Anna több mint tizenöt éve dolgozik, él prostituáltként. Mert prostinak lenni nem egy szakma, az egy határon túl maga az élet. Minden mozdulat, tett és döntés a prostituált létezéséből fakad. Ez döntötte el Anna négy gyermekének sorsát is, akik soha nem születhettek meg.

Anna valamikor mutatós, sőt csábítóan szép lány lehetett. Ma alig túl a harmincon, valahogy minden olyan kevés és halvány rajta: vékony, kopott a haja, a bőre, a ruhája. Színesbe öltözve is porosnak, szürkének tűnik. Fáradt, színtelen a hangja, a mosolya is.

Anna egy forgalmas út vendégkörét fogadja. Csak akkor nem dolgozik, ha az időjárás elűzi az út forgalmát. Egyébként ott van télen, ott van nyáron. Nekem kevés időt ad az interjúra, dolgozik, zavarom az ügymenetet. Később felhívhatom, akkor nyugodtabb, jobban megnyílik. Néha azért elsírja magát és olyankor dühös lesz rám. Kinyomja a telefont. Háromszor hívom újra, háromszor kezdi újra a történetet. Amikor a zaklatott telefonbeszélgetések után újra meglepem az úton, nem szól hozzám, csak egy pillanatra megölel. Én sírom el magam.

Thinkstock

Annának egy gyermeke van, akit születése után azonnal állami gondozásba adott. Azóta sem látta a lányát, pedig a gyerek egyszer szerette volna felvenni vele a kapcsolatot. A kislány 10 éves volt akkor, Anna 26. Elmenekült a találkozó elől - azt mondja, könnyebb így. Ahogy könnyebb azoknak a kicsiknek is, akiknek esélyt sem adott a születésre.

"Még nem voltam 15 éves, amikor a nagybátyám piacra dobott. Igaz, a 14-et már betöltöttem, bár már akkor sem voltam szűz. A ballagás után a bátyám barátai vették el a szüzességem. Hárman voltak, nem tiltakoztam, meg különben is, a környezetemben élő lányok már rég túl voltak az első szexen.

Szép voltam, azt mondja mindenki, bár én soha nem láttam szépnek magam. Mondjuk nem híztam el, akkor sem, amikor 16 évesen megszültem a lányomat. Meg akartam tartani, de a nagybátyámék azt mondták, csak útban lenne. Igazuk volt, az utcára nem vihettem magammal, anyám meg nem élt már akkor. Tudom, hogy jobb neki így, van fedél a feje fölött, és amikor rá gondolok, egyetlen kép van a szemem előtt: egy nagy pódiumon áll és verset mond. Valamiért így képzelem el a lányomat, pedig soha nem láthattam így: szavalás közben. Talán azért, mert valamikor nagyon szerettem verset olvasni, szépen is mondtam a verseket, de az már rég volt.

Nehéz volt a szülés nagyon. Farfekvéses volt a kicsi, és én meg csak 16 voltam. Vékony lány, keskeny csípővel. Azt hittem, belehalok, és hogy a gyerek se éli túl a saját születését. Ott, szülés közben kellett volna anyává válnom, de én ebből nem éreztem semmit. Azt hiszem, a szülőágyon gyűlöltem azt a gyereket. Talán nem is váltam anyává, nem öleltem magamhoz, meg sem néztem, és három héttel a szülés után már újra az utcán voltam.

A lányom után még négyszer estem teherbe. Nem tudtam, kik lehettek volna az apák... nagyvállalkozó, műbútorasztalos, kereskedő. Néha próbálom a kuncsaftok kilétét megfejteni. Néha megmarad egy-egy reklámszöveg vagy logó, ha furgon áll meg mellettem, de hogy pontosan kitől fogant egyik vagy a másik? Ki tudja.

Mind a négyszer abortuszra mentem. Miért? Azért, amiért intézetbe adtam azt a gyereket, amelyiket megszültem. Szerinted mit csinál egy prosti a gyerekével? A rövidnadrágjába vagy a seggig érő csizmájába dugja, hogy ne lássa a kuncsaft? Persze kérdezték ezt mások is, és a válasz az, hogy nem akartam többször szülni, túlságosan fájt. Érted? Meg azért se, mert ugyanennyire fáj, hogy a lányomat erre a világra hoztam, de soha nem láthatom. Nem azért, mert ő nem akarna látni, hanem mert szégyellem az életem. Prosti vagyok.

Thinkstock

Mit éreztem abortusz után? Hogy dolgoztam fel? Sehogy. Megkönnyebbülést éreztem, egy gonddal kevesebb, nehéz nagy hassal eladni magam, bár akadnak, akik kifejezetten erre gerjednek. Mit éreztem? Fájdalmat. Az abortusz is fáj, nem annyira, mint a szülés, de azért fáj. Meg szarul is bánnak veled, ha prosti vagy és kaparásra mész. Valahogy mindig tudják, mehetnél az ország másik végébe is. Kiszagolják a műtősök, hogy prosti vagy. Szóval fájdalom, az volt. De ne higgy érzéketlennek, mert azért a lelkem is fájt. Csak tudod, azokat a döntéseket meg kellett hoznom. És akkor sohasem az anya, mindig a prosti döntött. Mert az úton, a risza-szoknyában nem az anya áll, hanem a prosti.

Anyaként viszont azt hiszem, az első abortusznál ért véget az életem. Az egy olyan döntés volt, ami után tudtam, ebben az életben nekem nem jut más, csak a kurvaság, én innen nem menekülhetek. Nem fogok főzni nekik, nem fésülöm őket, nem ellenőrzöm le a leckéiket, nem dicsérem, nem szidom a saját gyerekeimet soha. De nem fogok azért itt bőgni, nehogy azt hidd már, jó így nekem. Meg jó a gyerekeknek is, hogy nem én lettem az anyjuk. Azt hiszem."

Nem Szita Bence volt az egyetlen áldozathttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20121108-szita-bence-halalaval-megpecsetelodott-p-erika-gyermekeinek-a-sorsa-is.html Sugárzó, csinos nő lett a 92 kilós Szilvibőlhttp://www.life.hu/ez-zsir/sikersztorik/20121108-fogyokuras-sikertortenet-34-kilot-fogyott-es-sugarzo-csinos-no-lett.html Terhes lettem a legjobb barátnőm férjétől - Amikor az abortusz az egyetlen megoldáshttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120911-abortusz-utan-sara-teherbe-esett-a-baratnoje-ferjetol.html Abortusz után: Tajtékozva támadt rám, hogyan lehetek ekkora balek - Laura nős férfiba szeretett belehttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120806-abortusz-utan-laura-18-evesen-vetette-el-a-gyermeket-mert.html Abortusz után - Életeket tehet tönkre a feldolgozatlan gyászhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120706-abortusz-utan-eleteket-tehet-tonkre-a-feldolgozatlan-gyasz.html Abortusztabletta: olcsóbb és egyszerűbb, de közel sem tökéletes megoldáshttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120625-abortusztabletta-olcsobb-es-egyszerubb-de-kozel-sem-tokeletes-megoldas.html Abortusz? Ahhoz már túl késő - Gyereklányok szülőágyonhttp://www.life.hu/gyogyulj/nyugatiorvoslas/20101123-abortusz-ahhoz-mar-tul-keso-kamaszlanyok-szuloagyon.html