A sorozatgyilkosokat mindenki megveti, embertelen szörnyetegeknek tartja. Érdekes azonban megvizsgálni, hogy milyen hatások érték őket gyerekkorukban. Sok esetben a később diagnosztizált pszichózisok, vagy egyszerű személyiség torzulások - melyek lehetővé tették, hogy elkövessék tetteiket - a fiatalkorban átélt traumák hatására alakultak ki.

A sorozatgyilkosok hátterét megvizsgálva a legtöbb esetben családon belüli erőszakra, megaláztatásra, szexuális bántalmazásra, kritikus lehanyagolásra, szülő-gyerek, vagy testvérek közti egészségtelen kapcsolatra bukkanunk. Az általuk később elkövetett rémtettek, és a gyermekkorukban őket ért traumák közt komoly összefüggésegeket lehet felfedezni.

A szörnyű gyermekkor természetesen nem ad felmentést mások bántalmazása alól, de segít megérteni, hogy mit okozhat egy szülő vagy rokon helytelen és káros viselkedése egy gyermekben hosszú távon.  

Sok sorozatgyilkos gyermekkorában láthatóak a MacDonald-hármasnak nevezett figyelmeztető jelek; gyújtogatás, állatkínzás, elhúzódó ágybavizelés. Ezt a „bizonyítást" azonban sok kutató kétségbe vonja. A most következő esetekben például ezek közül egyet se találunk.

Jeffrey Dahmer (1960. május 21. - 1994. november 28.)  

Dahmer a Milwaukee Kannibál néven híresült el, amerikai sorozatgyilkos és szexuális bűnöző volt , aki 1978 és 1991 között 17 férfit és fiút erőszakolt, majd ölt meg. Áldozataival haláluk után is létesített szexuális kapcsolatot, majd, amikor már rájuk unt, feldarabolta őket. Amikor a rendőrség házkutatást tartott a lakásán, elborzadva fedeztek fel több emberi maradványt a hűtőjében, és több csontdarabot is – köztük koponyákat - találtak a polcon.

A Milwaukee Kannibál néven elhíresült Dahmer 17 férfit és fiút erőszakolt, majd ölt megForrás: Wikipédia, AFP

Gyerekként csendes és visszahúzódó volt, bár furcsa viselkedése már ekkor is szemet szúrhatott volna. A közelében lévő erdőket járta állattetemek után kutatva. Ha talált egyet, azt gyakran megnyúzta, kicsontozta. Egyfajta csodálattal vizsgálgatta a dögöket, kíváncsi volt, mi „tartja össze" őket.

Ő maga azonban sosem ölt vagy kínzott meg állatokat. Anyja szorongó és depresszív hajlamú volt, apja szinte alig volt otthon, amikor mégis, szülei sokat veszekedtek. Anyja egyszer gyógyszerekkel próbált meg öngyilkos lenni.

Nagyon kevés barátja volt, melyek az évek alatt szinte nullára csökkentek. Általános iskolai tanára elhanyagolt és kallódó gyerekként jellemezte a kis Jeffrey-t. A fiú állati maradványok és csontok iránti szenvedélye nem volt titok a család számára. Apja vegyész volt, és aggódott fia letargikus viselkedése miatt, így örömmel fogadta a tudomány iránti érdeklődését. Nevezetesen, hogy miként lehet a csontokat kifehéríteni. Készséggel meg is mutatta neki az eljárást. Akkor még nem sejtette, hogy ezt később Dahmer, emberi csontokon is kellő figyelemmel fogja elvégezni. A középiskolában gyakran ivott, és ekkor fedezte fel, hogy homoszexuális. Ezután jöttek az erőszakhoz kapcsolódó fantazmagóriák, melyek idővel egybefonódtak a boncolás gondolatával.

Richard Ramirez (1960. február 29. – 2013. június 7.)  

Amerikai sorozatgyilkos, erőszaktevő  és betörő volt, később az Éjszakai orvvadász nevet kapta. Los Angeles és San Francisco lakosságát tartotta rettegésben 1984 júniusa és 1985 augusztusa között. Végül 13 gyilkosságot, 5 gyilkossági kísérletet, 11 szexuális támadást és 14 betörést bizonyítottak rá. Rémes tettei elkövetéséhez sok féle fegyvert használt: pisztolyt, kést, kalapácsot. Magát sátánistának tartotta, és soha egyszer sem tanúsított a tárgyalás során megbánást.

Richard Ramirez sátánista gyilkos volt, akire 13 gyilkosságot, 5 gyilkossági kísérletet, 11 szexuális támadást és 14 betörést bizonyítottak ráForrás: Youtube, Wikipédia

Ramirez apja rendőr, később vasúti alkalmazott volt. Hamar dühbe gurult, mely rendszerint bántalmazásba torkollott. Egyszer apja annyira megverte, hogy 30 öltéssel kellett összevarrni a szétnyílt homlokát – ekkor csupán 2 éves volt.

Idősebb unokatestvére nagy befolyással volt rá. A férfi gyakran mutatott képeket és mesélt a vietnámi háborúban általa megölt emberekről vagy megerőszakolt nőkről. A 10 évesen már rendszeres marihuánát fogyasztó Ramirez felnézett nagybátyjára, aki olyan alapfokú katonai kiképzésben is részesítette őt, melybe beletartozott a lopakodás és becserkészés.

Apja egyre durvábban bánt a fiával, aki volt, hogy temetőben aludt, csak hogy ne kelljen elviselnie a bántalmazásokat. 13 évesen végignézte, ahogy bálványként imádott nagybátyja agyonlövi saját feleségét a házukba. Ezután Ramirez még jobban eltávolodott a kortársaitól, családjától. Elkezdett LSD-t használni és a sátánizmus felé orientálódni.

Középiskolás korában kezdődtek az erőszakkal vegyített szexuális fantáziái, melyeket hamar tett is követte. Az iskola mellett kisegítőként dolgozott egy hotelben, ahol rendszeresen lopózott be az alvó vendégek szobájába, hogy kirabolja őket. Egy ízben megpróbált megerőszakolni egy nőt, de annak férje - aki épp akkor ért vissza a szobájukba – ezt megakadályozta. Ők azonban nem jelentették fel a fiatalt. 24 évesen végül leomlott a fal, és Ramirez elkövette első gyilkosságát.

John Wayne Gacy (1942. március 17. – 1994. május 10.)  

„Gyilkos bohóc" néven vált ismertté, mivel bohócnak öltözve szórakoztatta a gyerekeket különböző jótékonysági és adománygyűjtő rendezvényen, felvonuláson. De a kedves állampolgár álcája alatt ő egy kegyetlen szexuális ragadozó és sorozatgyilkos volt, aki 33 fiút és fiatal férfit kínzott, majd gyilkolt meg.

John Wayne Gacy Gyilkos bohóc néven vált ismert sorozatgyilkossáForrás: Wikia, Wikipédia

Egy alkoholista és bántalmazó apa mellett nőtt fel, aki se a gyerekeit, se a feleségét nem kímélte. A kis Gacy-t különösen szerette verni, mivel fia veleszületett szívbetegségét gyengeségnek tartotta. Egyszer 4 évesen verte el egy bőrszíjjal, mert a kisfiú felborított valamit, máskor addig ütötte, míg elveszítette az eszméletét.

Nővére elmondta, hogy a verések alkalmával sosem látta a későbbi sorozatgyilkost sírni. Gacy folyamatos megfelelési kényszerben élt, hogy apja őt is szeresse és büszke lehessen rá, de sajnos ezt sosem sikerült elérnie. Gyakran hasonlította őt nővéreihez, akik mindenben jobbak voltak nála.

Az iskolában furcsa, de mégis jó diáknak számított, akit segítőkésznek írtak le tanárai. Kortársai azonban gyakran gúnyolták és sokszor vált zaklatásuk célpontjává. Osztálytársai gyakran voltak tanúi apja, iránta tanúsított gyűlöletének; ok nélkül kezdte el fiát rugdosni, ütni, aki eközben csak kezét arca elé téve védekezett, ő maga sosem emelt kezet apjára. Imádta őt, és későbbi halála után depresszióba zuhant. Magát hibáztatta, amiért rosszul alakult a kapcsolatuk. Később családot alapított, lett két gyermeke, majd egy fiú molesztálásáért börtönbe kerül. Ezután kezdődött kettős élete; a felszínen az „Év embere", alatta pedig egy homoszexuális szadista.

Forrás: Shutterstock
Szörnyű és kegyetlen szülői büntetések (18+)
A fegyelmezés és büntetés könnyen torkolhat gyermekbántalmazásba. Ezekben az esetekben nem csupán a számuk tragikus, hanem az is, hogy a szülők nincsenek tisztában a bűn a súlyosságával, amit saját gyermekük ellen elkövetnek.

Dennis Nilsen (1945. november 23. - )  

A skót sorozatgyilkos és nekrofil, más néven a „Kedves gyilkos", legalább 12 fiatal férfit ölt meg, majd gyalázta meg holttestüket 1978 és 1983 között, Londonban. Nevét onnan kapta, mert áldozatai nem szenvedtek sokat – általában megfojtotta őket. Számára nem a gyilkolás, inkább a holttestek voltak az izgatóak. Együtt fürdött és közösült velük, majd felboncolta őket.

Dennis Nilsent nem a gyilkolás, inkább a holtestek izgattákForrás: Murderpedia

Apját nagyon ritkán látta, szülei válása után pedig szinte megszakadt vele a kapcsolata. Gyermekkorának hőse nagyapja volt, akivel rendszeresen tett hatalmas sétákat. Nagyapja halászként dolgozott, és amikor távol volt, Nilsen nem találta a helyét. Amikor a fiú 9 éves volt, imádott nagyapja meghalt a hajón, szívrohamban. Testét a temetés előtt hazaküldték a családnak. Anyja először nem mondta el fiának, hogy meghalt, csak bevitte a szobába, ahol a holttest feküdt. „látod, csak alszik."

Nilsen később elmondta, hogy ez hatalmas traumaként érte őt. Ettől kezdve a fiú visszahúzódó és rideggé vált. Nem szeretett részt venni a családi programokon, melyben erősen közrejátszott az is, hogy testvérei sokkal nagyobb figyelmet és érdeklődést kaptak, mint ő. Féltékeny lett bátyjára, de húgát továbbra is nagyon szerette.

Pubertáskor fedezte fel, hogy homoszexuális, ami szégyenérzetet váltott ki belőle. Családja is tudta, de egyfajta néma titokként lebegett felettük. Egy alkalommal húgával akadt kisebb szexuális kalandja, majd alvó bátyját simogatta. Ezután a legidősebb testvér nyíltan elutasította, sőt, „lánynak" csúfolta őt. Nilsen a katonaság évei alatt dolgozta ki végzetes szexuális fantáziáját, a karcsú és teljesen öntudatlan, halott férfiakról.