Már A hűség a kutyáknak való bemutatóján is teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Szőcs Henriette szívből gyűlöli A szürke ötven árnyalatát. Ez kiderül egyébként a könyve borítójáról, és persze magából a történetből is. Mivel én is hasonlóan érzek, amint hozzákezdtem az olvasáshoz, rögtön tudtam, az első dolog, amit meg fogok tőle kérdezni, az, miért is utálja ennyire.

„Semmit sem gyűlölök, de nem a kedvenc erotikus regényem. Mert irreális képet fest a világról, főleg a BDSM-világáról. A jó szex sohasem ibolyaillatú. Nem létezik, hogy egy szűz lány mindjárt kapható bármire, rögtön tudja, mit és hogyan szeretne, és minden aktus maga a mennyország számára. Még az anális közösülésre is azonnal, üdvözült arccal igent mond. A szürke túlzott elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben, mert nem mindegyik képes nonstop szexelni. 

Forrás: Dreamstime

Szóval, akinek ez a rózsaszín lányregénybe csomagolt mamapornó a bibliája, biztosan csalódik majd az ágyban. Vagy az asztalon. Nem eredetiben olvastam, pedig már párszor elhatároztam, hogy kellene, mert számomra a szöveg is túl egyszerű. Élvezhetetlen” – véli Henriette. 

Szőcs HenrietteFotó: Szimler Anett
Részlet a könyvből:

Szürke, még szürkébb

 

Minden a szürkével van tele, létezik már madárváltozatban, felépítették a sztorit legóból, és az összes olcsó vagy drága fehérneműcég piacra dobott egy-egy kollekciót, lásd Tesco vagy Agent Provocateur. Pedig ennek a nőnek fogalma sincs a szexről, hát még  BDSM-ről. Nekem kellett volna megírnom, én legalább próbáltam, van saját tapasztaltom. A szex mocskos, nedves, pina-faszszagú.

Én sem csípem, mert amióta megjelent, minden erotikus regényt hozzá hasonlítok, és ez bosszant. Mondjuk nem is hasonlítgatás a baj, hanem az, hogy általában be is igazolódik a gyanúm, miszerint mind a külföldi, mind pedig a magyar művek ugyanazokkal a közhelyekkel operálnak, amiket már évekkel ezelőtt is ciki volt leírni. A hűség a kutyáknak való azonban gondosan ügyel arra, hogy még ha fel is merülne valami hasonlóság, azt csírájában fojtsa el az olvasóban. Szándékosan „antiszürkeötvennek” született ez a regény? 

Forrás: Szőcs Henriette

„Igen, meg antitutimegmondónak, ezért van minden fejezet végén a szarkasztikus közhely tanulság. 

Szerettem volna bebizonyítani, hogy az abnormális is lehet normális, amennyiben két ember elfogadja, minden megegyezés, tolerancia, ízlés és tűréshatár kérdése. 

A szürke a fehér egyik árnyalata, meg a rózsaszín is. Ráadásul, amire nem emlékszel, az meg sem történt” – mondta az írónő. 

Úgy gondolom, ma már nem illik feltenni azt a kérdést, vajon a szerző átélte-e az általa leírtakat. Még egy ilyen prűd országban is, mint a miénk, mára tudni kell úgy erotikus regényt olvasni, hogy magunkat képzeljük a férfi alá, és ne az írót. A hűség a kutyáknak való-ban nincs megnevezett főhős, nincs egy Margitka, akivel megtörténnek a dolgok. Nincs egy dedikált főszereplő, akinek a kalandjait át lehet élni. Egyes szám első személy van, vagyis én, így egyszerre szexel az alkotó, a fiktív szexturista és persze jómagam, amikor a fürdőkádban fekve olvasom. Vagyis, ahogy falom a könyvet, rendre érzem, ahogyan az én lábujjamat szopogatják. Mit gondolsz, ettől könnyebben lehet azonosulni a történettel? Nem lesz hiányérzete a befogadónak, amiért nem kap egy jól körülírt és előre bemutatott női hőst, akibe beleélheti magát? 

Forrás: Dreamstime

„Úgy gondolom, erotikus regény írójaként azt kellene válaszolnom a fel nem tett kérdésre, hogy 

A hűség a kutyáknak való talán tíz százalékát tartalmazza az élményeimnek. 

Viccet félretéve, fikciót írok, nem dokumentumregényt, senki se keresse magát lázasan a karakterekben. De kétségtelenül ez én fantáziám szüleménye a sztori. Szerintem a kicsit rejtélyes, megfoghatatlan főszereplő a titokzatos jellemvonásaival lehetővé teszi bárki számára, hogy a helyére képzelje magát. Mert egyszer mindenki szeretne őrültséget művelni, még akkor is, ha csupán képzeletben. És egyetlen férfi sem utasítaná vissza a lehetőséget, hogy vele tölthessen egy éjszakát, akár többet. 

A főhős karakterét azonban befolyásolták az előzmények is, mivel a regény először online folytatásokban, blog formájában jelent meg. A nyomtatott változat megtartotta az eredeti blogregény műfajt, ott nem igazán jellemzőek a részletes leírások, inkább a történet és véleménymesélés” – mesélte Henriette.

Bevallom, néha elvesztettem a fonalat. Azt éreztem, az alkotó iszonyú gyorsan gondolkodik. Hogy olyan sebességgel vezeti a történetet, hogy egész egyszerűen lemaradok benne. Csak kapkodom a fejem, most éppen milyen országban vagyunk, melyik városban, és ami a legfontosabb, melyik pasi döfköd épp. Ettől sokszor azt éreztem, hogy amit olvasok, biztos nem is fontos infó, hiszen olyan pörgősen történik, és olyan szűkszavú a leírása, hogy aligha lehet mérvadó. És ilyenek a férfiak is. Jönnek, mennek, csak egy-kettő hagy nyomot a lélekben, a többiek cserélhetők, eldobhatók, zsebkendőszerűen váltogathatók. Vagyis volt egy csomó orgazmusom, csak éppen nem lettem szerelmes. Jól gondolom, hogy ez volt a cél?

„A főszereplő nem a férfiakban csalódik, hanem magában a szerelemben. Ki is mondja, többé nem akar szerelmes lenni, mert mindig fájdalom és zombilét a vége. Ezért szándékosan olyan férfiakat választ, akikbe, elgondolása szerint, sosem lehet beleszeretni, ilyen vagy olyan (házasság, szélhámosság stb.) defekt miatt. Ha meg mégis ellágyulna, és érezni kezdene valamit, fejvesztve menekül. Egyenesen bele egy másik férfi ágyába. Orgasztikus ámokfutás.” 

Forrás: Thinkstock

Anyukám korábban azt mondta, egyszer már házasodott szerelemből, másodszorra már csak pénzért fog. Itt persze hamar megértettem, ez a regény nem a szerelemről szól, hanem valamiről, ami utána következik. Ami életünk nagy szerelmeit, házasságait, válásait követően köszönt ránk. Mármint, ha akarjuk. Útmutatás ez valahol, hogy így is lehet? Felhívás keringőre, hogy ne adjuk fel? Megnyugvást ad a jövőre nézve, hogy ha rosszul alakulnak is a dolgok, sosincs késő szó szerint újra nyeregbe pattanni? 

„Semmiképpen sem útmutatás, mert a regény a tutimegmondó könyvek kifigurázása is egyben, rettentően ironikus és önironikus a szöveg. 

Inkább bemutat egy lehetséges életformát, rávilágít arra, hogy semmi sem örök, élethelyzetünk változik, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell az adott szituációhoz. Egyértelmű, hogy követünk el hibákat, bukdácsolunk közben, de ez teljesen rendjén van. Nincs egyetemleges megoldás, mindenki számára más és más jelenti a boldogságot, a saját megoldásunkat kell meglelnünk, de nincs azzal semmi baj, ha élvezzük is közben” – állítja az írónő. 

Forrás: Dreamstime

Tudjuk, hogy a jó pap holtig tanul, bennem azonban felmerült a kérdés, hogy vajon ötven felett is tanulhatok még új dolgokat a saját szexualitásomról? Huszonévesen, jóval a házasság és gyermekvállalás előtt leginkább arra vagyok kíváncsi, milyen meglepetéseket rejtegethet még előttem a vaginám. Mert A hűség a kutyáknak való-ból úgy tűnik, akkor kezdődik csak igazán az élet. És talán pontosan ettől lesz olyan lelkesítő, és a rengeteg izgalmi állapot ellenére kifejezetten megnyugtató, legalábbis számomra.