De Sade márki perverz, szexmániás arisztokrataként vonult be a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen szokatlan szexuális kalandjait és kicsapongásait egyáltalán nem rejtette véka alá, ahogy a 18. század erkölcse kívánta volna. Kíváncsiak voltunk az életére. Két éve ez volt az egyik kedvenc cikketek.

Ennek köszönhetően öt egymást követő rezsim záratta börtönbe, élete utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte, és az ő nevéből ered szadizmus szavunk. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy kora egyik legeredetibb gondolkodója volt, filozófiája sok szempontból megelőlegezte a 20. századot, és regényeit ma is borzongva olvassuk.

2000-ben fil készült életéről, Sade márkit Geoffrey Rush alakítottaForrás: Fox Searchlight Pictures

A feslett erkölcsű nagybácsi

A márki gyerekkoráról keveset tudunk, de ez a kevés is elég ahhoz, hogy tudjuk: nem kiegyensúlyozott családban élt. 1740-ben született Párizsban, anyját gyűlölte, de apját sem kedvelte különösebben. Négyéves korában anyai nagyanyjához küldték Avignonba, majd egy évvel később nagybátyjához, de Sade abbéhoz költözött, aki híres volt kicsapongó életmódjáról.

Kastélyában egymást érték a tivornyák, így a márki már gyerekkorában megismerkedett a szexualitás legkülönbözőbb válfajaival, sőt azt is megtapasztalta, hogy a nemiség távolról sem olyan idilli, mint ahogy akkoriban gondolni illett, sőt, sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, és az ember szinte valamennyi cselekedetét befolyásolja. Mindezt jó száz évvel Freud előtt megfogalmazta, és nemcsak elméletben hirdette, hanem egész élete erről szólt.

Az abbé azonban nemcsak szabados életviteléről volt híres, hanem arról is, hogy közeli kapcsolatot ápolt a kor számos kiemelkedő gondolkodójával. Épp ezért unokaöccsére nemcsak a szexualitás terén volt nagy hatással, hanem intellektuális szempontból is. Amikor öt évvel később szülei rájöttek, hogy a nagybácsi korántsem olyan ideális nevelő, mint ahogy gondolták, hiába íratták jezsuita fiúiskolába, a márki szexuális és intellektuális hajlamai már meg voltak alapozva.

Illusztráció egyik könyvéből, Sade márki apjaForrás: Wikipédia

Prostituáltak, színésznők és az elcsábított sógornő

1754-től katonai pályára lépett, és hamarosan beindult karrierje a lovasságnál. Ekkor több botrányos viszonyba is bonyolódott, szerelmes lett például egy nála tíz évvel idősebb nőbe, majd elcsábított egy nemes lányt, akivel apja rajtakapta egy igencsak intim pillanatban.

Miután távozott a katonaságtól, családja nyomására megházasodott, és feleségül vette Renée-Pélagie de Montreuilt, akitől három gyermeke született. A tisztes családi élet azonban meglehetősen távol állt tőle. Titkos lakást tartott fenn, ahol prostituáltakat, színésznőket és minden egyéb érdeklődőt  fogadott, és társaságukban a szexualitás minden lehetséges formáját végigpróbálta. Mindez azonban nem volt elég, elcsábította sógornőjét, Anne-Prospere-t is, és ezzel magára vonta befolyásos anyósa haragját, aki onnantól kezdve mindent elkövetett, hogy börtönbe juttassa kicsapongó vejét.

Mindezek ismeretében könnyű rásütni a szexmániás és a perverz bélyeget, ami nem is áll olyan messze a valóságtól, ám ebben az életvitelben sokkal komolyabb szerepe van a kíváncsiságnak, a kísérletező hajlamnak, és annak a filozófiának, ami szerint az életét élte. Önmegvalósítást, önmaga lehető legteljesebb megélését kereste a szexben, és ennek érdekében állandóan átlépte saját határait szexuális és társadalmi értelemben is. Nem meglepő hát, hogy egymást érték a botrányok, és több alkalommal is összeütközésbe került a törvénnyel, ami hosszabb-rövidebb idejű börtönbüntetésekhez vezetett.

A vád: istenkáromlás és szodómia

A legsúlyosabb eset 1772-ben következett be, amikor őt és szolgáját, Latourt halálra ítélték istenkáromlás és szodómia miatt, és mivel az elítéltek megszöktek, távollétükben, bábukon hajtották végre az ítéletet. Az eset hátterében az állt, hogy jó pénzért felbérelt néhány prostituáltat, megkorbácsolta őket, magát is megkorbácsoltatta kicsit, volt kis viaszcsepegtetés köröm alá, illetve néhány apróbb kínzás. Mindez azonban nem számított szokatlannak akkoriban, a bordélyházakban mindennaposak voltak az ilyen fajta szolgáltatások.

Jelenet a Sade márki játékai című filmbőlForrás: Fox Searchlight Pictures

A hibát ott követte el a márki, hogy kísérletezésképpen kantaridos cukorkát etetett a lányokkal, ami akkoriban elterjedt afrodiziákum volt. Elvétette azonban az adagot, ezért a lányok rosszul lettek, azt hitték, hogy megmérgezték őket, és orvoshoz fordultak. A doktor aztán tanúvallomásra kényszerítette a rémült szexmunkásokat, így került de Sade bíróság elé. Súlyosbító körülménynek számított, hogy nagypénteken történt az eset, így került a vádak közé az istenkáromlás is.

Az ítélet után több évig bujkált, ám 1777-ben letartóztatták, és a Bastille-ba zárták. Élete további részét rövid megszakításokkal börtönben, illetve elmegyógyintézetben töltötte. A dolog iróniája, hogy szélsőséges szexuális szokásai csak ürügyül szolgáltak a letartóztatásokhoz, hiszen ilyen alapon fél Versailles-t le lehetett volna tartóztatni. Sokkal nagyobb problémát jelentett leplezetlen antiklerikalizmusa és anarchista nézetei. Kicsapongó életmódja ugyanis provokáció volt, ezzel fejezte ki szembenállását a társadalommal.

Regények a börtönből

Fogva tartása idején születtek regényei, melyek valósággal sokkolták a közvéleményt, hiszen tobzódtak benne a már-már szürreális szexjelenetek. Első jelentős műve, a Szodoma százhúsz napja (a regény később alapjául szolgált Pier Paolo Pasolini filmjének a Salo, avagy Szodoma 120 napja  c. alkotásnak, amely több országban még ma is tiltólistán szerepel) valóságos enciklopédiája a különféle perverzióknak, amiket élvezettel ecsetel a szerző.

A legnagyobb botrányt Justine, avagy az erény meghurcoltatása című regénye kavarta, melynek három változata is van. Irodalmi szempontból az első a legértékesebb, a legnagyobb megütközést azonban a harmadik változat váltotta ki. Ebben a több mint ezer oldalas regényben már olyan gigantikus csoportjelenetek és orgiák szerepelnek, amiket lehetetlen követni, ezért a korabeli kiadásokhoz metszeteket is mellékeltek a gondos szerkesztők, hogy ezzel segítsék a sorok közt eltévedt olvasókat. Fokozza a hatást a mű útszéli stílusa, ugyanis de Sade maradéktalanul eleget tett annak az elvnek, hogy mindent a nevén kell nevezni és semmit sem szabad elkendőzni. A Juliette legalább ilyen nagyszabású mű, ám leginkább filozófiai szempontból érdekes, ugyanis ebben fejti ki legrészletesebben a nézeteit.

Sade márki, Justin című regényeForrás: Wikipédia

A féltékeny vetélytárs

Nem meglepő, hogy mindegyik műve óriási botrányt kavart, ugyanakkor afféle bestseller is lett belőlük. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Restif de la Bretonne, Sade féltékeny vetélytársa megírta leghírhedtebb regénye, a Justine ellenművét, A nagy francia ágy címmel. Az volt a szándéka vele, hogy bebizonyítsa, lehet szaftos erotikus regényt írni úgy is, hogy megkíméli az olvasót a de Sade-i képzelet szado-mazochisztikus kegyetlenkedésétől. Voltaképpen sikerült is neki a visszavágás, hiszen műve szintén az erotikus irodalom klasszikusai közé tartozik, de a márki filozófiai mélységeit meg sem közelíti.

De Sade-ot ugyanis könnyű félreérteni, könnyű megragadni a művei felszínén és megbotránkozni a sokszor brutális szexualitáson. Mindez azonban inkább provokáció, ahogy egész élete is az volt. Felismerte ugyanis az emberben rejtőző sötét ösztönöket, amiket majd jó száz évvel később Freud fog részletesen kifejteni és a pszichoanalízis rendszerébe foglalni. De Sade odáig jutott, hogy az ember természettől fogva rossz, és ha ilyen a természete, akkor nem szabad elfojtani azt. Ennek a született gonoszságnak azonban a civilizáció és a társadalom gátat szab, ezért ellenez minden olyan rendszert, ami korlátozza az egyént.