A most 14 éves, Kenyában élő Damaris Montynak három évvel korábban mindenféle érzéstelenítés nélkül csonkították meg nemi szervét rokonai beleegyezésével. A lány túlélte a szörnyű procedúrát, de azt mondja, ha előre tudta volna, mi vár rá, elmenekült volna.

Damaris éppen nagynénje házában tartózkodott, amikor az asszony és a férje szóltak neki, hogy hamarosan alávetik őt a vágásnak. A lánynak – aki sosem járt iskolába – fogalma sem volt róla, mi fog vele történni, és azt sem tudja, vajon a szülei tudták-e, és ha igen, beleegyeztek-e mindebbe. Azon a bizonyos reggelen azonban őt és még négy másik lányt ráültettek egy kőre a felkelő nap felé nézve, majd közölték velük, hogy ha ordítani fognak, az egész családjuk meg lesz szégyenítve. Damaris csak akkor tudta meg, mi fog vele történni, amikor utolsóként sorra került.

IllusztrációForrás: mariellafurrer.com

Miután megvágták őket, rájuk terítettek egy sálat, a lábukat összekötözték egy anyaggal, majd egy órán át ott kellett ülniük, végül pedig egy kunyhóba vezették őket, ahol további három hónapon át gyógyultak.

IllusztrációForrás: AFP/Joel Robine

Damaris szenvedései azonban ezzel még nem értek véget, nem sokkal később ugyanis kiderült, hogy az egész procedúrára azért került sor, hogy férjhez adhassák egy nála kétszer idősebb férfihoz. A férjet az sem érdekelte, hogy Damaris még fel sem épült a csonkítás okozta fájdalmakból és traumából, arra kényszerítette, hogy hálják el az esküvőt, így a lány mindössze

12 évesen teherbe esett, majd életet adott egy kislánynak.

A férj nem bánt jól velük, az sem érdekelte, ha a gyermek beteg volt, Damarisnak mindent egyedül kellett csinálnia. Egyszer egy órára bezárta feleségét a házba, miközben a gyermekük magára volt hagyva, a lányban ekkor született meg az elhatározás, hogy valahogy megszökik.

A rendkívüli fizikai és lelki fájdalmon túl az érintett lányok egy nemiszerv-csonkítás - más néven női körülmetélés - során számos veszélynek vannak kitéve: elhúzódó vérzés, fertőzések – akár HIV-vírussal –, súlyos betegség, terméketlenség és halál. A nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata sérti a nők alapvető jogát az egészséghez és a jóléthez, sőt, magához a túléléshez is, káros a lányok, a családjaik, közösségeik és a társadalom számára.
IllusztrációForrás: AFP/William Betsch

Damaris végül az Action Aid nevű szervezetnél talált segítségre, akik befogadták, üzleti alapokra tanítják, és megértették vele, milyen fontos, hogy lánya majd járjon iskolába. Azt is elmondták neki, hogy a női körülmetélést nem kell elfogadni, és Damaris meg is fogadta, nem hagyja, hogy lányával ugyanez a szörnyűség megtörténjen.

Minden gyermeknek, mindig és mindenhol joga van ahhoz, hogy megvédjék, ha veszély fenyegeti. A nőinemiszerv-csonkítás megszüntetésére irányuló – gyakran helyi gyökerű – erőfeszítések célja, hogy megvédje a lányokat egy súlyos, maradandó és teljesen felesleges ártalomtól. Bebizonyították, hogy az érintett országok legtöbb lakója véget akar vetni a lányok megcsonkításának és hogy annak támogatottsága még az olyan országokban is csökken, ahol az eljárás eddig közel általános volt.

Megszúrni egy lány nemi szervét, hogy vérezzen, még ha nem is távolítunk el szövetet, és nem változtatjuk meg maradandóan a külső nemi szerveket - ezt hívják helyenként „szimbolikus körülmetélésnek" - diszkriminatív eljárás. Bár fizikailag kevésbé ártalmas, mint a nőinemiszerv-csonkítás és -vágás más formái, mégis azt az egyértelmű üzenetet közvetíti, hogy egy lány szexualitása veszélyes vagy tabu, és a fiúk szexualitásával ellentétben ellenőrizendő.

Bár a női nemi szervek megcsonkítása Kenyában 2011-ben be lett tiltva, titokban még mindig több tízezer családban él a szokás. Az Action Aid Etiópiában, Kenyában, Nigériában, Szenegálban, Szomáliában, Gambiában és Ugandában is azon igyekszik, hogy véget vessen ennek a szörnyű szokásnak, illetve védelmébe vegye azokat a nőket, akik elmenekültek otthonukból.