Sárosdi Lilla színésznő engedett a nyomásnak, és elárulta zaklatója nevét: Marton Lászlót, a Vígszínház főrendezőjét vádolja azzal, hogy annak idején molesztálta őt. De ki is Marton László? Íme, az életútja. 

Sárosdi Lilla a Harvey Weinstein amerikai producer molesztálási botránya után állt elő saját történetével, őt is érte atrocitás színészi pályája elején, méghozzá egy főrendezőtől. Sokáig nem volt hajlandó elmondani, ki tette ezt vele, de végül engedett a nyomásnak: Marton Lászlót, a Vígszínház főrendezőjét vádolja. De ki is ő? Íme, az életútja. 

Ő Marton LászlóForrás: MTI/Zih Zsolt

Marton László Budapesten született. A Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező tanszakának elvégzése után, 1968-ban kezdte el rendezői pályáját a Vígszínházban, ahol 1979-85 között főrendező, 1985-től 2009. január 31-ig igazgató-főrendező, 2009. február 1-től főrendező. Magyarországi előadásai mellett számos külföldi színház hívta vendégrendezőnek, így nagy sikerrel dolgozott Weimarban, Detmoldban, Helsinkiben, Dublinban, Tel Aviv-ban, Louisville-ben, Chicagóban, Torontóban, valamint Kanada és az USA több más városában is. Rendezéseit több mint 40 országban játszották világszerte, de legalább ennyire fontos magyar és külföldi professzori munkássága is. Osztályvezető tanár a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemen. 1990-ben a londoni Guildhall School of Music and Drama „Honorary Membernek", tiszteletbeli professzornak választotta, 1997 novemberétől pedig a Society of Stage Directors and Choreographers (USA) fogadta tagjai sorába, elsőként a magyar színházrendezők közül, de az évek során tanított, illetve mesterkurzust tartott Cambridge-ben, Oxfordban, a Yale Egyetemen, Knoxville-ben, Vancouverben, a North carolinai egyetemen, Torontóban, Chicagóban és Németország több városában is. Magyar és külföldi tanítványai között ma már nemcsak kiváló színészek, hanem színházigazgatók, rendezők is vannak. Rendezői munkásságáról két angol nyelvű kötet jelent meg. 1975-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1982-ben a plovdivi Nemzetközi Tévéfesztivál díját, illetve a veszprémi Tévéfesztivál különdíját nyerte el. 1984-ben Érdemes Művész lett. 1985-ben a Gyermekekért Díjat ítélték neki. Ugyanebben az évben elnyerte a Magyar Építész Kamara Díját. 1990-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. 1992-ben torontói Három nővér rendezéséért a legjobb előadásnak járó Dora Mavor Moore-díjat nyerte. 1994-ben a Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat, illetve a Podmaniczky-díjat ítélték neki. Ugyanebben az évben kapta meg a Pro Urbe Budapest Díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 1998-ban Harsányi Zsolt-emlékdíjjal jutalmazták. Torontói Platonov rendezéséért a legjobb rendező és a legjobb előadás Dora Mavor Moore-díját kapta 2000-ben. 2002-ben a civil szférában betöltött vezető szerepéért Magyarországon elsőként TMI Hungary-díjat kapott, amely a nemzetközi The Most Inspiring Civil Leader Award (vagyis a „leginspirálóbb vezető a civil szférában") kitüntetés hazai megfelelője. 2003-ban Kossuth-díjban részesült. 2004-ben az Irish Times legjobb rendezőnek járó díját nyerte el dublini Vadkacsa-rendezéséért. 2009 óta Budapest XIII. kerületének díszpolgára - olvasható a Vígszínház oldalán. 

Főbb rendezései:

  • Feydeau: Bolha a fülbe
  • Déry-Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
  • Moliére: A nők iskolája
  • Hernádi: Királyi vadászat
  • Fejes - Presser: Jó estét nyár, jó estét szerelem!
  • Kleist: Homburg hercege
  • Bulgakov: Őfelsége komédiása
  • Szörényi-Bródy-Sarkadi: Kőmíves Kelemen
  • Shakespeare: Szentivánéji álom
  • Shakespeare: II. Richárd
  • Presser-Sztevanovity D.-Horváth P.: A padlás
  • Shakespeare: III. Richárd
  • Spiró- Másik: Ahogy tesszük
  • Miller: Közjáték Vichyben
  • Zágon-Somogyi-Eisemann: Fekete Péter
  • Békés-Theatre du Compagnole: Össztánc
  • Terence McNally: Mesterkurzus
  • Gurney: Sylvia
  • Kern-Presser: Szent István körút 14.
  • Esterházy-Igó-Rácz : Egy nö
  • Neil Simon : Furcsa pár
  • Ibsen : Nóra
  • Spiró : Elsötétítés
  • Tolsztoj : Legenda a lóról
  • Örkény: Pisti a vérzivatarban