Fotósként mindenki azt a bizonyos pluszt keresi. Azt a valamit, amivel az ő művei, az ő sorozata kitűnik majd a többi közül. Egy ötletet, amely másnak még nem jutott eszébe, és ami elég meghökkentő lesz ahhoz, hogy mindenki az ő képeivel akarjon foglalkozni. Mindenki olyat szeretne mutatni, amit azelőtt még nem látott a világ. Ilyet kívánt létrehozni Keren Moscovitch is.

Ilyen volt például Bob Carey Tütü projektje is. Ő volt az a gördeszkásból lett fotós, aki 2012-ben egy rózsaszín tüllszoknyában járta végig az Egyesült Államokat, és készítette el fotósorozatát néhány évvel azután, hogy feleségét mellrákkal diagnosztizálták. A tabunak számító gyilkos kór ihlette meg Ben Nunery-t is, az apát, aki újrafotózta az esküvőjét, hogy rákban meghalt feleségére hároméves kislányuk is örökké emlékezzen. Könnyfakasztó képeit korábban itt mutattuk be.

Fotó: Bob Carey

Tabudöntögetésre adta a fejét Grace Brown is. Ő álmodta meg azt a fotósorozatot, amelyen egytől egyig olyan férfiak és nők szerepeltek, akiket megerőszakoltak, bántalmaztak. A képek különlegessége az volt, hogy mindenki táblát tartott a kezében, melyeken támadóik egyik mondata volt olvasható. Hannah Price fotóst pedig az utcai atrocitások ihlették. A fiatal lány a beszólogatásokból és a füttyögésekből merített ihletet, méghozzá úgy, hogy elkezdte fotózni az utána kiabálókat.

De említhetnénk akár Jana Romanovát is, aki alvó kismamákat és párjaikat örökítette meg, elkapva a legintimebb pillanataikat. Vagy éppen Jade Beallt, aki a Gyönyörű test projekt keretében dolgozta fel a kismamák testének változásait a szülés előtt és után.

Mind az idő elmúlását megörökíteni kívánó fényképész, mind pedig az időskor és a hosszú élet szépségeit bemutatni vágyó művész kész volt a végsőkig elmenni, és valami olyat mutatni, ami mellett talán mindennap elmegyünk, amit rendszeresen megnézünk, de valamiért sosem látunk. Ilyen Keren Moscovitch, a New York-i fotós új sorozata is, amelyben különös nyíltsággal dokumentálta saját szexuális életét. Saját bevallása szerint ezen munkája, és a párjával fenntartott nyitott kapcsolat segített abban, hogy rájöjjön, a legmélyebb intimitást csak akkor tudja átélni, ha sebezhető és kiszolgáltatott.

Keren Moscovitch
Nagyon érdekelt, ahogy a társadalom tabut képez a szexualitásból és megszabja, hogyan beszélhetünk róla. Én azokat a pillanatokat akartam kiemelni, amiket mindannyian átélünk, de mégsem említjük meg egy beszélgetés során.
Fotó: Keren Moscovitch

Keren Moscovitch képeit elnézve persze sokakban felmerülhet a kérdés, valójában miért is van erre szükségünk. Miért is jó nekünk, hogy ilyen különleges perspektívákból vizsgáljuk más emberek szexualitását. Bőrhibákkal, izzadságcseppekkel, szőrszálakkal és mindennel együtt. Ezek ugyanis már nem érzéki, szexi képek, hanem néhol már túlzóan életszagúak és esetenként visszataszítók. 

/1404/A_sze2014428144010

Az amerikai fotográfus azt vallja, hogy ezeket a pillanatokat, testhelyzeteket és aktusokat mindenki átéli odahaza, de senki sem osztja meg a világgal. A Life.hu most arra volt kíváncsi, Keren miért is tartja fontosnak, hogy meglássuk ezeket a momentumokat. Hogy milyen gondolatokat szeretne ébreszteni bennünk, és hogy nekünk az alkotásait elnézve miképpen változik meg a szexről, a szexfotókról és az intimitásunkról alkotott képünk. Ehhez Deáki Tímea párterapeutát hívtuk segítségül.

"Egy, a világ közepén élő fotósnak sokkal inkább elege lehet már ebből a műanyag világmindenségből, mint nekünk, akik csak a felszínt látjuk. Nem volt olyan rég, mikor a fotók valóban a tényleges képet tükrözték vissza, mára azonban már az amatőr, házi képek esetében sem lehetünk biztosak ebben. Eljutottunk egy olyan korba, amikor csak az a nyerő, ha minden a helyén van, és ez alól lassan az átlagember sem tud kitérni" - kezdi magyarázatát a szakértő.

Fotó: Keren Moscovitch

Deáki Tímea szerint a New Yorkban élő fotóművésznőnek nagyjából ebből a hamis, talmi, mindig valamiféle illúziót kínáló világból lett elege, amikor tabukat döntő képsorozatát nyilvánosságra hozta. Tény azonban, hogy egy ilyen munka elkészítéséhez különös, szokatlan nyíltság szükséges, és minimum elvárás az őrültség is. Egy művésztől nem csak elfogadják, kicsit el is várják a hasonló bolondságokat az emberek.

Keren Moscovitch megemlíti, hogy a szexuális nyíltság ő és a partnerei között csak a kezdete volt az alkotómunkának. Ennél naturálisabb, intimebb helyzetet nemigen lehet találni. És hiába része az életünknek minden képkockája, az átlagember ezeken jól megsértődik, állítja párterapeutánk. "Teljesen egyetértek azzal, amit állít, nevezetesen, hogy ezeket más is látja, de nem akar, nem mer tudomást venni róla. Az illúzió fogsága ugyanis sokkal édesebb és izgatóbb, mint a natúr valóság. A valóság olyan hely, ahol mindenki jelen lehet, addig az extrém környezet csak a kiváltságosok birodalma. Ha a natúr nem szép, a szép pedig nem natúr, de különleges emberek alkotják, belátható, hogy melyik az inkább vágyott irány. A szépséggel kéz a kézben jár a gazdagság és a siker, így a legtöbben ezt szeretnék saját maguknak is. Ilyen vágyak között a természetesség teljesen háttérbe szorul. Ugyanakkor a többség itt él, és nem is tud kitörni."

A szakértő véleménye szerint:

"Az emberek többsége felháborítónak, undorítónak tartja ezeket a képeket, leginkább azért, mert hétköznapi énüket juttatja eszükbe. Márpedig ezzel a legtöbb ember nagyon nem akar azonosulni. Az ugyanis túl profán. A művésznő valahogy ezeket a gondolatokat próbálja befolyásolni, és így ő is abba a sorba állt be, aki szeretné a valódi emberi értékekre felhívni a figyelmet.
A kezdeményezés nagyon jó, ugyanakkor a natúr szépséget az tudja csak igazán értékelni, aki már látta, hogy mitől nem szép egy mindenki által annak gondolt műanyag ember.

Amíg ez nem változik, addig Keren képsorozata egy őrültségre hajlamos művésznő árfelhajtó marketingfogása marad csupán. Mondjuk annak remek!"

De hogy ez valóban így van-e, arról meghallgathatjuk magát Keren Moscovitchot is: