Magyar hajós mentett ki egy fuldoklót a Dunából - hajszálon múlott mindkettejük élete

A hajós, aki egy óceánjárón teljesített szolgálata során részesült életmentő kiképzésben, a Metropolnak idézte fel a július 6-i este hátborzongató eseményeit. Elmondta, hogy Wolfgang B. a városból a hajóra visszatérve rossz irányba indult el, kiakasztotta a védőláncot, és egy szűk résen át egyenesen a kikötésre szolgáló vasmonstrum alá esett.

A bajt tetézte, hogy az idős férfi egyáltalán nem tudott úszni, ráadásul a derekára kötött kabát lecsúszott és gúzsba kötötte a lábát. Vilmos pillanatok alatt felmérte a helyzetet, majd a fuldokló után vetette magát.

– mondta a menedzser, aki akkor nem sejtette, hogy az igazán embert próbáló események még váratnak magukra.

A legénység megpróbált egy mentőövet leengedni, azonban a ponton és a hajó közötti csapda túl szűk volt ehhez. Wolfgang pánikba esett és kicsúszott a mentőövből.

„Az egyik kezemmel elengedtem a keresztvasat és az utas után nyúltam. Istennek hála, sikerült visszahúzni a víz alól.

Egy kézzel tartottam kettőnket és hallottam, ahogy valami reccsen a hátamban. Legalább negyedórába telt, mire kihúztak minket a Dunából. Nem vagyok rossz kondiban, de miután kiemeltek minket és elmúlt az adrenalinlöket, szinte azonnal elájultam" – emlékezett vissza Vilmos. Nem sokkal később a német mentősök is kiértek, és ellátták Wolfgangot, Vilmost azonban nem.

Wolfgang B. egy megindító, kézzel írott levélben köszönte meg Vilmosnak, hogy életét kockára téve megmentette őt.

„(...) Egy új életet kaptam öntől ajándékba. Szeretném megköszönni a saját, és élettársam, Brigitte nevében is. Sajnos manapság nem sok olyan ember van, mint ön, aki felebaráti szeretetből megtenné ezt. Küldeni fogunk egy levelet a cégének, amelyben arra kérjük őket, hogy ismerjék el az ön életmentő tettét. Addig is örökké hálás maradok önnek. Őszinte híve, Wolfgang B. & Brigitte W."

– állt a levélben.