Minden ember vágyik a szenvedélyes szerelemre, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy meg is tapasztalja. Ám nem is biztos, hogy a szerencse szó használata ebben az esetben feltétlenül helytálló, hiszen nem csupán izzó érzelmeket képes nyújtani, a szenvedélyben ugyanis mindig ott rejtőzik a fájdalom és a pusztítás.

A következőkben két legendás és egyben tragikus szerelmi történetet hoztunk. 

Kleopátra és Antonius 

Az egyiptomi uralkodónőt sokan csak egzotikus csábítóként ismerik, aki szexuális bűverejével és briliáns gondolkodásával képes volt kora befolyásos férfijait felhasználni, hogy saját hatalmát megszilárdítsa. Ez a téves kép elsősorban Caesar római császárral folytatott viszonya miatt alakult ki róla. Ám amellett, hogy Kleopátra mindig szem előtt tartotta imádott Egyiptomának érdekeit, szenvedélyes nő is volt, akire a mindent elsöprő szerelem március idusa után talált rá. Marcus Antonius, a Caesar utódjaiként is ismert triumvirátus egyik tagjaként találkozott először az egyiptomi királynővel, és azonnal egymásba szerettek. Szerelmük beteljesüléseként Kleopátra ikreket szült a római férfinak – összesen három gyermekük született –, aki pár évvel később elhagyta az országát, és elvette őt feleségül. És ezt úgy, hogy a római jog szerint már házas volt.

Antonius és Kleopátra első találkozása, azonnal egymásba szerettekForrás: Lawrence Alma-Tadema, Wikipedia

A politika révén ismerték meg egymást, és ez is okozta tragikus végüket. Antonius és Kleopátra kapcsolata, valamint ambíciója fenyegetően hatott Rómára, így Octavianus egy sereggel betört Egyiptomba.

Forrás: YouTube
A filmvászon legemlékezetesebb királynői

Január végén került a hazai mozikba a Két királynő című film, amelyben I. Erzsébet angol és Stuart Mária skót uralkodónő rivalizálásának történetét láthatjuk megelevenedni. Ennek apropóján listára gyűjtöttük azokat a (valóságban is élt) királynőket, akik a mozivásznakról is korlátlanul uralkodni tudtak.

A palotát már körbevette a római had, amikor Antoniust hamisan arról értesítették, hogy Kleopátra meghalt. A szerelmes férfi nem gondolkodott, bánatában kardját hasába döfve öngyilkos lett. Egyes források szerint a szolgálók sietve elvitték királynőjükhöz, akinek óvó ölelésében érte a halál. Ezután már Kleopátra sem akart tovább élni, mérget ivott – a legújabb információk szerint nem kígyómarás végzett vele –, és követte élete szerelmét a túlvilágba.

Marcus Antonius Kleopátra karjaiban haldoklik Pompeo Batoni 18. századi festményénForrás: AFP/Photo12/Alfredo Dagli Orti

Pierre Abélard és Héloise 

Héloise Párizsban élt az 1100-as évek elején, méghozzá az igen nagy tekintélynek örvendő nagybátyja gyámsága alatt. A fiatal lány 15 éves lehetett, amikor először találkozott Pierre Abélard méltán elismert tudós pappal. A nála majd kétszer idősebb férfi azonnal rajongással tekintett Héloise-re, aki nem csupán csinos külsejével, de műveltségével is lenyűgözte őt. Abélard rávette a nagybácsit, hogy a házába költözhessen, fizetségként pedig unokahúga oktatásában egyeztek meg. A tanár és tanítvány kapcsolata hamar elmélyült, vonzalmuk csakhamar elmozdult a szűzies plátóiságtól. Amikor a lány gyámja rájött erre, elzavarta a tudóst, de távozása nem maradt nyomtalan. Héloise ugyanis ekkor már várandós volt. Amikor erről Abélard tudomást szerzett, megszöktette szerelmét, akivel titokban össze is házasodtak. A még mindig fiatal lány fiúgyermeknek adott életet – sajnos az ő sorsáról nem maradtak feljegyzések.

A szerelmesek titka azonban nem maradhatott sokáig rejtve a nagybácsi elől, aki, miután tudomást szerzett az engedélye ellenére létrejött frigyről, elhatározta, hogy bosszút áll. Abélard féltette kedvesét, ezért zárdába küldte.

A tanár, Pierre Abélard és tanítványa, Héloise kapcsolata hamar elmélyültForrás: Edmund Blair Leighton, Wikipedia

Az elválás nehéz volt, de szükségszerű. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a nem sokkal későbbi este, amikor a tudós papra rátörtek otthonában, és megfosztották férfiasságától.  A kasztrálást szerencsére túlélte, majd miután felépült, kolostorba vonult. 

Szerelmüket még a köztük lévő távolság sem csillapította. Az 1120-ban kezdődő levelezésükre, még ma is a világirodalom egyik legszebb szerelmi vallomásaként tekinthetünk – nem mellékesen a levélformában írott regények mintájául is szolgált –, méghozzá úgy, hogy eredetisége a mai napig megkérdőjelezhető. 

Írhatunk egymásnak; ilyen ártatlan örömöt nem tagadhatnak meg tőlünk. Ne veszítsük el közömbösségből az egyetlen boldogságot, amely megmaradt nekünk, az egyetlent, amelyet gonosz ellenségeink sem ragadhatnak el tőlünk soha. Olvasni fogom, hogy Ön a férjem, és én is az Ön feleségeként írom majd alá a levelem. – (II. levél, Héloise Abélard-nak) Forrás: bmefilozofia.blog.hu

Abélardnak, aki kora egyik meghatározó filozófusává vált, számos tanítványa volt az évek alatt, majd egyik műve miatt az egyház perbe fogta, ő pedig a vadonba menekült, és remeteként élt, egészen a haláláig. Héloise húsz évvel élte őt túl.