Afrika sok országában a nők nap mint nap szenvedéssel, megaláztatással és bizonytalansággal néznek szembe. A következőkben megdöbbentő és szörnyű dolgokról fogsz olvasni, amelyekben az a legtragikusabb, hogy igazak.
Kislányként asszonnyá válni és a szülésbe belenyomorodni
A gyerekházasság Afrika több országában még ma is hagyománynak számít, 18 évesen a lányok általában már többgyerekes anyák, férjeik pedig nem ritkán 20–30 évvel idősebbek náluk. Van azonban, ahol a klímaváltozás, azaz a szárazság miatt adják férjhez az apák fiatal lányaikat. Ez egyfajta csereüzlet, a fiatal arákért teheneket, kecskéket kapnak, amely fontos szerepet játszik a család többi tagjának túlélésében. Ez egy borzasztó kényszerhelyzet.
A gyerekmenyasszonyokat a nászéjszakájukon megerőszakolják, majd esküvőjük után 9–10 hónappal éretlenül kényszerülnek gyermeket szülni. Mivel a medencéjük még nem „kész” arra, hogy egy gyermeket világra hozzanak, sokuknál komplikációk lépnek fel. Mivel a legtöbb nőnek – főként Nigériában – otthon kell szülnie, kórházba csak igen komoly baj esetén és késve jutnak el. Az elhúzódó szülésbe gyakran belehalnak a babák és van, hogy az anyák is, de rengeteg fiatal nő szenved utána sipolytól, mely a szülőcsatorna és a hólyag vagy a végbél között keletkezik.
A 14 éves Amina szülése egy életre tönkretette a fiatal lányt: a hosszú vajúdás és a késői orvosi beavatkozás miatt gyermeke meghalt, és sipolya lett, ami miatt állandó vizelet- és székletfolyása van a hüvelyén keresztül. Ez gyakoribb, mint gondolnánk, csak Nigériában körülbelül 400–800 ezer nőt érint, akiknek száma évente hozzávetőleg 20 ezerrel nő. Az Aminához hasonlóan járt nőket – jobban mondva fiatal lányokat – a legtöbbször elhagyják férjeik, hiszen többé már nem tudnak szülni, és a szexuális aktusra is „alkalmatlanná” válnak, nem beszélve a kellemetlen bűzről, amely körbelengi őket. Sőt, sok esetben a saját családjuk is elfordul tőlük.
Bár ott, ahol engedélyezik a gyerekházasságot, a törvény szerint nemi életet csak nagykorúságuk után élhetnének a fiatal arák. Ezt azonban a férjek java része nem tartja be. Tasiu 14 évesen ment hozzá az akkor 40 éves Umaru Sanihoz. Azonban nem sokkal az esküvőjük után patkánymérget tett férje ételébe. Ez nem csupán a boldogtalan élet elől való menekülés eszköze volt, a fiatal lány rettegett férjétől, aki nászéjszakájukon az ágyhoz kötözve erőszakolta meg.
2014-es adatok alapján Afrikán belül a nyugati és a középső térségekben van a legtöbb gyerekházasság – minden második házas nő gyermekként ment férjhez –, de e tekintetben sajnos a keleti és a déli régiók sincsenek nagyon lemaradva.
Nemi erőszak, kiszolgáltatottság és folytonos rettegés
Kongó nem az a hely, ahová az ember szívesen utazna – naponta átlagosan 1152 nőt erőszakolnak meg, ami óránként 48 áldozatot jelent. A Nobel-béke-díjas Denis Mukwege kongói sebész-nőgyógyász kórházába gyakran véresen támolyognak be a nők – és ők még szerencsések, hiszen sokan ellátást sem kapnak. Ismert egy Esther nevű lány története, akit 16 évesen vízért küldtek a szülei, de elrabolták. Egy fához kötözték, és négy napon át erőszakolta több férfi. Azonban sikerült elszöknie, ám akitől segítséget kért, szintén megerőszakolta. Az sem ritka eset, hogy miután megerőszakolták a nőket, a vaginájukba különböző tárgyakat dugnak – például felhevített műanyag darabot –, majd magukra hagyják őket meghalni.
Becslések szerint mintegy 200 millió olyan nő élhet a világon, akiknek részben vagy egészben eltávolították a külső nemi szervét. A csonkolás főleg 27 afrikai országra jellemző, de előfordul Jemenben, az iraki Kurdisztánban és Indonéziában is. Olvasd tovább!
Az Orvosok Határok Nélkül szervezet egyik munkatársának mesélte el egy nő, hogy mit tettek vele. A fegyveres férfiak berontottak a házába, férjét megölték, őt pedig öt gyermeke szeme láttára megerőszakolták. Miután vele végeztek, három lányát is megbecstelenítették, végül a gyerekeket megölték. Egyedül őt hagyták életben.
Denis Mukwege, szembesülve ezekkel a bestiális tettekkel, és látva az áldozatok szenvedéseit, szót emelt a nőkért, melyre a válasz egy merénylet volt, amelyben kis híján életét vesztette. Ám őt nem lehet elhallgattatni, 63 évesen ma is napi 18 órát dolgozik a kórházban.
Nem csupán a polgárháborús övezetekben jelent nagy veszélyt nőnek lenni.
Tavaly nyáron például a Dél-afrikai Köztársaság több városában vonultak utcára a nők, hogy a nemi erőszak ellen tüntessenek, melyek felett mindenki szemet huny, pedig azok napi rendszerességgel történnek. A törzsek, települések közti viszályokat is gyakran a másik fél nőtagjainak megbecstelenítésével nyomatékosítják.
Természetesen a fent leírtak nem vonatkoznak Afrika minden országára. Nemrég például Bárány Róbert, az OzoneTV műsorvezetője utazott Szenegálba, hogy bemutassa ezt a lenyűgöző afrikai országot. Részletes beszámolóját ITT olvashatod.