Nem minden hölgy élvezi, hogy átlagon felüli méretekkel áldotta meg őt a sors, hiszen szinte az összes ruhadarab kiválasztás nehézségbe ütközik, nem beszélve arról, hogy akarva, akaratlanul is a figyelem középpontjába kerülnek.

A férfiak többsége egyszerűen odavan a méretes keblekért, a kisebb mellű nők egy része pedig csak irigykedve tekint szerencsésebb társaikra. Pedig nem mindig öröm a méretes kebel, bőven van hátránya is annak, hogy átlagon felüli a domborulat. Szinte minden ruhadarab kiválasztásakor teherré válik az, ami addig áldás volt. Íme, néhány vallomás an agymellű nőktől melyből kiderül, hogyan viszonyulnak ők a méreteikhez – szedte össze a Ripost.

A hatalmas mell előny és hátrány isForrás: Thinkstock

 

  • "Még mindig nem hiszem el, hogy F kosaras melltartót kell hordanom... Már 14 éves koromban a C-be is épphogy belefértem!"

 

  • "Viccet félretéve: mindenki ledöbben, ha megtudják a méretemet... J-kosár, amihez csak nagy nehezen lehet hozzájutni. Nem egyszerű a melltartó vásárlás, az tuti, de ha megtaláltam a megfelelőt, akkor csak úgy ragyogok benne..."

 

  • "Mindig is kisebb mellekre vágytam, mint egy C-kosár. Nemcsak a hátfájás miatt, hanem azért is, mert C méretig mindig nagyon szép fehérneműket gyártanak. Talán még D-ben is lehet találni. De onnantól felfelé már csak arról szól, miként takarja el az ember minél hatékonyabban azt, amije van..."

 

  • "A B-kosaras méretű barátnőm beszólt, hogy miért hordok melltartót, hiszen ő annyira utálja. Hát nekem a legjobb barátom ez a holmi, főleg, hogy nagyobbat hordok. Látszik, hogy el sem tudja képzelni, milyen lehet óriás cicikkel élni..."

 

  • "Neten például kizárt, hogy bármit tudjak rendelni, még bikinit sem sikerült. Hiába rendeltem a méretemben, az is kicsi lett.."

 

  • "A legnagyobb bajom vele, hogy nem egyformák. Ennél a méretnél pedig sajnos elég látványos a különbség, így ha kapok G-kosaras melltartót, azt nagy becsben tartom, abban ugyanis nem annyira feltűnő..."

 

  • " A futásról már az általános iskola felső osztályában le kellett mondanom. Anyukám még beszélt is a tesitanárral, hogy valahogy felmentést kérjen, a fiúk ugyanis állandóan ezzel cikiztek."