Egy nő a világ legmagasabb pontján. Ez volt Shriya Shah-Klorfine álma, melyért gyakorlatilag feláldozott mindent, a saját életét is. Ám az övé nem egy átlagos Everest-mászás története. Egyszerre hihetetlen és hátborzongató az az út, ami a tragédiáig vezetett.
Shriya 2012 márciusában érkezett Nepálba, április végén pedig már az Everest alaptáborában volt. Az 5300 méter magas táborban a sátra előtt elhaladók mind irigykedve figyelték a profi, szponzorált hegymászónőt, aki élete álmát készült megvalósítani.
A többi hegymászó csodálatát nem csupán ez váltotta ki; magabiztossága, határozottsága, valamint nepáli származása miatt szinte magától értetődő volt, hogy pár nappal később ő lesz a legsikeresebb csúcstámadó.
Május 18-án aztán elindult felfelé. Ahogy sokan, ő is oxigénpalackkal mászott, melyet 7000 métertől vett igénybe. Ám a többiek meglepetésére, Shriya nagyon lassan haladt felfelé. Azt mondják, aki 14 óráig nem éri el a csúcsot, az inkább forduljon vissza. A kanadai hegymászónő 14:30-kor érte el a 8848 méteren lévő „világ tetejét". Itt, több másik hegymászóval együtt még le is fényképezték, ám ő szokatlanul hosszú ideig időzött a csúcson.
Shriya csak 15 órakor indult vissza az őt kísérő serpákkal. Lefelé még lassabban haladt, és megtapasztalta minden Everest-mászó rémálmát. Egy hatalmas, hurrikán erősségű szélvihar csapott le a csapatra, mely -40 fokos hideget hozott magával. A halálzónának is nevezett szakasz aznap 3 életet is magával vitt, köztük a mindenki által magasztalt Shriya Shah-Klorfinet is.
Kiderül a döbbenetes igazság
Ugye, az elején azt írtuk, hogy Shriya profi és tapasztalt hegymászó volt. Nos, ez csupán egy kép, melyet ő festett magáról, hogy szponzort szerezzen az Everest-expedíciójához. Műteremben, bérelt felszerelésekkel készült képeire hatalmas hegyeket montírozott. Ezekkel, a láthatóan amatőr Photoshop-fotókkal szerzett magának támogatót, aki teljességgel elhitte, hogy a nő évek óta mászik meg magas hegyeket, és tökéletesen felkészült egy ilyen túrára. Nem volt.
Kanadában túrázgatott kisebb hegyeken, de semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett a komolyabb hegymászás terén. Volt azonban valamije, mely sok profiból hiányzik: a hihetetlen kitartása.
Út a csúcsig
13 éves koráig élt szülőhazájában, Nepálban. Ott szeretett bele a hatalmas hegybe. Később az élet távol sodorta álmától, majd 2011-ben férje elé állt azzal, hogy meg fogja mászni az Everestet. 32 évesen még nem késő belekezdeni egy komolyabb felkészülésbe, tapasztalatszerzésbe, tanulásba, ám Shriya csupán mentális erejében bízva kezdett bele a mászás megszervezésébe, szponzorkeresésbe. Miután ránézésre is kamu képei célt értek, és eljutott Nepálba, már csak egy expedíciószervező-céggel kellett szerződnie. A komolyabbak azonban tapasztalatlansága miatt elutasították. De akadt egy egészen friss cég, ami magasabb árért cserébe elfogadta a jelentkezését.
A táborban sikerült majdnem mindenkit átvernie
Az alaptáborban mindenki azt hitte, hogy egy kivételes hegymászóval van dolga. Ám Shriya titokban eljárt a serpáival gyakorolni – például biztosító kötéllel mászni és leereszkedni. Ezelőtt még hágóvasat se látott, nemhogy azt a bakancsára tudja rögzíteni. A nő annyira elszánt, lelkes és kitartó volt, hogy úgy érezte, senki sem állhat az útjába, a csúcs csak ő rá vár.
Serpái, akik maguk is először vettek részt csúcstámadásban, látták, hogy a magabiztos fellépés mögött egy felkészületlen hegymászóval van dolguk. Több alkalommal is próbálták lebeszélni a nőt mászás közben, hogy forduljon inkább vissza, de Shriya, aki az álmát jött beteljesíteni, hajthatatlan volt.
A csúcson örömét felülírta kimerültsége, mely a lefelé vezető úton, szinte minden lépés után megállásra kényszerítette. Lassú tempójának köszönhetően, ekkor már 20 órája mászott. A serpái nem várhattak rá, tudták, ha nem mennek gyorsabban, mind meghalnak. Könyörögtek neki, de ő ekkor már kitartása végére ért. Pár órával később már egy lépést sem tudott előrehaladni, melynek oka a kimerültség, és minden bizonnyal agyi ödéma volt. Mielőtt 8400 méteren lefeküdt volna a fagyos hóba, elcsukló hangon még a nepáli kísérőinek azt mondta; Könyörgöm, mentsenek meg!”
A serpák azonban nem tehettek érte semmit. A fagyos szél az arcába csapott, miközben lehunyta szemét, és örökre elaludt. Próbálták ébresztgetni, de amikor látták, hogy meghalt, betakarták a kanadai zászlóval, és leereszkedtek a 400 méterre lévő 4-es táborba.
Összefagyott teste mellett 10 napig sétáltak el a csúcstámadó csapatok. Csak ezután tudták magas költségek és erőfeszítések árán lejjebb vinni, majd onnan helikopterrel elszállítani.
Nem a vihar tehet róla
Tény, hogy aznap másik két hegymászó is életét vesztette a halálzónában lecsapott viharban, de Shriya végzete már akkor megpecsételődött, amikor fejébe vette az Everest megmászását. Felkészületlenségét még nepáli származása, profi felszerelése, elszántsága és döbbenetes mentális ereje sem tudta ellensúlyozni.
Shriya Shah-Klorfine 33 évesen, élete álmát beteljesítve halt meg. Személyes tragédiája azóta is példával szolgál a tapasztalatlan hegymászók számára.