Kegyes halálért könyörgött, majd meggondolta magát. A 14 éves chilei kislány, Valentina Maureira történetét néhány hónapja az egész világ megismerte: a cisztás fibrózisban szenvedő kislány egy YouTube-ra feltöltött videóban kért engedélyt eutanáziára a chilei elnöktől. A videó készítésekor éppen öt műtéten volt túl, és úgy érezte, nincs már ereje tovább küzdeni a betegséggel, csak szeretne örökre elaludni. 

A szívszorító felvételt több millióan látták, a kormány mégis elutasította a lány könyörgését. Az idén februárban közzétett videóról a Life.hu korábban már beszámolt: a felvételen a lány egy kórházi ágyon fekve kérte a chilei elnököt, hadd döntsön úgy, hogy véget vet az életének.

Sürgősen szólni szeretnék az elnökhöz, mert belefáradtam abba, hogy ezzel a betegséggel éljek. A jóváhagyását szeretném kérni, hogy kapjak egy injekciót, amitől elalhatok örökre.
Valentina Maureira Michelle Bachelettel, a köztársasági elnökkelForrás: Facebook/Valentina Maureira

A kislány édesapja, Freddy Maureira, aki végigsírta az éjszakát, miután először hallotta, hogy Valentina eutanáziát szeretne, így kommentálta a történteket: "Nehéz, de tiszteletben kell tartani a kérését, hiszen ő szenved ettől a betegségtől. A hatéves kisfiamat már elvesztettem, mert nem volt elég pénz és rendelkezésre álló szerv. A lányom pedig méltósággal szeretne most meghalni."

A videóra reagálva a chilei kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy "lehetetlen érzelmileg nem a videó hatása alá kerülni", ám a chilei törvények értelmében nem hagyják jóvá a kérést, azt azonban hozzátette, hogy a minisztérium kapcsolatban áll a lány családjával, és minden pszichológusi, illetve orvosi segítséget megadnak majd neki.

Ezután a lány állapota javulni kezdett, ráadásul sok olyan emberrel is találkozott, akik teljesen megváltoztatták a gondolkodását, ami Valentinát reménykedéssel töltötte el, ismét küzdeni kezdett az életéért. Sajnos azonban hiába töltötte el az élni akarás, meggyötört szervezete végül mégis feladta a sokéves harcot. Valentina édesapja két hete megjelent nyilatkozatában tudatta a világgal, hogy a hatéves kora óta cisztás fibrózissal kezelt lány – akinek egyébként a bátyja is ezzel a kórral él – elhunyt. Valentina Maureira már békében nyugszik.

Valentina kérését a chilei kormány elutasította, van azonban olyan ország, ahol, ha megbizonyosodnak, hogy a gyermek tisztában van döntése következményeivel, végrehajtják az eutanáziát.

Eutanázia gyerekeknek

Belgiumban a 18 éven felüli halálos betegeknek 2002 óta legális az eutanázia, 2014 februárjában a belga parlament azonban egy újabb szintre emelte a kegyes halál ügyét – a világon elsőként megszavazta azt a törvényt, amely korhatár nélkül, gyerekek számára is lehetővé teszi az eutanáziát, vagyis a halál választását az élet helyett. A belga jogszabály a korhatár helyett a józan ítélőképességet szabja az aktív eutanázia feltételéül, azaz

a gyermeknek tisztában kell lennie azzal, és képesnek kell lennie felfogni azt, hogy a halálból nincs visszaút, az megfordíthatatlan.

Forrás: Thinkstock

Azt, hogy az eutanáziát kérő gyermek beszámítható állapotban van-e, a kezelő orvosának, egy független pszichiáternek vagy pszichológusnak kell alátámasztania. Emellett természetesen mindkét szülő beleegyezése is elengedhetetlen. 

Élet-halál kérdése gyermeki szemmel

A gyermekeutanázia ellenzőinek egyik legnyomósabb érve, hogy a gyerekek túl fiatalok egy ilyen súlyos döntés meghozatalához. A belga törvény megszavazása után a brüsszeli érsek is ebből az aspektusból kritizálta a határozatot: "A törvény szerint a kamaszok nem dönthetnek fontos gazdasági és érzelmi kérdésekről, de hirtelen eldönthetik, hogy valaki ölje meg őket″ – nyilatkozta akkor. A kritikusok érvelését Valentina esete is alátámaszthatja, hiszen a kislány sem tudott egyértelmű döntést hozni - előbb eutanáziáért könyörgött, majd az életéért küzdött.

Egy gyógyíthatatlan, kínoktól szenvedő gyermek döntéseiről kívülállóként szinte lehetetlen ítélkezni, ez nem is célunk. Az alábbiakban, a Life.hu szakértőjének, Majsai László pszichopedagógusnak a segítségével mégis megpróbáltunk kicsit a gyermeki lélek mélyére ásni, és választ keresni a téma legmegosztóbb kérdéseire.

Majsai László szakértő

Majsai László, pszichopedagógus szerint

Fel tudja-e vajon fogni egy gyermek az eutanázia súlyát, vagyis magának a halálnak a súlyát? Képes-e felelős döntést hozni életéről-haláláról?
"A legfontosabb dolog, hogy a pszichológia szerint minden életkornak megvan a maga halálértelmezési szintje, sőt a halálhoz vagy az önmegsemmisítéshez (szuicid késztetés) való viszonya is. Ez persze nem azt jelenti, hogy meghatározható az az életkor, amelyikben egy gyermek már felelősségteljesen képes dönteni a saját életéről vagy haláláról, pontosan felmérve a döntése következményét és vállalva is azt. Egy viszont biztos, hogy bizonyos élethelyzetek – olyan traumák, mint a szülő elvesztése, egy tragikus baleset, amely az élethelyzetet radikálisan megváltoztatja (pl.: teljes bénulás), egy gyógyíthatatlan betegség diagnosztizálása, egy hosszan tartó, fájdalmas terápia visszafordíthatatlan kudarca – képesek jelentős mértékben felgyorsítani a személyiség érését, a felnőtté válást. A cikk egy 13 éves lányról szól, aki már elég sokat látott és élt a világban ahhoz, hogy érezze, tudja, mit veszít(het) azzal, ha tovább küzd, és azzal, ha feladja. Ugyanakkor még keveset ahhoz, hogy döntésében ne befolyásolja az a gyermeki/kamaszos érzelem- és énközpontú gondolkodásmód, amely ezt a korosztályt a végletességre, a minden fekete vagy fehér minősítésre, de legfőképpen a mindenben (de leginkább önmagamban való) kételkedésre sarkallja. Gondolataimból is érződik, hogy tartózkodnék (talán félnék?!) állást foglalni – szakmai szempontok alapján – abban, hogy egy gyermek fel tudja-e fogni az eutanázia súlyát, vagy hogy elég érett-e a döntéshez: élete vagy halála között. Ezzel azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen szakember. Két fiú apukájaként is másként gondolkodnék, de legfőképp egy beteg – a leírt helyzetben lévő gyermek – szülőjeként is biztosan."

Mit tehet egy ilyen esetben a szülő? Küzdjön a végsőkig gyermeke életéért, vagy inkább támogassa a döntésben, hogy megszüntesse szenvedését?
"A mérleg serpenyőiben két dolog van: az egyikben remény és hit abban, hogy vannak még csodák, hogy szülőként az a választott és vállalt kötelességünk, hogy mindent megtegyünk egy olyan élet érdekében, amelynek létrejöttét mi – a szülők – és nem a gyermek maga akarta. Ha van a világon felelősségteljes és élethosszig tartó következményekkel járó döntés, akkor ez az! A másikban a reális (vagy annak hitt) helyzetfelmérés, a reménytelenség, az, hogy nem akarom, hogy szenvedjen, hogy kín legyen az élete, hogy ne leljen örömet már pillanatokra sem, hogy elveszítse a tervezésnek, a célok kijelölésének és a sikeres végrehajtások, a győzelmek  át- és megélésének lehetőségeit, reményét. Nagyjából ezeket kell latba venni, ügyelve arra, hogy ne az motiváljon, hogy "én nem bírom látni a szenvedéseit", hogy "beleőrülök, hogy nem tudok segíteni rajta”, hogy "kiborít a tehetetlen dühöm". Nos, ha mindezt képes egy szülő felelősséggel végiggondolni úgy, hogy igazán jól ismeri gyermekét, őszintén szereti és tiszteli őt, akkor azt gondolom, reálisabb, emberközelibb, méltányosabb lenne, ha megkaphatná a lehetőséget arra, hogy részese vagy meghozója legyen ennek a kegyetlen, felfoghatatlan (és az sem biztos, hogy számára bármikor feldolgozható), fájdalmakkal járó döntésnek. Szerintem az a mérlegelés, hogy mennyire vonja be ebbe a folyamatba a gyermekét, szintén lehetne az ő dolga (bevonhatná szeretteiket, családtagokat, akár külső szakembereket is)."