A Bengáli-öbölben megbúvó Észak-Szentinel-szigeten él egy törzs, amely akár erőszakkal is, de ellenáll a modern kori embernek. Egyes vélekedések szerint 60 ezer éve élnek emberek a szigeten, és soha senkinek sem sikerült megtéríteni, rabszolgasorba taszítani, vagy bármiféle eszközzel civilizáltabbá tenni őket. Ez pedig hihetetlen eredmény a szentinelézek részéről. Kultúrájukat többnyire erőszakkal sikerült megőrizniük, hiszen bárki lép a szigetükre, kérdezés nélkül kivégzik.

A legjobb védekezés a támadás 

A 80-as évek elején 28 tengerész szenvedett hajótörést, amikor zátonyra futottak az Észak-Szentinel-sziget közelében. Az őslakosok azonban nem siettek a segítségükre, sőt kifejezetten agresszív fogadtatásban részesítették őket. Végül egy helikopterrel sikerült kimenekíteni a túlélőket.

Az indiai kormány a 90-es évek végén letett a további kapcsolatfelvételről, aminek fő oka a törzs – folytonos – támadó magaviselete volt.

A Bengáli-öbölben megbúvó Észak-Szentinel-szigeten él egy törzs, amely ellenáll a modern kori embernekForrás: Wikipedia/Medici82
Férfivá avatás egy kis szenegáli törzsben - Fotók (18+)

2013-ban, Afrikában Diana Bagnoli a környék mondavilágát tanulmányozta. Ekkor hallott a Diolá törzs érdekes férfivá avatásáról, és döntött a dokumentálása mellett. Elutazott a Casamance-ban található, kicsiny Mlomb faluba, hogy lássa ezen természeti nép mai szemmel érdekes és egyben túlbuzgó tradícióját. Olvasd tovább!

Sajnos azonban vannak, akik nem tartják tiszteletben a szentinelézek vérmérsékletét. 2006-ban két illegális halász, Sunder Raj és Pandit Tiwari csónakja sodródott a part közelébe. Bár ismerték a törzsről szóló beszámolókat, a gazdag zsákmány ígérete felelőtlenné tette őket. A bennszülöttek fenyegetve érezték magukat, így nyílzáporral fogadták a férfiakat, akik ebbe belehaltak. Értük is mentőhelikopter érkezett, amelyet szintén nyilakkal fogadtak a helyiek. Végül sikerült elszállítaniuk a két holttestet, amelyeket érdekes módon a part homokjába elásva találtak meg. Ezzel meg is dőlt az a hosszú ideje tartott feltételezés, amely szerint a szentineléz népcsoport kannibál.

A bennszülöttek nyílzáporral fogadták a férfiakat, akik a sziget közelében akartak halászniForrás: AFP/Handout

A kutatókat mindig is nagyon érdekelte ez az elzárt közösség, többek között a National Geographic is megpróbálta felvenni velük a kapcsolatot. Ez azonban nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezték. Csónakjuk közeledését látva pár bennszülött nyilakat lőtt ki rájuk, egy nyílvessző el is találta az egyik kutató combját. Voltak azonban sikeresebb próbálkozások is. A parthoz egészen közel hajózott egy indiai antropológus csoport, akik a vízbe kókuszdiókat dobáltak. Ezeket a szentinelézek összeszedték, de se azt nem engedték, hogy a hajó közelebb menjen, sem azt, hogy a benne utazók kiszálljanak. A találkozás után 10-20 perccel visszahúzódtak a fák közé.

A parthoz egészen közel hajózott egy indiai antropológus csoport, de a szentinelézek nem engedték, hogy a hajóban utazók partra szálljanakForrás: Youtube

Az egyetlen barátságos fogadtatás 

Hasonló találkozást élt át – első női antropológusként - Madhumala Chattopadhyay 1991-ben. Előtte már hat éven át tanulmányozta a környező szigeteken élő törzseket, akik messze sem voltak olyan ellenségesek, mint a szentinelézek. Kutatótársaival csónakokkal és rengeteg kókuszdióval közelítették meg a partot, ami nagyon értékes a bennszülöttek számára, hiszen ez a gyümölcs nem terem meg a szigetükön. Az első ilyen találkozás 2-3 órán át tartott. Madhumala a közelükben élő törzsek nyelvén próbált beszélni velük, és így sikerült némi bizalmat nyernie. A következő látogatás alkalmával, a törzs tagjai a nagyobb delegáció fegyvereit is szerették volna elvenni, továbbá egy antropológus az egyik férfi virágos fejdíszét próbálta meg felvenni, amire az kést rántott. Ezek az események némi feszültséget csempésztek a levegőbe. Az utolsó alkalommal már senkit sem találtak a parton.

Madhumala Chattopadhyay kutatótársaival csónakokkal és rengeteg kókuszdióval közelítették meg a partotForrás: Madhumala Chattopadhyay

Távoli felvételek és megfigyelések révén kapunk némi képet arról, hogy miként is él ez a nagyjából 500 fős törzs. Kezdetleges kunyhókban laknak, feltehetőleg írástudatlanok, eszközeik és használati tárgyaik fából és kőből készülnek. Vadászó, gyűjtögető életmódot folytatnak, a nyelvük pedig velük együtt fog kihalni, mivel a szomszédos törzsekkel szemben is ellenségesek, a keveredés így kizárt.