A Ti Valentinotok - Olvasóink történetei

Először nézzük a három "Legrosszabb Valentin-nap" történetét!

Niki csókos meséje lett a 3. kedvencünk:

Számomra az első csók kötődik a Valentin-naphoz, amikor 13 éves voltam és egy katolikus iskolába jártam, kollégiumban laktam. Volt egy srác, aki nagyon tetszett nekem, és szerettem volna vele összejönni. Fiatalabb volt tőlem igaz egy évvel, de nagyon tetszett. Eljött a Valentin-nap, a szilenciumnak vége lett és valaki félrerántott, amikor kiléptem az ajtón. Ez a fiú volt az, megcsókolt. Örülnöm kellett volna, de hihetetlen sajtszaga volt, és undorítóan csókolt... Így ki is ábrándultam belőle egyhamar:) Számomra ez volt az első igazi Valentin-nap.

Hajni szívszaggató szakítósa a 2. helyet érdemelte ki:

Az én legrosszabb Valentin-napom 2 éve volt, amikor is nagy készülődéssel és ajándékkal elindultam hőn szerettet barátomhoz, de előtte azt beszéltem anyukámmal, hogy milyen lenne, ha elmennék hozzá és azzal fogadna, hogy szakítani akar. És erre mit ad a sors? A kapuban csókkal fogadott, de amint bementünk a szobába ezt mondta: "Beszélnünk kell!" - ekkor már tudtam, hogy ez a nap nem végződhet boldogan. Így folytatta: "Nekem ez nem megy!"

Na ennyit a romantikus Valentin-napról, a szerelmesek ünnepéről. Azóta nem éppen a Valentin-nap a kedvenc ünnepem. :(

A csokikupon nyertese pedig a "Legrosszabb Valentin-nap" kategóriában: Cynthia! Gratulálunk!

Az első Valentin-napom volt 17 évesen. A barátommal szilveszterkor jöttem össze 3 év hosszú ismeretség után. Alig vártam, hogy miként alakulnak a dolgok köztünk most, hogy többről van szó egyszerű barátságnál. Nagyon sok meglepetésben volt részem tőle és nagyon szerettük egymást. Már közeledett a Valentin-nap, amikor elkezdtem gondolkodni, hogy mégis mit vegyek neki ajándékba, hiszen még sosem töltöttem senkivel sem ezt az ünnepet, és hát nem akartam olyan nyálas, csöpögős szívecskékkel teli ünnepet. Különleges és egyedit akartam, ám végül mégis máshogy sikerült. Csak ketten voltunk náluk a Valentin előtti hétvégén, az ajándékát már megvettem, de sajnos a dolgok úgy jöttek ki, hogy éppen Valentin-napkor nem lehetünk együtt. Ez nagyon elszomorított, hiszen az első Valentint azért nem így képzeltem. Így a közös hétvégén odaadtam neki a kaucsuk karkötőt, amit nagy gonddal választottam meg, nehogy a mintázat probléma legyen, és ezért ne hordja.

Éppen spagettit főzött, amikor mögé lopakodtam és a zsebébe csúsztattam a karkötőt, szerettem volna, ha a meglepetés teljes lesz. Szegény megijedt, hogy a zsebében turkálok, mire a fakanalat megbillentette, a forró szószos spagetti a ruhájára esett, és megégette a kezét is. Amikor elmondtam, hogy miért nyúlkáltam a zsebében, ő is elmondta, hogy azért ijedt meg, mert a telefonjában volt egy SMS, az egyik barátjának, hogy mennyire aranyos vagyok és hogy mennyire szeret. Amikor meglátta a karkötőt láttam az arcán, hogy fogalma sincs, miért adom neki. Az ajándékot bármilyen alaposan is választottam meg, nem a mintázatot, hanem a méretet rontottam el, kicsi volt a csuklójára, de utólag kiderült, hogy ő amúgy sem hord karkötőket. Nagyon el voltam keseredve, az pedig, hogy azt sem tudta, hogy következő hétvégén Valentin-,nap lesz már csak olaj volt a tűzre.

Nagyon letört a dolog, ám mégis úgy sikerült, hogy következő hétvégén, vagyis Valentin-napkor együtt voltunk. Amikor beléptem a házba, az ajtóval szemben lévő asztalon várt az én "ajándékom". Egy doboz Raffaello és egy Durex síkosító és masszázsgél 2 az 1-ben. Azt hittem, kirohanok a világból, nagyon kellemetlen volt a dolog. Aztán még jött a ráadás, hogy a Raffaellóból adjak neki is, mert nemcsak nekem vette, és hogy amúgy is olyan kis száraz vagyok, hát ő így akart segíteni ezen, meg azért, ha már van és 200 ml-es akkor néha meg is masszírozhatnám. Talán csak én vagyok ilyen bolond, de a haragom pár hét múlva elmúlt, és még 1 évig voltunk együtt...

A "Legjobb Valentin-nap" kategóriában Zsuzsanna lett a 3. helyezett. Sok boldogságot kívánunk!

A párommal már 8 és fél éve vagyunk együtt. Túl vagyunk már pár Valentin-napon, voltak jók és rosszak, de a legkülönlegesebb a 2010-es volt. Igazából a tavalyi Valentin-napunk nem február 14-én, hanem 13-án kezdődött. 2010. február 13-án volt a házasságkötésünk. Két tanú volt csak jelen plusz az anyakönyvvezető, utána pedig egy ebéd, amit én készítettem előtte való nap. A nászéjszaka csodás volt, de nem is vártunk mást, nem volt zsákbamacska.

A Valentin-nap volt az első napunk házas emberként, és tény, a délelőttöt a családdal töltöttük: az nem volt annyira romantikus. A családom hangos, zajos, olyan olaszos. Hazafelé azonban kaptam virágot. Egy egyszerű kis csokrot, amit egy aluljáróban vett az újdonsült férjecském. Otthon gyertyákat gyújtottunk, maradékot ettünk és pezsgőztünk. Különleges volt, már régóta összetartoztunk, tartozunk, de mikor ráeszméltem, hogy a felesége vagyok, minden a helyére került. Az életem egésszé vált. Február 14-én este minden tökéletes volt számomra, és szerintem számára is. Valószínűleg idén is hasonlóképpen ünneplünk. Kettesben, meghitten.

Az a tény, mely szerint van egy ember, akinek csak én számítok és van egy nap, amelyen minden percet csak neki szentelhetek, az nagyon sokat számít. Egy nap, amikor nem süppedhetünk bele a hétköznapok szürkeségébe, hanem igenis minden azt harsogja "SZERETLEK"!

A 2. helyet Gyöngyi története vitte el! Örülünk a mesébe illő szerelemnek:

2009. január 20-án ismertem meg Norbit, az egyik internetes ifjúsági oldalon. Rengeteget beszélgettünk MSN-en, telefonon, képet cseréltünk. Minden nap pontban este hétkor "találkoztunk" az interneten, tíz óra után pedig hajnali négyig tartó telefonos beszélgetést tartottunk. Ő dolgozni ment reggel 7-kor,én meg suliba. Háromszáz kilométer választott el bennünket, több találkozót is megbeszéltünk, de egyiket sem sikerült összehozni. Nem terveztünk hosszú távra, csak sodródtunk az árral. Egyik éjjeli beszélgetésünk után még váltottunk pár SMS-t. "Úgy érzem, szerelmes vagyok beléd. Sőt. Nem csak érzem, tényleg az vagyok" - 2009. február 14-e hajnala volt. Szívem a torkomban dobogott,és onnantól kezdve méterekkel a föld felett jártam. Rá egy hónapra és egy napra találkoztunk először élőben. 2009. március 15-én. Három napot töltöttünk együtt, májusban, összeköltöztünk,és 2010. január 2-án életet adtam szerelmünk gyümölcsének. Egy boldog, kiegyensúlyozott család vagyunk. Életem legszebb Valentin-napja volt az, a legszebb ajándékkal, amit csak kaphattam...

A másik csokicsoda nyertese pedig Szilvi! Gratulálunk neki is!

Szeretném elmesélni életem legszebb Valentin-napját: azon a napon imádtam felkelni, mert tudtam, hogy ő van nekem és én neki. Álmos voltam ugyan, de ezzel nem törődve kiballagtam a szobából a konyháig. Ahogy lassan baktattam kifelé, valamin megakadt a szemem. Ahogy lenéztem, ráléptem egy rózsasziromra. De nem egy volt... hanem több is. Rózsaszirmok hevertek mindenütt. A szemem egyből tágra nyílt, megilletődve haladtam a konyha felé. Ott ugyanez várt, egy vörös rózsával. Sírni tudtam volna a boldogságtól. Minden olyan tökéletes volt. De valamit nem értettem: mit keres a rózsa a konyhában, ha a párommal megbeszéltük hogy csak késő délután találkozunk!? Akkor hirtelen megszólalt a telefonom. Felvettem és a szerelmem lágy, édes hangja volt az, amit akkor, azon a napon hallhattam. Azt mondta nekem: "Kicsim, kérlek, nyisd ki az ajtót! És ahogy kinyitottam, ő ott állt egy doboz bonbonnal a kezében. Kiderült, hogy ő már volt nálunk egyszer, csak látta, hogy alszom és mellette még a csokit is elfelejtette. Ezért szaladt le gyorsan, anyu pedig odaadta neki a kulcsot is. Aztán bejött, a szemembe nézett, megcsókolt és annyit mondott: "Kincsem, Boldog Valentin-napot. Nagyon boldog vagyok veled, és ez szeretném, ha így maradna. Mosolyogtam és azt feleltem: "Én is így gondolom." Átöleltük egymást, és akkor éreztük, hogy megáll az idő, megszűnik minden létezni. Akkor nem volt semmi és senki csak Ő meg Én. :-)

Ez a romantikus kis történet 2010 februárjában esett meg velem. Még mindig együtt vagyunk és várjuk a szerelmesek napját. :-)

És íme, a ráadás történetünk! Reméljük, hogy sikerült megvárni apát a szüléssel!

Nekem a történetem egyik kategóriába sem való, de azért elmondom, mi a tervem. :) Akármelyik percben megszülethet nekem és a férjemnek az első gyermekünk. A férjemet váratlanul kiküldték Németországba, sok választása nem volt, mennie kellett. Már vasárnap óta nincs itthon és hétvégén érkezik. Apás szülésre készülünk, így nem kicsit voltunk idegesek, hogy a kis lurkó ne bújjon ki a héten. Eddig sikerrel jártunk. Én igyekszem pocaklakó fiunkkal megbeszélni, hogy várja meg a február 13-át, apa hazajön, és együtt éljük át a szülés/születés kemény, de csodálatos érzését február 14-én, Valentin-napon. :)

Szurkoljanak hogy így legyen!