Függő anyukák - magányos gyerekek

Az internet térhódítása, különös tekintettel az okostelefonok széles körű elterjedésre, áldás és átok lehet egyszerre. Az információk megszerzésén túl ugyanis különös világra nyit kaput a felhasználók előtt. Abban a világban nincs csecsemősírás, átutalásra váró közműtartozások, nincs vasalás, se feszült leckeírás a gyerekkel. De van ajándék, jutalom és hűségpont, valamint virtuális vállonveregetés. Na és az érzés: az építés, a kreatív alkotás illúziója. Amíg a klasszikus játékgép a fizetést csalta ki a függők zsebéből, a netes játékok az amúgy is szűkre szabott időt rabolják el a azoktól a családoktól, ahol függővé vált valamelyik szülő.

Anyukákat is beszippanthat a mágikus világ

A Time magazin felmérése szerint a megkérdezett nők harmada vallotta azt, hogy előfordult, családi program helyett inkább a telefonjukon játszottak, vagy azt füllentették, dolguk van, csak hogy játszani tudjanak. Egyharmaduk pedig egyenesen függőnek vallotta magát.

Első interjúalanyunk Anikó, egy, az ötvenes évei elején járó nagymama. Ő ébredt rá elsőként a családban, hogy a lányának segítségre van szüksége:

Olyan ez, mint az alkoholizmus!

"Régóta nem élünk már egy házban a lányommal. Pár éve férjhez ment, a város másik végébe költöztek, nem lógtunk egymás nyakán. Született két kislánya, látszólag minden sínen volt. Az is igaz, hogy a lányom soha nem volt a háztartás bajnoka. Én sem, hát tőle sem követeltem meg soha a szigorú rendet. Mégis megdöbbentem, amikor egy alkalommal váratlanul állítottam be hozzájuk. A feje tetején állt a ház, a hároméves a bilin ülve bömbölt, a kicsi orrából csorgott a nátha, a mosogatóból kidőlt a szennyes edény. Por volt mindenütt, sőt egy disznóól fogadott az addig barátságos rendetlenség helyett. A lányom meg telefonnal a kezében üldögélt a mocsok kellős közepén. Amikor beléptem, épp a nagyobb lányával kiabált, ingerült volt és zavart. Akkor, először, azt hittem, hogy csak rossz napja van. Később, amikor hasonló szituáció fogadott, arra gondoltam, talán a házasságával van baj, keveset van otthon a férje, túlnőnek rajta a gyerekek, a háztartás terhe. Nem jártam helyes nyomon. Óvatos kérdéseim nyomán ugyanis kiderült, hogy nem a párjával, nem a rossz időgazdálkodásával van a probléma, hanem azzal, hogy a lányom játékfüggő lett. Hiába tölthette volna ki az életét a gyerekek nevelése, ő meseolvasás, babaruhavarrás, a lakás csinosítgatása helyett az okostelefonján lelhető százféle játékkal múlatja legszívesebben az időt. Annyira rákapott a dologra, hogy egy idő után (bevallása szerint fél év-nyolc hónap) mindent felülírt a kényszer, hogy újabb és újab pontokat szerezzen, vagy fejlessze, építse a birodalmát. Most pszichológushoz jár, és próbál 'leszokni'. Nem viccelek, ez olyan, mint az alkoholizmus."

Vera hosszas kérlelés után állt csak szóba velem. Később kiderül, leginkább a gyerekek miatt érez mélységes bűntudatot. Ezen nem tudja túltenni magát.

"Nem álltam a gyerekkel szóba"

"Az, hogy a háztartást vagy a környezetemet elhanyagoltam, semmi ahhoz az érzéshez képest, hogy milyen sok időt loptam el a gyerekektől. De olyan volt, mintha nappal is aludnék. Minden apró feladat felingerelt, ami kibillentett a játék izgalmából. Emlékszem, alig vártam, hogy a nagyobbik mögött becsukódjon az ajtó (az apja vitte reggelente az oviba), én meg a kicsivel magamra csuktam a gyerekszoba ajtaját, mert az ott viszonylag biztonságos környezet volt a csúszó-mászó gyereknek. Luca (a kisebbik lány, 15 hónapos) sokáig szopott, és ennek én örültem. De nem azért, mert az különös gyengédséggel töltött el, vagy tudatosan építettem volna az anya-gyerek kapcsolatot. Dehogy! Azért (is) engedtem olyan hosszasan az anyatejes táplálást, mert az nem igényelt előkészületet, nem kellett pepecselni, mosogatni, sőt, amíg a gyerek a mellemen volt, én az egyik kezemmel gond nélkül tudtam a telefonomat bűvölni. Néha azt se vettem észre, vagy csak később, hogy Luca elaludt a mellemen. Próbálok visszaemlékezni erre az időszakra, de - számomra - kellemes élmények maradtak meg. Most jön csak a bűntudat, mert néha felkapom a fejem egy-egy új szóra, vagy valamire, amit már tud a gyerek, és én 'lélekben nem voltam ott'. Nincs meg a felállás pillanata, elsikkadtak szavak, amiket kimondott. És egyébként is, Luca későn, jóval később tanult meg beszélni, mint a nővére. Most azt gondolom, azért, mert én nem álltam vele szóba. Evelinnel mondókáztunk, nevetgéltünk, csiklandoztuk egymást, és mesét kapott. Lucának ezek az élmények kimaradtak. És ez azért fáj, még akkor is, ha bizonyos dolgok pótolhatók lesznek. Van, ami örökre elveszett."

A függés mindig függés

Szakértőnk, Gazdag Enikő pszichológus szerint a baj ott kezdődik, amikor kicsúszik az irányítás a kézből. Amikor aránytalanul sok időt tölt valaki egy bizonyos dologgal, amikor a szenvedély felülírja a józan észt, a természetes és helyes ítélőképességet, valahol ott kezdődik a függés. Valójában mindegy, hogy alkohol-, szex-, drog- vagy adrenalinfüggésről beszélünk e. A menete és a "tünetek", a kényszeres vágyakozás a függés tárgya irányába, hasonló. Fontos megemlíteni azonban azt is, hogy a függést, ha családról beszélünk, érdemes rendszerben szemlélni. Nem kerülhető meg, hogy a függés jellemzően egyféle érzelmi távolságtartás a párkapcsolatban élő felek között. Érzelmi menekülés akkor is, ha alkoholról, akkor is, ha játékfüggésről van szó.