Kifelé élünk. Kifelé akarjuk megmutatni, hogy mekkora császárok vagyunk, hogy mennyire boldogok vagyunk, és hogy mennyire jó nekünk. De aki egy kicsit is figyel a részletekre, az könnyen megtanul olvasni a sorok között. Ne kajálj már be minden mesét, amit hallasz, vagy olvasol!

Nincs azzal semmi baj, ha megosztasz egy fotót, egy szép pillanatot vagy egy sikerélményt az ismerőseiddel. Hiszen a sok irigykedő mellett biztos akadnak olyanok is, akik képesek együtt örülni veled. Őszintén.

Adott cikkek, képek vagy posztok színtiszta bizonyítási-kényszerből születnekForrás: Thinkstock

De nézegetve a közösségi oldalakat sokszor az az érzésem, hogy adott cikkek, képek vagy posztok színtiszta bizonyítási-kényszerből születnek. Egyszerűbben mondva: az illető épp rossz napokat él meg, ezért kétszer annyi szuperszexi /megamacsó képet vagy posztot tesz közzé. Szerintem ez annyira átlátszó.

Ordít róluk, hogy mind hazugság.

Nem furcsák azok az emberek, akik minden fotón pont ugyanolyan egyformán mosolyognak? Nekem olyan érzés, mintha rengeteget gyakorolták volna tükör előtt, hogy kellően hiteles legyen. Mintha gyurmából alkották volna meg azt a vigyort, amit maszkként applikálnak fel minden reggel az arcukra, vagy legalábbis egy fotó erejéig, hogy az ismerősei láthassák milyen elképesztően kívánatosak és jókedvűek ma is.

Tiltás, törlés, örökre!

Én ilyenkor könnyedén veszem le a követést az illetőről. Látom a csalást, a hazugságot, az álszentséget és a képmutatást. Nekem pedig erre nincs szükségem, mert rendkívül idegesít. Így is ideggyenge vagyok, ne tetézzük...Értem én, hogy nem akarod kipakolni minden problémádat a netre. Ez nem is elvárás. De akkor szenvedj szépen csendben, ahogy a többi ember csinálja.

Ne pózolj méregdrága koktélokkal, ha most rúgtak ki és nincs pénzed. Ne erőltesd a párkapcsolati tanácsokat, mikor éjszakánként a taknyodban fulldokolva zokogsz egy szakítás miatt, és ne hirdesd az igét a család összetartó erejéről, ha éppen válsz, vagy szar a házasságod.

A világ felé kommunikált álboldogság nem megoldásForrás: Thinkstock

Úgy hiszem, hogy a fent említett viselkedés a gyengeség egy formája, mert az illető nem meri felvállalni a problémáit. De nem csak a közösségi oldalakon, hiszen az nem is cél, sokkal inkább a valódi életében nem teszi ezt meg. Éppen ezért segítséget várni a környezettől teljesen felesleges.

Mert a legtöbb ember nem azon gondolkodik reggeltől estig, hogy neked mi bajod van. Ők abból tájékozódnak (többnyire), amit mutatsz magadból. Vagyis ha kizárólag csupavigyort hirdetsz az életedről, akkor senkinek nem fog eszébe jutni segítő jobbot nyújtani.

Nehézségekkel küzdeni még mindig nem ciki, de vasembert játszani egy nyilvánvalóan rossz helyzetben már sokkal kínosabbForrás: Thinkstock

Ha meg tudvalevően rossz passzban vagy, mégis az ellenkezőjét rakod ki magadra karácsonyi fénysorból, akkor meg komolytalan és gyerekes leszel. Ugyanis nehézségekkel küzdeni még mindig nem ciki, de vasembert játszani egy nyilvánvalóan rossz helyzetben már sokkal kínosabb.

Legalábbis az én szememben egy hullámvölgy szaros tavában kesergő ember még mindig több méltósággal bír, mint aki ugyanebben a tóban ül estélyi ruhában. Mert a kesergő nem akarja velem elhitetni, hogy ő ezt élvezi, míg a másik igen.

Tehát a magam részéről, én teret adok akár a híg fosnak is. Ha bánatod, vagy problémád van, akkor mondd el, talán a környezeted segíteni tud. Vagy ha nem is, legalább kiöntötted a szíved. De az is teljesen rendben van, ha nem szeretnél senkit beavatni a gondjaidba.

Csak akkor legalább arra ne fecsérelj külön energiát, hogy olyan szerepekbe bújtasd magad, amik abszolút nincsenek harmóniában az aktuális állapotoddal.

Vagy beszélj róla, vagy ne, de ne játssz valótlan szerepeket!