Az anorexiáról már sokan sok mindent megírtak. Mivel egyre nagyobb méreteket ölt ez a betegség a kamaszok körében világszerte, már gyakorlatilag minden információt megtalálhatunk ezzel kapcsolatban – például az interneten is. A Life.hu most úgy döntött, hogy nem a betegségről vagy annak kialakulásáról mesél, inkább néhány fotón keresztül megmutatja, hová lehet eljutni ezzel a betegséggel, ha nem figyelünk rá oda kellőképpen.

A megrázó fotósorozatot Éder Krisztián, alias SP készítette. Szerettük volna felvenni a kapcsolatot a képeken szereplő fiatal lánnyal, de ő nem akart a betegségéről mesélni. Annyit viszont megtudtunk, hogy kigyógyult az anorexiából, és most már egészségesen éli a mindennapjait.

/1406/D_bbe201461814145

A 23 éves Regina viszont szívesen mesélt a Life.hu-nak az elmúlt évekről – hiszen ő is átesett a szörnyű betegségen.

Mi is az az anorexia?
Az anorexia szó jelentése az étvágy elvesztése. A XXI. század által diktált szépségideál is összefüggésben lehet elterjedésével, különösen a tinédzserek és a modellek körében. Igazából pszichés betegség és önértékelési zavarokra, szorongásra és egyéb lelki problémákra vezethető vissza.

A táplálkozási zavarok előre nem jelezhetők, és kialakulásukban több ok is közrejátszik. Az anorexia felismerése a kezdeti időszakban igen nehéz, mert a beteg leplezi a megváltozott étkezési szokásait. „Én nem lepleztem semmit, egyszerűen tényleg nem tartottam magam betegnek” – meséli Regina. „Nem értettem, hogy miért baj az, ha az ember odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik. Számomra teljesen normálisnak tűnt az, ahogyan étkezem. Reggelire egy felvert tojásfehérjét ettem, amit egy percre betettem a mikróba. Ettől pontosan olyan lett, mint a madártejen lévő hab. Néha különböző aromákkal ízesítettem – rum, mandula, citrom, ettől még finomabb lett. A fehérje fontos a napi étkezésben, én csak odafigyeltem erre.” De Reginának nem ez volt az egyetlen furcsa étkezési szokása, amire később szülei és nagymamája is felfigyeltek. „Minden reggel lefőztem három liter fekete teát, ezt ittam egész nap – tudtommal a folyadékbevitel is fontos. Ebédre általában csirkemellet ettem. Emlékszem, egyik alkalommal együtt ebédeltem a nagymamámmal a városban. Kikértem a csirkét köret nélkül, és teljesen belemerültem az evésbe. Egy idő után azt vettem észre, hogy a mamám kiborul, feláll és elmegy. Akkor vettem észre, hogy körülöttem mindenhol szalvéta, papírtörlő kendő és zsebkendő darabok hevertek, mert egyesével törölgettem le a falatokról az olajat és a fűszereket. Akkor ez teljesen természetesnek tűnt nekem, ma már megértem, hogy miért menekült el a helyzet elől a nagymamám.” A vacsora sem volt mindennapi a lány életében: madártejet készített egy tojásból, egy liter tejjel, liszt helyett pedig zabkorpát használt. Ezt „ette” egész délután és este, miközben minden nap két órát edzett.

Egy leleményes tinédzser trükkjei

Regina egy idő után rájött, hogy a környezete nem nézi jó szemmel megváltozott étkezési szokásait és folyamatos súlyvesztését. Mivel ez utóbbi az iskola igazgatójának is szemet szúrt, év végén hazaküldte a lányt és kérte a szülőket, hogy szeptemberben már jó néhány kilóval nehezebben küldjék vissza a lányt az iskolába. Ekkor volt Regina a 182 centijéhez képest 47 kiló. A háziorvosnak is feltűnt, hogy a lány egyre csak fogy, ezért szigorú megfigyelés alatt tartotta – így kerülhetett sor arra, hogy Regina az egyik budapesti kórház kórtermében kötött ki. Nem értette az egészet, nem értette, mi a gond azzal, hogy végre csinos, hogy végre felfigyelnek rá az emberek az utcán. Ekkor az orvosok már azon aggódtak, hogy Regina keringése összeomlik és megáll a szíve, hiszen a pulzusa ekkor már percenként 35 volt. A kórházban – a sok infúziónak és a folyamatos figyelemnek hála - a lány magára szedett öt kilót, így az orvosok megnyugodtak és helyhiány miatt okos tanácsokkal ellátva hazaküldték. A rendszeres háziorvosi vizsgálat és a legnagyobb ellenség, a mérleg, továbbra is fenyegette Reginát, így a lány különböző cselekhez folyamodott. „A mérlegelések napján felkeltem, és rögtön megittam három liter vizet, ettől nagyobb lett a hasam és a mérleg nyelve is többet mutatott. Azzal is sikerül néhány dekával többet produkálni, hogy két nadrágot vettem fel, és súlyos karkötőket, nyakláncokat hordtam. A trükkök nem számítottak sokat, de arra éppen elegek voltak, hogy ne tűnjön fel az orvosnak, ismét fogyásnak indultam. Gyorsan le kellett adnom, amit a kórházban felszedtem. Ezt pedig csakis szigorú diétával tudtam elérni, reggelire egy alma, vacsorára egy alma és napközben a jól bevált élénkítő fekete tea.”

Forrás: Thinkstock
A 16 és 25 év közötti nők egy százaléka anorexiás, s a 10 százalékuk úgynevezett szubklinikai (a betegség nyílt megjelenése előtti) eset. A páciensek több mint négyötödének a havi vérzés megindulását követő hét éven belül alakul ki a betegsége, és elsősorban azok a magasabb társadalmi státusú nők hajlamosak rá, akik olyan családban nőttek fel, ahol az eredmény, a siker hajszolása mindennapos dolog. A túlságosan magas elvárások vagy az olyan családi háttér, amelyben nem érzik magukat a fiatalok biztonságban, ugyancsak anorexia nervosához vezethet.

Reginát hivatalból pszichológushoz küldték, itt aztán sok mindenre derült fény. Kiderült, hogy a lány szülei éppen válófélben vannak, és már évek óta nem törődtek eleget 17 éves lányukkal. Édesanyja és édesapja is külföldön dolgoztak, így csak nagy ritkán nyitották rá az ajtót kamasz lányukra. A lányra a nagymamája vigyázott, akitől ugyan rengeteg szeretetet kapott, az mégsem pótolhatta a szülői szeretet hiányát.

A megbetegedés hátterében gyakran állnak olyan pszichés tényezők, mint a felnőtté válástól való félelem, a túlzott megfelelési vágy, a depresszió, az önkontroll funkciók hiánya és az önérvényesítési nehézségek. Az anorexiás beteg „túlkontrollál”, mert úgy véli, hogy az evés az egyetlen olyan dolog, amit megfelelően tud irányítani.

Reginának akkor sikerült egyenesbe jönnie, amikor szerelmes lett. „Végre biztonságban éreztem magam, éreztem, hogy szeretnek, hogy odafigyelnek rám, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok és habár sok idő eltelt, mire feltétel nélkül megbíztam Ádámban, most már azon gondolkozunk, hogyan tudnánk összeköltözni. Egyre szívesebben eszek, de azért most is odafigyelek arra, hogy miből mennyit fogyasztok. Ádám néha kiakad a boltban, amikor fél órán keresztül nézek egy címkét és próbálom kideríteni, hogy az adott élelmiszerben pontosan hány kalória van, de mindig türelmes és nem piszkál érte. Azóta híztam öt kilót és furcsa, de azt mondta, hogy így sokkal szebb vagyok. Továbbra is járok pszichológushoz, sőt, van, hogy Ádám is eljön velem. Most már tudom, hogy beteg vagyok, és igyekszem meggyógyulni. Nem szeretnék még meghalni, még sok minden vár rám az életben.

Élet a betegség után
Általában szükség van a viselkedés és az érzelmi élet egyidejűleg fennálló szabályozási zavarainak rendezésére. A család bevonása a terápiába legtöbbször elengedhetetlen, a visszaesés megelőzésében a hozzátartozók informálása és felkészítése alapvető fontosságú. A betegeket meg kell győzni arról, hogy hosszas kezelésre van szüksége, amely ambulánsan legalább fél-egy évig, de néha évekig is eltarthat, és ez idő alatt gyakran előfordulhatnak visszaesések.