Hogy lehet az, hogy gyermekkorunkban ki nem állhatunk egy bizonyos ételt, majd felnőttként imádjuk? Bizonyára ennek fordítottjával is rengetegen tudnak azonosulni: amit oviban és általános iskolában marokszámra faltak, arra ma rá sem tudnak nézni.

Az ízlelés a közhiedelemmel ellentétben nem csak a nyelven található ízlelőbimbók reakcióin és a szagláson múlik. Egy komplex érzékelési folyamatról beszélhetünk, mely az említett faktorok mellett magába foglalja a szájon belüli bőrérzékelést, a torok és a szájpad hátsó részén elhelyezkedő ízlelőbimbók munkáját és más ingereket is, például a látványt, az étel vagy ital állagát és az étkezés közben tapasztalt környezeti hatásokat. (Ezért számít, hogy milyen pohárból iszunk vagy milyen evőeszközzel fogyasztunk el valamit.)

A fentiek fényében nem meglepő, hogy étel- és italpreferenciáink általában kisebb-nagyobb mértékben változnak az évek során. Már az anyaméhben eltöltött hónapok is befolyásolják későbbi ízlésünket, nem véletlenül kötik a kismamák lelkére, hogy igyekezzenek egészségesen, kiegyensúlyozottan táplálkozni.

Köztudott, hogy a kisgyerekek általában szeretik az édes ízt, hiszen ez a tulajdonság segít nekik abban, hogy felismerjék és elfogadják az anyatejet. Épp ezért sok gyerek még az elválasztást követően is édesszájú marad, és ha a szülők nem figyelnek arra, hogy étrendjében ne kerüljön túlsúlyba a szénhidrát és a cukor, ez a függőség gyakran felnőttkorba is átnyúlik.

Köztudott, hogy a kisgyerekek általában szeretik az édes íztForrás: Shutterstock

Nemcsak az édessel, hanem az összes többi ízzel kapcsolatban is ösztönös, ősi beidegződéseink vezérelnek minket: az édes és az umami a jutalmat, a biztonságot, a savanyú a lehetséges vitaminforrást, a sós az energiadús, ásványi anyagokkal teli táplálékot, a keserű pedig a test működését befolyásoló vagy gyógyhatású élelmet, rosszabb esetben a mérgeket sejteti. 

Miért változik a korral az ízlésünk?  

Egy átlagos felnőtt nagyjából 2000-8000 ízlelőbimbóval rendelkezik, melyek körülbelül tíznaponta megújulnak. Ez a folyamat a kor előrehaladtával, jellemzően 60 év felett lelassulhat, kevesebb ízlelőbimbót és tompább ízlelést eredményezve, de ez abszolút egyénfüggő és nem is törvényszerű. A különböző betegségek, a rendszeresen szedett gyógyszerek, a dohányzás, sőt, a lakhely légszennyezettségének mértéke is befolyásolhatja, hogy valaki hogyan érzékeli az ízeket.

Gyakran nem is fiziológiai változásokra lehet visszavezetni a gyermekkorihoz képest módosult ízlésünket, sokkal inkább a természetes felfedezési folyamatok során megismert új ízek elfogadása rejlik a háttérben.

Forrás: Shutterstock

Emellett fejlődhet a testtudatunk, érzékenyebbé válhatunk arra, hogy a szervezetünknek mi tesz jót és mit érdemes inkább elkerülnünk.

Köztudott, hogy bizonyos erőteljes ízű ételek konkrét egészségügyi funkciókat töltenek be a szervezet működésében. Egy kisgyerek anyagcseréje villámgyors, míg a felnőtteknek ugyanezért sokszor keményen meg kell dolgozniuk. A savanyú, keserű ételek segítik az emésztést, a kiválasztást és pörgetik az anyagcsere-folyamatokat, ezért kívánhatjuk őket ösztönösen, még ha kicsiként nem is rajongtunk értük.

Nyitókép: Shutterstock