Egy fiatal fotós, Grace Brown készítette azt a sokkoló fotósorozatot, amely szexuális támadások áldozatainak próbál segíteni traumájuk feldolgozásában. Olyan férfiak és nők álltak a kamerája elé, akiket egytől egyig megerőszakoltak, bántalmaztak. A képek különlegessége, hogy mindenki táblát tart a kezében, melyeken támadóik egyik mondata olvasható.

"Ha nem maradsz csendben, megölöm az anyádat! Ha meghallja, a te hibád lesz." "Senki sem tudja meg!" "Ha elmondod a szüleidnek, megverünk." "Ha bárki megtudja, megöllek.""Nem tudok megdugni egy síró lányt!" Ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek az áldozatok papírjain. Ezek hagyták el az erőszaktevők száját azelőtt, vagy azután, hogy bántalmazták áldozataikat.

"Meg fogom ölni a nővéreidet" - mondta a nevelőapa, mielőtt megtámadta volna fogadott fiát. De olyan szereplő is van, aki húsz éven át nem tudott beszélni a történtekről. Tizenegy évesen lett szexuális erőszak áldozata, általános iskolai taekwondo tanára bántalmazta. 31 éves koráig képtelen volt vallani róla. Egyetlen fotó, pár mondat - és máris elénk tárulnak ezek a szörnyű történetek. Grace szerint a felépülés és az elfogadás egyik formája, hogy ezek az emberek ki tudják mondani és fel tudják írni egy lapra a legborzasztóbb kijelentéseket, és ezzel elindulnak a gyógyulás útján. 

A Project Unbreakable névre keresztelt képsorozat óta több mint ezer nemi erőszakot átélt ember kereste fel a huszonéves lányt, és küldte el neki saját fényképét. A Life.hu galériájában te is megtekintheted azokat a férfiakat és nőket, akik nyíltan vállalták történetüket. Igen, férfiak is.

Megkérdeztük szakértőnket, Győri Szilvia szexuálpszichológus és tanácsadó szakpszichológust, hogy mit tegyen, akit szexuálisan bántalmaznak. Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan dolgozható fel minél könnyebben egy ilyen támadás:

Győri Szilvia:
A szexuális bántalmazások többsége sajnos ki sem derül, mivel az érintettek gondosan eltitkolják. Vagy azért, mert félnek a büntetéstől, vagy a hatalmas szégyenérzet miatt. Ezért tartom kiemelkedő fontosságúnak, hogy az orvosok, vagy a pedagógusok legyenek fogékonyak az ezzel járó testi, vagy viselkedésbeli jegyekre, illetve, hogy a bántalmazott igenis merjen róla beszélni. Ha már megtörtént a bántalmazás, keresni kell egy olyan embert, akiben bízhatunk és számíthatunk rá, és meg tudjuk vele osztani a velünk történteket.

Már ez önmagában elindítja a folyamatot, de ennél több kell a valódi feldolgozáshoz. Emellett mindenképp szakemberhez kell fordulni, mert ez egy olyan krízis, amit külső segítséggel lehet rövidebb idő alatt feldolgozni, bár hozzáteszem, így is hónapokba telik. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy jogi útra tereljük az ügyet, vagyis a rendőrségen feljelentést kell tenni és közvetlenül az eset után ajánlott egy orvosi vizsgálat is a különböző fertőzések megszűntetése, elkerülése érdekében, de adott esetben a nem kívánt terhesség elkerüléséről is gondoskodni kell.

Fontos, hogy lehetőleg minél előbb megkezdődjön a pszichoterápia, hiszen a halogatás újabb és állandósuló problémákhoz vezethet.