Hetekkel ezelőtt vettem meg a jegyeket, mert az elsők között akartam átélni A sötét ötven árnyalatát, hogy ne befolyásolhasson kritika, olyanoktól, akik az egészet utálják, és nem értik, mit kell ebben látni. A Szex és New York-mozi óta nem voltam ilyen izgatott, és álmomban sem gondoltam volna, hogy mikor kilépek a teremből, és kidobom a popcornos dobozt, nem lesz egyetlen gondolatom sem a filmről. Vigyázat, spoilerveszély!

Mivel olvastam az első kötetet, nekem bejött az abból készült mozifilm. Sőt, kifejezetten tetszett, mert a könyv elég rossz volt, így pozitívan csalódtam. Örültem, hogy a forgatókönyvírók egy az egyben kihagyták Ana belső istennőjét, aki rendre a kanapé mögé bújt, ha Mr. Grey sóhajtott egyet. Szerettem A szürke ötven árnyalata rendezőjének, Sam Taylor-Johnsonnak a munkáját, ahogy női aggyal, érzékien, finoman és okosan tudta tálalni a mamipornóként aposztrofált regény itt-ott butácska párbeszédeit, egysíkú történetét és esetlen (szex)jeleneteit.

A sötét ötven árnyalataForrás: UIP Dunafilm

"Hihetetlen és meghatározó élmény volt rendezni A szürke ötven árnyalatát, amelyért hálás vagyok. Nagyon közeli és erős kapcsolatot sikerült kialakítanom a stábbal, a producerekkel és a csapattal, de legfőképp Dakotával és Jamie-vel. Bár már nem én fogom rendezni a folytatásokat, semmi mást, csak további sok sikert kívánok annak, aki továbbviszi a film második és harmadik részét" – nyilatkozta 2015 márciusában, amikor még bízhattunk abban, hogy egy eredendően nőkből álló olvasótábornak szóló filmadaptációt egy másik hölgy visz majd vászonra. Sajnos nem így lett, és ennek meg is lett az eredménye...

Nem ismerem James Foley-t, így nem is tudok a korábbi rendezői tevékenységéről nyilatkozni, de úgy érzem, ez a film azon csúszott el, hogy egy férfi próbálta meg letolni a történetet a világ összes nőjének a torkán. Aki lehet akármilyen profi a szakmájában, és rendezhetett bármekkora filmeket, egész egyszerűen máshogy gondolkodik a szexről, mint az író, E.L James, vagy mint a nők úgy általában.

És amikor egy pasi próbálja kitalálni, hogy vajon mit tarthatnak a nők izgalmasnak, vonzónak és szexisnek, ráadásul köti a mozi alapjául szolgáló irodalom is, na, akkor jön létre az úgynevezett butapornó.

Az, hogy a párbeszédek ostobák, vagy hogy ebben a részben jóformán semmi sem történik, nem volt nagy meglepetés, elvégre aki olvasta a regényt, nagyon nem is számított másra. Azt viszont jó előre belengették, hogy több lesz majd a szex, mint A szürke ötvenben. Hát, darabra talán több volt, de hogy időben kevesebb, abban szinte biztos vagyok. Úgy érzem, A sötét ötven árnyalatában benne van minden, amit a férfiak gondolnak, remélnek és tudni vélnek a szexről. Szépen kirajzolódik, ahogy azt hiszik, egy izmos test látványa, egy nyakra adott csók, egy bimbóharapás, vagy éppen egy kis popsicirógatás azonnal visítós kielégülésbe taszítja az összes nőt. És hogy ezzel minden el is van intézve. Vagyis

tökéletesen látszik az eltérés aközött, hogyan rendez szexről szóló filmet egy nő, és miként egy férfi.

Dakota Johnson és Jamie Dornan A sötét ötven árnyalatábanForrás: UIP Dunafilm

Szinte az összes aktus ugyanarra a sémára épül: csók > bimbóvillantás > bugyilehúzás > behatolás > nyögdécselés > "élvezz el" felkiáltás > majd egy vágókép, amelyen újra Seattle borús tájképe tárul elénk. Az összes dugás jóformán "eredménytelen", Jamie Dornan huncut mosolya pedig minden keménykedést hiteltelenné tesz, mivel olyan, mint egy kiskamasz, aki tudja, hogy nemsokára puncit lát. A szexek rövidek, csak a lényegi részre vannak kiélezve, semmi nincs bennük abból, amit E. L James megálmodott, amit elképzeltünk, amikor lapoztuk a könyvet, és jóformán magunkhoz nyúltunk közben.

Ana Steele szerepét valójában nem is Dakota Johnson játssza, hanem a színésznő mellbimbói, de a legsúlyosabb bűn talán mégis a Christian kigyúrt felsőtestére vörös rúzzsal rárajzolt asszonyverő trikó. Az még annál is megdöbbentőbb, hogy tulajdonképpen nincs a filmben egyetlen normális orgazmus, és még csak nyomokban sem tartalmaz tisztességes összetett mondatokat, vagy egy olyan párbeszédet, ami érdemben hozzátesz valamit a látottakhoz.

És akkor ott van még az agyonhájpolt bugyis-liftes jelenet, amelyben Ms. Steele már attól majdnem elélvez, hogy Grey hátulról odanyúl, vagy amikor szegény lány már a smárolás és a vetkőztetés alatt is olyan kényszeredetten nyög, mint egy pornószínésznő a másfél órás gangbang alatt. De említhetném még a széthúzhatós bilincset is, ami hiába került a pucér főszereplő lábaira, én csak az otthoni zuhanyfüggönyöm rúdjára tudtam gondolni, ami hasonló elven működik. Vagy amikor Dornan húzódzkodik a házi konditermében, ahol amúgy nincs elég hely egy szabályos lólengésgyakorlathoz, de azért az eszköz megvan hozzá.

Szóval valahol elképesztően szomorú, hogy az egész film ennyire nevetséges lett.

5 erotikus film, ami lealázza A szürke ötven árnyalata-trilógiát
A szürke ötven árnyalata-trilógia a megjelenése után hamar népszerűvé vált: kiadása óta több mint százmillió példányt adtak el belőle. A könyv sikere a túlfűtöttségében rejlik, nem csoda hát, hogy a neves filmforgalmazók legtöbbje mind magáénak akarta a filmkészítés jogait. Az első film 2015-re elkészült (Sam Taylor-Johnson rendezésében), ám sokan csalódottan távoztak a mozikból: a nevetségesnek ható párbeszédek és az esetlen szexjelenetek emberek millióit ábrándították ki az amúgy sokatmondó történetből. Szerencsére ezt a kényes témát több rendezőnek sikerült jól megfognia, korábbi cikkünkben pedig össze is gyűjtöttük a műfaj legjobb alkotásait.
A sötét ötven árnyalataForrás: UIP Dunafilm

A sötét ötven árnyalata nélkülöz mindenfajta érzékiséget, bizsergést, nem képes elérni, hogy legalább egyszer úgy istenigazából kirázza a nézőt a hideg. Nincs benne vágyakozás, kéj, és egyáltalán nem szexi. Ami egy erotikus regény megfilmesítésének esetében elég nagy baj. Több tüzet éreztem az Utazókban, amikor Jennifer Lawrence és Chris Pratt a medencében csókolóztak. Vagy ZAYN és Taylor Swift I Don't Wanna Live Forever című betétdalának klipjében, aminek szintén nincs nagy sztorija, de valahogy mégis megmozgatott bennem valamit. A Kaliforniai álom után legalább ideges voltam, és válaszokat akartam, de A sötét ötven után csak a gondolatokat és a szavakat kerestem, és arra koncentráltam, hogy legalább érezzek valamit, bármit.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pasivéleményt is kérhettem a produkció alatt és után. Íme az értékelés férfiszemmel:

Forrás: fiftyshadesmovie.com
Jutas, 31, közgazdász

"Nekem sincsenek gondolataim a filmmel kapcsolatban. Azon kívül, hogy a párbeszédek sok esetben idegesítően bugyuták voltak, elképzelhető, hogy a magyar szinkron még rontott is rajta. A szexjelenetek is céltalanok voltak – bár ha az a cél, hogy minél több bimbót mutassanak, akkor azt azért elérte. Esélyes, hogy a rendező mellbimbó-fetisiszta, mert a vörös szobában is a bimbócsipesszel babráltak egy darabig, aminek aztán szintén nem volt semmi folytatása... Tehát megint csak nem volt értelme.


Az meg teljesen hamvában holt jelenetsor volt, hogy helikopterbalesetük volt, mivel tudni lehet, hogy lesz következő rész, nyilván nem lesz semmi baja a férfi főszereplőnek. Amúgy, csak hogy mondjak pozitív dolgot – Ana egyre merészebb szexuális vágyai egészen hihetőnek tűnnek, talán ez az egyetlen dolog, ami átjött a vásznon keresztül – bár ez meg lehet, hogy annak köszönhető, hogy én is úgy képzelem el az ilyet, mint a rendező... Nagyjából ennyit tudok hozzáfűzni."