A gyermekkori szexuális abúzusról korábban már írtunk, most pedig egy olyan olvasói levelet kaptunk, amelyet mély fájdalommal olvastunk el. A családon belüli erőszak egy olyan formáját tárja elénk, amellyel jóval kevesebbszer szembesülünk. A nevét természetesen elhallgatni kívánó olvasónk saját bevallása szerint ezt a nyílt levelet egyfajta „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” felhanggal írta. Hosszú évek óta magában tartott sérelmek, kétségek és fel nem tett kérdések fogalmazódnak meg benne.

„Tudod, nem magamtól jutottál az eszembe. A fiam, az unokád kérdezett rólad. Reméltem, hogy ez sosem fog megtörténni, és végleg el tudlak felejteni. De nem így történt. Még ahhoz sincs jogod, hogy tudd, ő létezik, hogy van egy 5 éves cserfes és gyönyörű kisfiú a Földön, akiben a te véred is folyik. Őt nem bánthatod, őt meg fogom védeni tőled. Azt mondtam neki, még kisgyerek voltam, amikor meghaltál, nem is igazán emlékszem rád. Remélem, sosem akar majd rólad többet tudni, de félek, hogy a nagymamakérdéseknek ezzel nem vetettem véget. Sosem őriztem rólad képeket, de a fejemben még mindig fel tudom idézni az arcodat, a hangodat, az érintésedet, a lihegésedet. Amikor a fiam rólad kérdezett, a szívem fájdalmasan kezdett el dobogni a testemben, szégyent és megvetést éreztem.

„Még ahhoz sincs jogod, hogy tudd, ő létezik, hogy van egy 5 éves cserfes és gyönyörű kisfiú a Földön, akiben a te véred is folyik” (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Emlékszem, hogy 5 évesen még milyen boldog gyerek voltam. Játszottam a babáimmal, és az egyetlen félelmem az volt, hogy nehogy főzelék legyen a vacsora. Aztán 8 éves koromban reggel apa megölelt, és sosem jött haza. Autóbaleset. Ez akkor nekem nem sokat mondott. Halál. Nem értettem, miért nem jön már haza. Temetés. Apa ott fekszik? Aztán nem sokkal később rájöttem, hogy gyereknek lenni már nem könnyű.

Egyedül érezted magad, anya? Hiányzott valaki ölelése? Éjszaka sokat sírtam, ezért bújtál olyan sokszor mellém? Az elején még jólesett, mert szerettelek és nagyon hiányzott apa. De a csupasz bőröd érintése egy idő után kezdett furcsa lenni. Sokszor csak az illatodat, a szagodat éreztem reggel a párnámon, de sokszor fel is ébredtem éjszaka arra, hogy a takaróm alatt fekszel, túl közel hozzám. Nem értettem, hogy miért érzem magam rosszul. Ez valahogy másmilyen ölelés volt, mint annak idején. Szégyelltem magam emiatt. A saját anyám ölel, és én undort érzek. Nem mondtam neked semmit. Lehet, hogy érezted? Egyik este, emlékszem, nem tudtam elaludni. Hallottam, hogy nyitod az ajtómat, és gyorsan becsuktam a szemem, azt akartam, hogy azt hidd, alszom. Bebújtál a 101 kiskutyás takaróm alá, de nem öleltél át. Furcsa hangokat hallottam, és ziháltál.

„Hallottam, hogy nyitod az ajtómat, és gyorsan becsuktam a szemem, azt akartam, hogy azt hidd, alszom” (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Ma már tudom, hogy a 9 éves lányod mellett maszturbáltál. Hogy tehettél ilyet? Lehet, hogy már előtte is csináltál ilyet, csak én aludtam? Vagy ez egy egyszeri alkalom volt? Te is érezted, hogy ez mennyire gáz? Ezután próbáltam a lehető leghamarabb elaludni, de egyre ritkábban jöttél be hozzám. Másfajta irányt vett a kapcsolatunk. Egy idő után már ráfordítottam a kulcsot a fürdőszobaajtóra fürdésnél és öltözésnél is. Zavart, hogy rám nyitsz, hogy nézel, hogy hozzám érsz. Aztán elköltözünk, és az új lakásban a fürdőszobaajtóban nem volt kulcs.

Forrás: Shutterstock
A gyermekeket ért szexuális bántalmazás szörnyű következményei (18+)


Bár mind a fiú-, mind a lánygyermekek érintettek lehetnek, az UNICEF becslései alapján a szexuális zaklatás előfordulása a lányok körében mégis jóval magasabb. Ez a trauma pedig sajnos nem múlik el nyomtalanul, főként, hogy az esetek nagy százalékában a gyermekeket nem segítik a feldolgozásában. Olvasd tovább!

Szerettem, amikor iszol. Ha eleget ittál este, elaludtál a kanapén és én akkor nyugodtan tudtam éjszaka fürdeni. De napközben időnként így is alám nyúltál, megmarkoltad a fenekem, azzal, hogy ez mind a tiéd, hiszen belőled jöttem ki. Zavart, még 11 évesen is, de mégis inkább csak mosolyogtam egyet, úgy mondtam, hogy ez nem igaz.

Aztán lett egy pasid, és velem megfordult a világ. Sokszor csak késő éjjel értél haza, de ha otthon is voltál, már egyre kevesebbet érdeklődtél irántam. Ennek pedig örültem. Pedig szinte mindig hallottam, amikor nálunk, a mi nappalinkban estetek egymásnak. Nem is tudod, mekkora örömet okoztál, amikor egyik pénteken bejelentetted, hogy elutazol vele hétvégére. Aznap engedtem egy kád habos vizet, és addig ültem benne, amíg ki nem hűlt. Amikor kiszálltam, nem törülköztem meg, bementem a szobámba, az ajtót nyitva hagytam és úgy aludtam, meztelenül, felszabadultan.

De egyszer minden jónak vége szakad, és a pasid szakított veled. Sokszor hallottam, ahogy este hangosan nyögsz, mert megint nem engedted, hogy becsukjam az ajtómat. Volt, hogy reggel, amikor felkeltem, mert iskolába kellett mennem, a dohányzóasztalon találtam a vibrátorodat és a pornóújságot. Nem nyúltam hozzájuk, reméltem, hogy így azt hiszed majd, nem láttam őket.

Üzennél valakinek? Üzenj a Life.hu-n keresztül!
Régóta nyomja már a szívedet egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni a gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail címre, és öntsd ki a szíved!
„Sokszor hallottam, ahogy este hangosan nyögsz, mert megint nem engedted, hogy becsukjam az ajtómat” (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

A bentlakásos gimnázium az én ötletem volt. Emlékszem, ahogy a kiskosztümödben húzod a bőröndömet, és sírsz. Próbáltam megjátszani, hogy én is szomorú vagyok, de belül hangosan nevettem a boldogságtól. Egyre ritkábban jártam haza hétvégenként, amit mindig hatalmas gyomorgörcs kísért. Neked azt mondtam, egy osztálytársamnál leszek, később alibi pasijaim voltak, és te ezt elfogadtad. Tudtad, hogy elmenekültem? Vagy csak már nem érdekeltelek?

Aztán a 8 éves kislány bennem egyszer képes volt nemet mondani. Nem hívtalak, nem mentem, és egy idő után feladtad. Beláttad, hogy mit tettél velem? Egy pillanatra talán eszedbe jutott, hogy miért veszítettél el? Ha apa akkor nem ütközik egy másik autóval, vajon a mi kapcsolatunk is normális lett volna? Egyet tudok, az unokáddal sosem fogsz találkozni, sosem fogod tudni, hogy mi a neve, mi a kedvenc meséje, mivel tudom éjszaka megnyugtatni, ha felriad. Számomra meghaltál sok évvel ezelőtt, ezzel a levéllel pedig végleg eltemettelek.”