Az abortált embriókról dokumentálás céljából készített fotók az orvostudomány fejlődése szempontjából olykor elengedhetetlenek. És habár ezeknek a képeknek a látványa lelkileg megviselik szemlélőiket, néhány Egyesült Államok-beli kórház összegyűjtötte azokat a felvételeket, amelyek már-már művészi megközelítésben mutatják meg az abortált embriók fejlődésben lévő testrészeit. Figyelem, csak erős idegzetűeknek!

Számos oka lehet annak, ha egy nő felelőssége teljes tudatában úgy dönt, hogy nem kívánja a hasában növekedő gyermeket megtartani. Ilyen ok lehet például az, ha egy nő „bonyolult párkapcsolatban” él, és egyáltalán nem biztos abban, hogy a gyermek megszületése után párja mellette marad és apja lesz a kicsinek. Sokan a szűkös anyagi helyzetre, a létbizonytalanságra hivatkoznak, míg másoknak a magas egészségügyi kockázat miatt kell megválniuk magzataiktól. Míg korábban – elrettentő példaként – a Néma sikoly című filmmel sokkolták az általános iskola felső tagozatos diákjait, addig ma már szinte említést sem tesznek a nem várt terhesség megelőzéséről és az abortusz folyamatáról, hatásairól.

Hogyan fejlődik egy magzat?

A szervfejlődés a megtermékenyülés után 3 héttel kezdődik, amikor az embriónak először van emberhez hasonló alakja. Röviddel ezután az a terület kezd fejlődni, amelyből később az agy- és gerincvelő alakul ki (velőcső). A szív és a legfontosabb erek a 16-17. napon kezdenek kialakulni. A szív a 20. napon kezd folyadékot pumpálni az erekbe. Közel az összes szerv a megtermékenyítés utáni első 8 hétben kialakul (amely a terhesség első 10 hetét jelenti).

A megaláztatások mindennaposak

Az abortuszokat itthon, Magyarországon kizárólag műtéti úton végzik az orvosok, míg a tőlünk nyugatabbra eső országokban már elérhető az úgynevezett abortusztabletta. Éppen ezért számos magyar nő – átlagban heti tíz – utazik ezért a csodaszerért az osztrák fővárosba, Bécsbe, mert szerintük ez a módszer sokkal humánusabb megoldás, mint a műtéti úton végzett terhességmegszakítás. De nem csupán az altatásban végzett műtétekre gondolnak itt, hanem arra a – sokak szerint megalázó – kötelező védőnői tanácsadásra is, amelyen a műtét előtt mindenkinek kötelező megjelennie.

Juli, 27 éves
Egy éve vagyunk együtt a párommal, a kapcsolatunk első percétől kezdve védekeztünk, mégis teherbe estem. Fiatalnak és éretlennek éreztem magam az anyaságra, még bőven az iskolás éveimet róttam és a szüleimnél laktam. Úgy döntöttem tehát, hogy nem tartom meg ezt a gyereket. A nőgyógyász a védőnőhöz irányított, aki úgy beszélt velem, mint egy tudatlan, felelőtlen tinédzserrel, hiába ismételgettem neki, hogy folyamatosan védekeztem. Ennek ellenére lekezelő, kioktató stílusban elsorolta, hogy milyen védekezési módszerek vannak és melyik mennyire biztonságos, majd szinte rám parancsolt, hogy gondoljam át a döntésem, és három nap múlva már egy másikkal jöjjek vissza. Természetesen három nap alatt nem változtak az életkörülményeim és az anyagi helyezetem sem, így kitartva eredeti döntésem mellett, három nap elteltével visszatértem. Katonásan a kezembe nyomott egy csekket, hogy ezt azonnal fizessem be a postán, és ezzel együtt jelenjek meg a kórházban. Borzalmas volt az egész.
Zsófi, 33 éves
Egyéves volt a kislányom, amikor ismét teherbe estem – pedig állították, szoptatás alatt szinte lehetetlen. Tudtam, hogy nem szeretnék még egy gyereket, legalábbis nem ilyen hamar. Megfutottam a kötelező köröket, a védőnő kedves volt, törődő, persze próbált meggyőzni, hogy gondoljam meg magam, mondván, ahol egy gyerek elfér, ott elfér kettő is. Nem sikerült neki, három nap elteltével a csekkel a kezemben hagytam el a helyiséget. A műtétet a nőgyógyászom végezte, minden rendben ment. A sokszor emlegetett megaláztatással én szerencsére sehol nem találkoztam.
Márti, 38 éves
A nőgyógyászom a műtétem idején nyaralni készült, ezért átirányított egy másik orvoshoz. A műtőasztalon fekve – ahogyan az utasításokat adta, ahogyan bánt velem, amilyen megjegyzéseket tett – éreztem a hangján, a modorán a teljes elutasítást, a megaláztatást. A műtét után azok mellé a nők mellé fektettek, akik éppen szültek – ők minden egyes pillanatban úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Az egyik újdonsült anyuka egyszer csak hozzám fordult és cinikusan ezt mondta: „Egyszer igazán kipróbálhatnád te is a babázást, nagyszerű élmény!” Abban a pillanatban befutott a kétéves kisfiam és a férjem. „Igen, köszi, már tudom, hogy az!” – válaszoltam gúnyosan, felöltöztem és otthagytam őket.
/1406/A_meg20146913057

 

Az abortusz lelki háttere

Az egyik legnagyobb dilemma lehet a nő életében az a döntés, hogy megtartja-e a kisbabáját. Bár a 12. hétig engedélyezett normál esetben az abortusz, az első menstruáció kimaradásáig, az első 4-5 hétig nem tudhatja teljes bizonyossággal az anya, hogy már anya. Gyorsan dönteni kell és a nő általában egyedül marad ezzel a döntéssel, sőt, a későbbi bűntudattal és a gyásszal is. Természetesen felvetődik a kérdés: ugyan miért törik össze valaki, aki önként vállalta a művi vetélést? Nos, a helyzet korántsem ilyen egyszerű, hiszen elsősorban tudattalan folyamatok felszínre töréséről van szó. Ráadásul a gyászfolyamatot - mert minden esetben beszélhetünk erről - nehezíti, hogy nincs semmilyen kézzel fogható kép vagy emlék a magzatról, valamint az, hogy a legtöbb nő - kimondva, kimondatlanul - úgy érzi, nincs joga gyászolni, hiszen ő maga döntött a gyermek sorsáról. Az embrió elvesztésével, a tudatos döntéssel járó lelki problémákat egyetlen gyógyszer sem oldja meg.

Mi is az az abortusz?
A terhesség mesterséges úton és körülmények között történő megszakítása. Lényeges, hogy a terhesség 12. hetéig (különösen indokolt esetben a terhesség 16., extrém esetben a 20. hetéig) a nem kívánt fogamzást megszakítsák. Az abortuszon átesett nők 32 százalékánál meddőség következik be.

Marton Szilvia, a XXXI. Magyar Sajtófotó Pályázatára készült díjnyertes dokumentarista fotósorozata az abortuszról ITT nézhető meg