1573. január 18-án Gilles Garnier-t elérte a végzete. A francia erdő remetéje, miután éhségét gyermekkel csillapította, végül hivatalosan farkasembernek lett kikiáltva, és máglyahalált halt. Kövesd velünk végig, hogy valóban egy szörnyet ítéltek-e el, vagy csupán a tömeg félelmeinek és lelkiismeretének áldozatául esett-e ez a férfi.

A farkasemberek, a 16. századi vidéki Franciaország elméjében élénken jelen voltak. Nem csupán legendák és hiedelmek formájában, akkoriban teljes mértékben hittek a létezésükben. Ezek a félelmek a téli hosszú és dermesztő éjszakákon felerősödtek, melyben erős szerepe volt a szűkös élelmiszer-készleteknek, és az ebből fakadó éhezésnek is. A farkasok ebben az időszakban gyakran merészkedtek le a kisvárosokba, falvakba, és sok esetben támadtak emberekre, főként gyerekekre.

John La Farge grafikájaForrás: John La Farge

A remete

Dole városában, a franciaországi Franche-Comte tartományban Gilles Garnier hosszú ideig élt magányosan, majd 1572-ben megházasodott. Feleségével a St. Bonnot melletti erdőben, egy elszigetelt kis házba költözött. A romantikus álom azonban igen hamar komor valósággá változott. Az eddig csak önmagáért felelős Garnier nehezen viselte, hogy egy szájjal többet kell etetnie, ráadásul nejének elvárásai, kívánságai is voltak, melyeket a vadászatból élő férfi nem igazán tudott kielégíteni. Az akkori téli hidegben a növények elfagytak, ez pedig megpecsételte az állatok sorsát is. Számuk ritkult, és sokkal kevésbé voltak aktívak, ami nem igazán kedvezett a vadászatnak. Tehát ott volt egy frusztrált férj, aki ráadásul nem tudott elegendő ételt az asztalra tenni.

Az elkeseredett Garnier – elvileg az ördög suttogásának hatására – új húsforrást talált.

Garnier tett tanúvallomása szerint, egy éjszaka, amikor vadászni indult az erdőbe, egy gonosz fantom kísértette meg. Felajánlott neki egy balzsamot, amivel megkönnyítheti a vadászatot; ha bekeni magát vele, farkassá változik. Garnier bevallotta, hogy legalább 9 gyermeket gyilkolt meg. Azt sem tagadta, hogy a 9 és 12 év közötti áldozatai többségéből evett is.

Gilles Garnier, a farkasember ábrázolása az 1500-as évekbőlForrás: Lucas Cranach der Ältere/ Wikipedia

A rémálom elkezdődik

1572 októberében ölt először. Áldozata egy 10 éves kislány volt, akit egy Dole-n kívül lévő szőlősbe vonszolt be, majd ott megfojtotta. Ezután levetkőztette, nagy darabokat harapott ki a combjából és a karjából, amiket ott helyben meg is evett. Végül kimetszett egy nagyobb darab húst a lány testéből és hazavitte a feleségének. Így tudtán kívül (?) belőle is kannibált csinált.

2-3 héttel később, Garnier vadul rátámadt egy másik lányra, akit megkötözött, majd harapdálni kezdett. Nem tudta azonban befejezni, amit elkezdett, mert megzavarták. A szemtanúk állították, hogy a kislányt egy vérfarkas marcangolta. Bár a gyermek életben került haza, pár nappal később sérüléseibe belehalt. Nem sokkal ezután, novemberben egy fiút ölt meg a Dole-i farkasember. Combjából és hasából evett, majd a gyermek egyik lábszárát magával vitte. Aztán ismét egy sikertelen támadás következett, és bár a kisfiút megfojtotta, enni már nem tudott belőle, mert megzavarták. Ezután több sikeres „vadászat" következett. Utolsó áldozata egy kislány volt, akit 1573. január elején fojtott meg, a helyszínen lakmározott belőle, majd hazavitte a bal lábát.

Több, mint 50 tanú állította, hogy látták, amint Garnier vérfarkassá változik és gyerekeket öl, ezt pedig saját maga is elismerte, így nem maradt kétség az emberekben.

Több, mint 50 tanú állította, hogy látták, amint Garnier vérfarkassá változikForrás: Johannes Geiler von Kaysersberg/ Wikimedia Commons

Garnier-t a tárgyalásán bűnösnek találták, a vádak lycanthropia és boszorkányság volt. 1573. január 18-án, máglyán elégették. Nem az inkvizíció, hanem a világi bíróság szabta ki az ítéletet. Arról, hogy felesége tudott-e feltételezett tetteiről és, hogy őt felelősségre vonták-e, nem maradt feljegyzés.

Ártatlan embert végeztek ki?

Valószínűnek tűnik, hogy Garnier kínzás hatására ismerte be a gyermekgyilkosságokat és farkasember mivoltát. Lehetséges, hogy könnyebb volt a babonás emberek számára egy „kívülállót" hibáztatni, mint szembenézni a rideg valósággal; közvetve ők tehetnek gyermekeik haláláról. Mivel egyedül engedték őket az erdőbe, vagy annak szélére, ezzel kiszolgáltatva a kicsiket az erdő vadállatainak.

Persze az is lehet, hogy Garnier kegyetlen és beteg elméjű sorozatgyilkos volt, aki kihasználta a kor hiedelmeit, hogy félelmetesebbnek állítsa be magát, és így neve hosszú ideig fennmaradhasson. A teljes igazságra már sosem derülhet fény.