Sokan még csak bele sem pirulnak, amikor a titkos vágyaikról kérdezik őket, és ma az asztaltársaságok egyik kedvenc témája a szex. Napjainkban cikkek garmadáját kínálja a világháló erotikus fantáziákról, szerelmi praktikákról, gyönyörhozó játékszerekről, ahogyan a könyvesboltok polcai is roskadoznak a szenvedélytől túlfűtött történetektől. A kutatók azt állítják, a szexuális izgalom tárgyai korról korra változnak, ám akadnak köztük olyanok, amelyek a régi időkben is valaki(k) legkéjesebb szórakozását jelentették.
Szadomazochizmus
Ágyhoz bilincselt lábak. Összekötözött kezek. Teljes mozdulatlanság. Kiszolgáltatottság és alávetettség. Ha ismerősen csengenek számodra ezek a mondatok, akkor valószínűleg te is kalandoztál már a szadomazó világában.
A San Franciscó-i „Institute for Advanced Study of Human Sexuality” kutatói szerint a közép- és felsőosztálybeli nők és férfiak körében ez a legnépszerűbb szexfétis. A S&M a kikötözés és a büntetés kiszabása révén egy rendkívül kiegyensúlyozatlan erőviszonyt hoz létre, ám alapvető eleme nem a fájdalom, hanem inkább az a tudat, hogy valaki teljes hatalmat gyakorol a másik felett.
Több mint egy évszázada elmebetegnek tartották azokat az embereket, akik élvezték a rabságot, a verést és a megaláztatást. Sokan De Sade márki nevéhez kötik a szadizmus fogalmát, ám Tarquinia etruszk nekropolisza őriz olyan freskókat az i. e. 5. századból, amelyeken orgiák és korbácsolós jelenetek (Fenyítés síremléke) láthatók. Néhány ókori gondolkodó – köztük Theopomposz, Platón – tett említést műveiben az etruszkok erkölcstelen életéről, és a késő római korban az etruszk szó szinte a prostitúció szinonimája volt.
Nekrofília
A halottak iránti szexuális vonzódás egy ritka és kevésbé ismert jelenség, 1886-ban megjelent Psychopatia Sexualis című művében Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter volt az egyik első író, aki a szadizmus szörnyű megnyilvánulásának nevezte.
A nekrofília az egyik legnagyobb tabutéma, mégis fontos szerepet töltött be a korábbi társadalmak képzeletében.
Vegyük például Akhilleusz esetét, aki állítólag közösült Pentheszileia királynővel, miután egyetlen csapással megölte a bátor amazont. Az ókori Egyiptomban a női holttesteket nem adták át azonnal a balzsamozóknak, előtte még szexuálisan megbecstelenítették az elhunytat. Aztán ott volt a kegyetlen zsarnok, Periandrosz, aki halálra rugdosta terhes feleségét, majd kiélte beteges vágyát a halott asszonyon. A legenda szerint I. Valdemár dán király és I. Károly frank császár is közösült hullával, utóbbiról az a hír járta, hogy „kimondhatatlan bűnt” követett el, amelyet csak Isten bocsáthat meg.
Autoerotikus fulladás
Ha valaha próbáltad már maszturbálás közben fojtogatni magad, orvosi értelemben véve kóros szexuális zavaraid vannak. Alkalmanként a szexuális akciókba bevonni egy puha anyagból készült kötelet teljesen más, mint bizonyos önfullasztó módszereket alkalmazni a kéjérzet kimaxolása érdekében.
Az autoerotikus aszfixia évente több ezer emberéletet követel, így halt meg Vaughn Bodé underground művész és az INXS énekese, Michael Hutchence is. Az önfojtogatás korántsem a 20. század hóbortja, története egészen az 1600-as évekre visszavezethető, amikor merevedési zavarok kezelésére alkalmazták a különböző szorongató praktikákat. Sőt az antropológusok a fulladásos erotika meglétére a kelta kultúrában is találtak bizonyítékokat, valamint maja ereklyék is tanúskodnak erről. Ennek a bizarr játéknak a veszélyét súlyosbítja az a tény, hogy eltitkolt szexuális gyakorlatról van szó: ha valami balul sül el, nincs senki, aki megmenthetné az illető életét.
Zoofília
A zoofília jelensége felháborító és gyomorforgató, ám az ember és az állat közötti nemi érintkezés (bestialitás) nem számított mindig beteges perverziónak. A korábbi civilizációk gyakran létesítettek szexuális kapcsolatot állatokkal: Hérodotosz írásaiban megemlítette, hogy amikor Egyiptomban járt, „szörnyű dolog történt a tartományban, egy asszony nyíltan közösült egy bakkecskével”.
A bestialitás, vagyis az embernek állattal való természetellenes nemi érintkezése egészen napjainkig jogtiszta formája volt a nemi vágy kiélésének a skandináv országban. És nem pusztán a dánok űzték ezt a beteges szokást, hanem turisztikai szempontból is népszerű célpont volt Dánia, mert olyan élményben részesülhettek az utazók, amelyben más EU-tagországban nem. Végül épp az állatszexturisták miatt szigorítottak a korábbi törvényeken...
A római császárok sem igazán rajongtak az ún. vaníliaszexért, az állatokkal való fajtalankodás csupán egy volt a különös devianciák repertoárjából.
Léteztek akkoriban olyan bordélyok, amelyeket aszerint neveztek el, hogy milyen állatfajtákat kínáltak a kielégüléshez:
a caprarii a kecskéket jelölte, a belluarii a kutyákat, az ansenarii pedig a madarakat. Gerald H. Carson történész szerint a medvékkel, lovakkal és leopárdokkal párosodó nők a közönség szórakoztatására szolgáltak. Ezek a fiatal nők kígyót dugtak a vaginájukba, és nőstény csimpánzok vizeletével dörzsölték be a nemi szervüket, ami után hímek hordája vetette rá magát a „száz apró szőke lányra”.
Győri Szilvia szexuálpszichológus és tanácsadó szakpszichológus, a Life.hu szakértője szerint különbséget kell tenni a fogalmak között. Akit „csak” felizgat egy szexuális fétis, arról mondhatni egyfajta szexuális segédeszközként használja, azonban ha kényszeres a fétishez való kötődés, az pszichoszexuálisan káros lehet.
„Aki valóban fetisiszta, az a vágy tárgya nélkül képtelen a szex élvezetére. A fétis a természeti népeknél egy olyan tárgy volt, amit valamiféle varázserővel ruháztak fel. Az erotikus fétis fogalma csak a 20. század elején került be a köztudatba, mint szexuális izgalmat kiváltó tárgy. Erotikus fétisek lehetnek bizonyos ruhadarabok, »kiegészítők« (például piercing, tetoválás), testrészek, de akár tulajdonságok is. Látszólag véletlenszerű, hogy valaki számára mi válik szexuálisan izgatóvá, de feltehetően szerepe lehet benne a szexuális ingerekre kiemelten fogékony időszakoknak” – véli a szakértő, aki szerint a fétis szerepe tulajdonképpen az, hogy emlékeztet a kívánt személyre.
„Eleinte csak átmenetileg pótolja, de az is előfordulhat, hogy a későbbiekben már függetlenedik tőle. Akkor egészséges a szexuális viselkedés, ha az öröm megélését jelenti, és nem ártalmas sem testileg, sem lelkileg. A szexuális együttlét célja a kölcsönös örömszerzés, az intimitás mélyítése, és a megértésen alapuló egyetértés elvén alapul. Erről kizárólag egyenrangú partnerek között beszélhetünk, akik felelősségteljesen gondolkodnak, és szabad akaratukból cselekszenek. Amennyiben a szexualitás kényszeres jellegű, romboló hatású, vagy függőségben tartja valamelyik felet, komoly veszélyekkel járhat, károsíthatja a pszichét, a szervezetet, sőt a legrosszabb esetben halálhoz is vezethet.”