A divat időről időre, korszakról korszakra állandóan változik. A divat nemcsak a szépségért van, hanem társadalmi státuszt is szimbolizál, hiszen az öltözékünkkkel a külvilág felé is kommunikálunk.
A divatnak történelmünk során számos értelmetlen és a mai szemmel talán felfoghatatlan őrülete volt már. Nézzünk vissza egy kicsit a történelembe.
Az 1910-es évektől egyre szélesebb körben terjedt el a hobble vagy béklyó szoknya, amitől a nők nem tudtak nagyokat lépni.
Ki vagy mi inspirálhatta e különös divathóbortot? Egy nő, aki először utazhatott repülőn, és vélhetően az volt az elképzelése, hogy ez a leszorított fazon nem fog felrepülni a nyakra, miközben a lelkes hölgyek felszállnak a gépmadárra. A szoknya alját a lábszáraknál beszűkítették, illetve szalaggal átkötötték, aminek következtében a nők már csak apró lépésekben tudtak közlekedni. Ez akkoriban abszolút nőiesnek számított.
A következő őrületet a Chopine cipő hozta el az extra magasságával.Ez a platformcipő nemcsak kényelmetlen, de olykor életveszélyes is volt. Ezek a cipők a 15. századtól kezdődően egészen a 17. század végéig hódítottak. Előfordult, hogy azok a Chopine cipők kerültek divatba, amelyekben már járni sem lehetett a magasságtól. Ez a trend Velencéből indult hódító útjára, kezdetben a prostituáltak, majd ezt követően a gazdag hölgyek kedvence lett.
A legfeministább buggyos ruha a Bloomer volt, amely Amelia Bloomer nevét viseli, aki egy amerikai újságszerkesztő volt és a szüfrazsettek egyik központi alakja. A Bloomer az 1850-es évek Amerikájában volt divatban. Térdig érő ruhából és az alóla kilátszó, buggyos nadrágból állt. Ugyan nem Bloomer találta fel ezt a ruhatípust, de mivel feminista újságjában előszeretettel népszerűsítette ezt a szokatlan ruhadarabot és maga is hordta, így hozzá kapcsolják a megszületését. Bloomer állítása szerint ez a ruha jobban passzolt a nők szükségleteihez, kényelmesebb és egészségesebb is volt. Az Államokban szép számmal akadtak követői a Bloomer ruháknak, azonban a nagyközönség előtt nevetséges öltözetnek számítottak, így pár év után Amelia Bloomer is lemondott a viseléséről.
A különböző divatirányzatok nem csak a hölgyeket érték utol, de a férfiak sem maradhattak ki belőle. A 19. században igencsak elterjedt volt a hófehér, keményített gallér, amely sokáig halálosztó divatmánia volt a férfiak körében. Ennek következménye volt, hogy a gombokkal rögzített gallér szó szerint megölte a viselőjét, ha az például felelőtlenül elszunyókált benne. Az elvárások megkövetelték, hogy a gallér a nyak pontos méretéhez igazodjon, így azonban könnyen elszoríthatta a nyaki artéria véráramlását vagy szimplán csak megfojtotta a viselőjét, ugyanis nem volt szabad legombolni, mert az nem számított úriemberhez méltó cselekedetnek.
A gallérok eredetileg praktikus célból készültek és így is lettek népszerűek: a férfiak nyugodtan viselhették több napon át ugyanazt az inget, elég volt csak a lecsatolgató gallérokat patyolattisztán tartani, hogy megtartsák a látszatot, miszerint az illető talpig úriember.