Minden a Philip Roth kötettel kezdődött. Megragadtam és kicsaptam középen, hogy jó mélyen beszippantsam az illatát. Ezt teszem minden olvasás előtt. Ahogy egyre közelebb emeltem az orromhoz, megláttam a 77. oldalon vigyorgó fejezetcímet. Pinaláz, mondta nekem, én meg hátrahőköltem, és nem mertem hozzáérinteni az orromat. Zavaromban ellapoztam...

Támadnak a mínuszok, így kényszeresen behúzódunk, hiszen egyre ritkábban tölthetjük a szabadidőnket a levegőn. A bekucorodáshoz persze elengedhetetlenek a jobbnál jobb, vagyis inkább a perverzebbnél perverzebbek könyvek, valamint az elgondolkodtató, a szexis, a szórakoztató és a javíthatatlanul romantikus kiadványok.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

A Life.hu fagyálló könyvajánlójában a titkozatos, 77. oldalak titkát is próbáltuk megfejteni. Vagyis arra a kérdésre kerestük a választ, mégis hogyan lehet a véletlen szándékossággal összeválogatott kötetek túlnyomó részének 77. oldalán feneketlen gyönyörbödönünk, vagy valami ahhoz egészen hasonló?

Philip Roth: A Portnoy-kór

Sokaknak ismerős lehet A Portnoy-kór a Pulizter-díjas Philip Roth-tól. A mű, amely eredetileg 1969-ben jelent meg, magyar fordításban pedig 1991-ben, idén új köntöst kapott és töretlen lendülettel támad. A borítón terpesztő és pucsító lányok, tűsarkak illusztrálják a híres playboy, Alexander Portnoy életét, aki felett nem jár el az idő. Roth hőse továbbra is harminchárom éves, és ha egy lány keresztbe teszi a lábát a metró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi.

Lessük meg, mit rejt a 77. oldal!
A fejezet címe a már említett Pinaláz, a főszereplő pedig egy tizenöt évesen átélt tömegközlekedési maszturbálására emlékszik vissza. Az eset egyszer New Yorkból hazafele menet, a 107-es buszon esett meg. "A buszon aztán nem csak a dákómat vettem kézbe, hanem, ha belegondolok, a sorsomat is. Az utasok többnyire már a Lincoln-alagútban elszundítottak - a mellettem ülő lány is, akinek skót kockás szoknyaredőihez kordnadrágom szárát kezdtem odadörgölni - s mikor a busz fölkanyarodott a Pulaski felüljáróra, már ott is volt a markomban az eredmény."

A könyv Makijáról annyit érdemes tudni, hogy vélhetően Roth első felesége, Margaret Martinson ihlette. Igaz, hogy 1963-tól már nem éltek együtt, de a házasságuknak hivatalosan csak Martinson 1968-as, autóbalesetben bekövetkezett halála vetett véget. Tönkrement kapcsolatuk erősen rányomta a bélyegét Roth életművére, a nő alakja később az író számos regényében feltűnt, például Mary Jeen Reed (Maki) alakjában.

Alex Makiról:
Nézze meg, doktor úr, a Makit, régi cimborámat és cinkosomat. Ha csak kimondom a nevét, hacsak eszembe jut, nyomban merevedésem támad! De pontosan tudom, hogy nem szabad felhívnom, hogy soha többé nem szabad vele találkoznom. Az a csaj egyszerűen őrült! Annak a szexmániás csajnak elment az esze! Kész istencsapás!
A Portnoy-kór és a Közöd? az Európa Kiadó gondozásában jelentek meg.Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Elvis Peeters: Közöd? (18+)

A szerző eredeti neve Jos Verlooy, aki a feleségével, Nicole van Baellel közösen jegyzi ezt a könyörtelenül és elviselhetetlenül naturális művet, ami egyszerre erotikus, bicskanyitogatóan undorító és a hihetetlenségig megdöbbentő. "Nyolc kamasz, négy lány és négy fiú története, akik a felnőttek világától elkülönülten, zárt klubot alkotva élik mindennapjaikat. A helyszín egy belgiumi falu, melynek szélén áll egy elfeledett csűr. Hőseink ide vonulnak vissza, hogy felfedezzék magukat és egymást" - állítja a fordító, Wekerle Szabolcs. Szexuális felfedező kalandjaiktól aztán egyenes út vezet a prostitúcióig és a bűnözésig, mind vadabbá váló, a világ megismerésére irányuló kísérletezéseik pedig egyre gátlástalanabbá teszik ôket. "Négy hamvas leány, akik  nemes együgyűségük nagylelkű kifejezéseképpen bepillantást engednek a lábuk közé. Ilyesmi" - meséli egyikük a történet elején.

A 77. oldal kiváló képet ad a műről:
"Kisasszony, nem érzi kurvának magát?" felütéssel indul, majd a lány elgondolkodik. "A férfiak, akik megbasznak, nem nyavalyognak. Kivéve néhányat, akik beszélgetni akarnak. Kérdezgetnek, pontosan hány éves vagyok. Hogy fiatal, úgy értik. Tetszenek nekik a a fiatal végtagjaim. Hányadszor csinálom. És hogy nem akarom-e abbahagyni. Tudnának segíteni. Hol akarok továbbtanulni, vagy dolgozom? Vagy netán ez az egyetlen munkám?
Azt csinálom, amit szeretek."
Elvis Peeters:
Magunk sem voltunk biztosak benne, hogy ki merjük-e adni ezt a könyvet. Még mi is megijedtünk a benne szereplők totális erkölcstelenségén. De aztán megnyugtattuk magunkat. Végül is azt tettük, ami az író dolga, vagyis irodalommá gyúrtuk a társadalom, a környezetünk által felkínált témát. Hogy a végeredmény sokkoló lett? Kétségtelen. De hát itt élünk, nem pedig valami távoli, békés szigeten. (Könyvjelző)

Helena S. Paige: Egy lány belép a bárba

Az írói álnév mögött itt is több név bújik meg. Helen Moffett, Sarah Lotz és Paige Nick egy úgynevezett interaktív erotikus regényt alkottak, mely azt engedi sejtetni, hogy mi döntünk a főszereplő sorsáról.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az írótrió felteszi azt a kérdést, hogy milyen fehérneműben indulnál útnak, ha az lenne a nem titkolt szándékod, hogy az estéd egy egyéjszakás kalandban csúcsosodjon ki. Aztán pedig azt is megmondják, hányadik oldalra lapozz, ha lila csipketangát, ha pamutbugyit, vagy ha alakformálót viselnél, és azt is, hogy hol találod a bugyi nélküli startolás folytatását. Hogy ez a technika mennyire jó, vagy okoz-e némi zavart olvasás közben, mindenki döntse el maga. Ha pedig teljesen rákkantattál erre a stílusra, már előjegyezhető a sorozat második része, az Egy lány beállít az esküvőre című kötet is.

A 77. oldal itt is hasít:

"Majd az egyik hüvelykujját is beveti, körkörös mozdulatokkal simogatja a csiklódat, miközben a nyelvét becsúsztatja a puncidba. Aztán fordítva: előbb csak egy, majd két ujjal hatol beléd, és a nyelvével folytatja a csiklód izgatását. A fejedet még mindig a falnak döntve homorítasz. Az egész olyan álomszerűnek tűnik a vörös fényben. Közelebb csúszol az arcához, többet és még töbet akarsz. Szinte lovagolsz a nyelvén, közben olyan erősen szorítod a pultot, hogy az ujjaid egészen elfehérednek."

Steiner Kristóf, a fordító:
A kötet a Szürke ötven árnyalata, a Bridget Jones könyvek és a Cosmopolitan magazin keveréke. Aki mélyenszántó filozofikus gondolatokat vár, csalódni fog, és annak sem ajánlom, akinek a mellbimbója helyett a szőre áll fel a mocskos beszédtől. Aki viszont képes izgalommal és némi öniróniával belevetni magát a mókába, élvezni fogja ezt az egyszemélyes irodalmi szexjátékot. (Dívány)
Az Egy lány belép a bárba a Libri, a Nő mosolya pedig a Park Kiadó gondozásában jelentek meg.Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Nicolas Barreau: A nő mosolya

Intelligens orgazmus novellával című cikkünkben kifejtettük már, hogy teljesen elfogadható, ha olvasás közben, a képzeletük szárnyán jutunk el kéjes örömhöz, ráadásul az olvasott élmény bármeddig színezhető. Ezzel együtt nem fogyaszthatunk mindig csak erotikusat, helyet kell hagynunk az énidőnkből a romantikának és a szerelmes regényeknek is. Legfőképpen egy olyannak, amely a szerelem városába, Párizsba repít minket.

A nő mosolyának hősnője, a francia Aurélie, aki épp szerelmi válságot él át. A lány Párizs utcáit róva kiköt egy hangulatos kis könyvesboltban, ahol a kezébe akad egy bizonyos kötet. Egy gyönyörű történet, melyben Aurélie saját magára, és a város szívében megbúvó aprócska éttermére ismer. Ezáltal pedig az élete teljes fordulatot vesz, elhatározza ugyanis, hogy felkeresi az írót, aki ezek szerint múzsájának választotta őt.

A 77. oldal persze itt is beletrafál:
"Hű, ha én azt pontosan meg tudnám mondani... Tudja, elolvastam a könyvét... tényleg kitűnő... és van benne egy s más, ami... szóval szeretnék feltenni az írónak néhány kérdést... és köszönetet mondani neki... mert hogy úgyszolván az életemet mentette meg.

Hitetlenkedve meredtem a készülékre. Világos: ennek a csajnak nincs ki mind a négy kereke. Alighanem ő is azokhoz a túlpörgetett nőolvasókhoz tartozik, akik halálra szekírozzák az írókat, és a maguk túlcsorduló lelkesedésében olyasmiket írnak, hogy: eltétlenül találkoznunk kell, lelki rokonságban állunk, vagy gyereket akarok tőled."

Hogy kinek való Barreau könyve, melynek folytatása, az Álmaim asszonya is hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül? Mindenkinek, aki szeret egy mámoros történetet két nézőpontból is megismerni, és aki megőrül a franciaországi miliőért és életérzésért. Olyannyira, hogy még a könyv végén fellelhető öt ínycsiklandó receptet is képes olvasás után elkészíteni. Hmmm...

Peter Stjernström: A világ legjobb könyve

Szeritned melyik a világ legjobb könyve? Mit gondolsz? Egy olyan könyv, melynek az írója azt a címet adja, hogy A világ legjobb könyve, az valóban a világ legjobb könyve? És, ha igen, akkor mégis mitől olyan jó? Nos, A világ legjobb könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon meg lehet-e írni a világ legjobb könyvét. Hogy ki képes rá, és végül ki olvashatja majd el.

Stjernström ezzel a címmel igen magasra teszi a lécet, de egyben fel is szólítja az olvasót a bizonyításra. Szerethető figurákat teremt, olyanokat, akikért szorítani lehet, drukkolni, hogy elérjék a céljukat. A történet minden írni és olvasni szeretőt beszippant, hiszen a szerző fanyar humorával kacsint ránk a kiadói és szerzői világ sorai közül. És még a köszönetnyilvánításban is ironizál: "Hogy lehet valaki annyira hülye, hogy ír egy A vilgág legjobb könyve című könyvet?"

A világ legjobb 77. oldala:
A főhős, Titus épp a konzumhölgyekem vekeng. Hogy az elmúlt években bizony történt velük valami. "Néhány éve még mindegyik vörösre festett hajjal szaladgált. Kissé fésületlenül, és színes hajpánttal átkötött loboncal. Lapos sarkú cipőkben és tarkabarka ruhákban. Most sokkal diszkrétebbek és letisztultabbak. Magas sarkak, szűk szoknyák. Olyan csinosak, mint a fotómodellek, függetlenül attól, hány évesek. Már szinte lehetetlen megkülönböztetni a luxusprostikat és a felső osztálybeli lányokat. Egy ilyen frizura bizonyára ezer korona. Mi történt? Talán megemelkedtek a konzumszektori fizetések?"
A világ legjobb könyve és a Találj rám az Athenaeum Kiadó gondozásában jelentek meg.Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Jodi Picoult: Találj rám!

Jodi Picoultot nem más, mint Stephen King nevezi elbűvölően sikeres és remek írónak. És nem véletlenül. Ha eddig semmit sem olvastál még tőle, épp egy borogós, novemberi éjszaka lesz a tökéletes választás ahhoz, hogy belevágj. Olvasónk így emlékszik vissza az első Picoult könyvére.

Olívia 27, rendezvényszervező
"Akkor egyszer, sok évvel ezelőtt, könyvesbolti bizonytalanságom 35. percében végül hagytam, hogy egy eladó olvasnivalót javasoljon nekem. Valami levásárolható kedvezményszerűségem volt, így bármit választhattam, amitől persze bestresszeltem és képtelen voltam dönteni. Akkor vettem meg a Tizenkilenc percet, ami egy iskolai mészárlásról szól. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy Jodi Picoult drámájában egy idő után sajnálni tudtam a fiút, aki az iskolában lövöldözött és gyilkolt. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ez a nő egyszerűen zseni!

King jól mondja, Jodi remek író. Nem fél belemenni a legdurvább témakörökbe, gondoljunk csak a Nővérem húgára, amelyben a család egyik gyermeke súlyos leukémiás, a másik pedig csak a tudomány jóvoltából születik meg azért, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Az írónő mindig olyan témákat feszeget, melyeket az ember tipikusan a "velem ilyen úgysem történhet" feliratú gondolatcspdába zár. Picolut azonban gondolkodás nélkül feltépi a titkos ajtót.

A Találj rámhoz szükséges, de nem elégséges feltétel az író ismerete, kell még valami. A Szelíd vadak című, kizárólag e-könyvi formátumban megjelent novella elolvasása, ez uganis a mostani regény előzménye. Ahogy mindig, a szerző ősszel megjelent művében is gond nélkül lavírozik a szereplők és az idősíkok között, hogy a lehető legtöbb nézőpontot megismerve alkothassunk meg a fejükben a történetét.

És hogy mit üzen a 77. oldalon?
Éppen Jenna, a tizenhárom éves kislány gondolatai közt járunk, aki az édesanyját, Alice-t keresi. "Bevágom az ajtót, leparkolom a biciklim, és felszaladok a rendőrség gránitlépcsőin. Az üvegkalitkában ülő ügyeletes felé fordulok. Csak néhány évvel lehet idősebb nálam, nemrég végzett. Ormótlan pólót visel, mellkasán a rendőrség logójával, és hozzá túl sok fekete szemhéjtust. Messziről látom, hogy a Facebook-oldalát gondozza...

Végigfutom a falat, rajta az eltűnt és körözött személyek képeivel. Ha tíz évvel ezelőtt az anyám fotóját is feltűzik ide, vajon akkor is itt állnék?"