai napig a kétségbeesett próbálkozások eszköztárába tartoznak.
Pontos statisztika nem áll rendelkezésünkre a kamaszkori terhességekről, de az kiderül, hogy az évi körülbelül negyvenezer abortusz egytizedét tinédzserkorú lányokon végzik. Becslések szerint évente körülbelül tízezer kamasz esik teherbe, egy részük spontán elvetél, kis százalékuk megszüli a babát.

A Life.hu többször is foglalkozott már a szexualitás kérdésével kamaszok viszonylatában, és a tinik nem kívánt terhességével kapcsolatban is született már cikk.

Forrás: Thinkstock

Őszinteség és elfogadás

Rendkívül fontos a felvilágosítás kérdésköre, valamint az is, hogy a szülők képesek legyenek elfogadni: felnőtt a gyerek, más jellegű kérdések és kíváncsiság ébredt bennük, mint akár csak egy évvel azelőtt is. És akkor teszi jól a szülő, ha képes felvenni a ritmust, és tiltás, hárítás helyett támogatással fordul a gyerekéhez. Ez azonban egy még viszonylag jól működő családban is nehéz helyzet, rengeteg akadály nehezítheti az elfogadást (például a szülő saját mintái, amelyet magával hozott) és a gyerek is megküzdhet személyiségének buktatóival. Egy zárkózott kamasz lány valószínűleg nehezen nyílik meg a szülei előtt (a kortársak előtt lényegesen könnyebb), így akár csak a védekezés módjának megvitatása is falakba ütközhet. Marad az internet vagy a társak - néha korántsem naprakész - információi.

Családtervezés kötőtűvel, rúgással?

Egy olyan kamasz esetében, aki a fenti történet alanyához hasonlóan vélhetően zűrös, diszfunkcionálisan működő, érzelemsivár környezetben nevelkedik - még nehezebb a szexualitással, védekezéssel, várandósággal, családtervezéssel kapcsolatos információkat és értékeket megszerezni, beépíteni.

A nem kívánt terhesség megszakításának számos olyan módszere ismert, amelyek súlyos károkat okozhatnak a kismamának és babának is - amennyiben a beavatkozás ellenére életben marad.

Gyógyszer, kötőtű és maró sav című cikkünkben számoltunk be azokról a testi és lelki sérülésekről, amelyeket az abortáláson túlesett embereknek cipelniük kell. Sok más eset mellett Gerard Depardieu történetét is említettük, akinek édesanyja annyira nem akarta fia születését, hogy kötőtűvel próbálta kioltani életét. „Sebhelyeket kerestem a testemen, a kötőtű nyomait" – mesélte később egy interjúban a színész, és sejteni lehet, hogy a megrázóan tehetséges színész soha nem dolgozta fel anyja brutális támadását.

A kismamák sem ússzák meg nyomok nélkül az abortuszt, akkor sem, ha az legálisan történik, de még nagyobb a kockázat, ha illegálisan, avatatlan kezek végzik a műveletet, vagy annyira brutálisan, ahogy a cikkben szereplő kamaszok, a hasra irányuló életveszélyes agresszivitással.

Forrás: Thinkstock

Bűntudattal, halálfélelemmel és depresszióval kell megküzdjenek azok a nők, akik úgy döntenek, megszakíttatják terhességüket. Ráadásul a társadalom elítélő, álságos hozzáállása sem könnyíti meg a trauma feldolgozását. A környezet a legtöbb esetben az abortusz előtt nem segít, de utána azt érzékelteti, tulajdonképpen elkerülhető lett volna a halálos beavatkozás, vagyis "csak" az anyán múlt a dolog, viselje a teljes felelősséget, annak minden fizikai-lelki következményével együtt.

Súlyos következményei lehetnek
- Az abortuszon átesett nő fájdalma enyhítésére különféle tompítókat alkalmazhat: alkohol, nyugtatók, drogok.
- Szexuális élete alapvetően megváltozhat, ha stabil párkapcsolatban élt, elillanhatnak a vágyak, nem kívánja többé a gyönyört, úgy érzi, meg sem érdemli. Máskor önpusztító, eszelős szexuális ámokfutásba menekülhet. Így, ezzel bünteti magát.
- Addigi magatartása megváltozik: bizonytalanná válik, nem érzi többé kompetensnek magát olyan területeken sem, ahol addig ragyogóan teljesített, illetve ennek kompenzálására, máskor a feszültség levezetése miatt agresszív kitöréseket produkálhat. Mindkét esetben veszélybe kerülhet a munkája, megélhetése.
- Emberi kapcsolatai is átalakulnak. Mélységes szégyennel küzd, úgy érzi, mindenki róla és a meg nem született babáról beszél. Nem találja a helyét a barátok, kollégák, rokonok között, hiszen azt hiszi, elveszítette megbecsülésüket és szeretetüket, és hogy az egész világ elítéli őt.
- Álma a személyes jövőről megváltozik, nem tartja többé alkalmasnak magát egy szép, jól működő család létrehozására, nem törekszik a továbbiakban tartalmas, előre mutató kapcsolatra. Felszínes, üres viszonyokkal bünteti magát.