Te is ismered az érzést, amikor egy hosszú nap után otthon végre leveheted a melltartódat? Vagy azt, amikor a nyári forróságban alig várod, hogy megszabadulhass a szorításából? Olvasd el egy kis mellű lány vallomását, aki örökre felhagyott a melltartóba csomagolt élettel.

Ezer érvet felhozhatnék arra, hogy miért nem hordok melltartót. Nem szeretem, hogy szorít, bevág a két oldalamon, a hátpántja nyomot hagy a hátamon, nyáron pedig olyan érzés, mintha a mellemet a kenyérpirítóba tettem volna. Még folytathatnám a felsorolást, de ha igazán őszinte akarok lenni, egyetlen valós érvem van a melltartó ellen: hihetetlenül kicsik a melleim. Annyira kicsi melleim vannak, hogy a fiú haverjaim azzal szoktak viccelődni, nekik nagyobb van.

Forrás: Dreamstime

Emlékszem arra az időre, amikor általános iskolában az első lánynak elkezdett nőni a melle. Mindenki furcsállta és nevettek rajta, ahogy ugráltak a mellei tornaórán. De aztán lassan mindenkinek a melle nőni kezdett, és mindenki menő melltartókat kezdett hordani. Arra is emlékszem, hogy egy osztálytársammal kezünkbe akadt egy Playboy, és mi együtt néztük a benne levő nőket, és arról beszélgettünk, ki milyen melleket szeretne nagy korában. Ahogy telt-múlt az idő, én még mindig nem aggódtam a melleim miatt: gondoltam, egyszer eljön az én időm.

De most itt állok húszévesen, és látom, hogy a helyzet már nem fog változni, valószínűleg sosem kerülök a magazinok címlapjára, ezért úgy döntöttem, alkalmazkodom a helyzethez, és soha többé nem veszek fel melltartót.

Minek hordjak melltartót, ha valójában semmi szükségem nincs rá? Olyan kicsik a melleim, hogy meg sem moccannak, ha járkálok. Push-up melltartót sem vagyok hajlandó hordani, egyrészt mert mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy az van rajtam, másrészt mert ha netán összejönnék egy fiúval, és az meglátná, mi van a melltartó alatt, valószínűleg nagyon becsapottnak érezné magát. Ha nincs rajtam melltartó, sokkal kényelmesebben érzem magam a ruháimban.

Forrás: Dreamstime

Minden nő számára ismerős az az érzés, amikor otthon egy hosszú nap után végre megszabadul a melltartójától. Ilyenkor a legszívesebben szaladni kezdenének, hogy a mellük végre szabadon lengjen a szélben. Én folyton ezt teszem. Leszámítva, hogy a melleim nem lengedeznek.

Miután felhagytam a melltartóviseléssel, megtanultam, milyen ruhák állnak jól rajtam, és mára teljesen magabiztossá váltam a kinézetemmel kapcsolatban. Nincs szükségem nagy mellekre ahhoz, hogy szexinek érezzem magam. Rájöttem, milyen jól nézek ki a V-nyakú pulcsikban, a hát nélküli topokban, amit sok nagy mellű lány nem vehet fel. Nem kell amiatt aggódnom, kilátszik-e a melltartópántom a ruha alól, vagy hogy illik-e a melltartóm a bugyimhoz. Azzal sincs gondom, hogy elmondjam másoknak: nem viselek melltartót.

Forrás: Dreamstime

Ha pedig nem mondom el, az olyan érzés, mintha lenne egy kis titkom, amit senki nem sejt körülöttem. Ilyenkor azt gondolom magamban: „haha, itt vagyok félmeztelenül, és ti észre sem veszitek". Ha pedig véletlenül mégis felvennék néhanapján egy melltartót, küldök Snapchaten képet róla a legjobb barátnőimnek, és akkor egy kicsit olyan, mintha én lennék Kim Kardashian kicsiben. Szóval a lényeg: azért nem hordok melltartót, mert nincs rá szükségem.

Megszabadultam végre attól a nyomástól, ami a legtöbb nőre ránehezedik a melleivel kapcsolatos elvárások miatt, és végre boldogan és szabadon élek, és ami a legfontosabb: melltartómentesen.