Valószínűleg sokaknak izgatja a fantáziáját, milyen volt a középkorban a szex, és hogy hancúroztak elődeink. Voltak bordélyházak, létezett nemi erőszak, az önkielégítést pedig bűnnek tartották, bár voltak olyanok is, akiknek orvos írta elő. Cikkünkben összeszedtük a középkor intim titkait.

A szex és a halál kapcsolataA középkori orvosok úgy vélték, a túl sok szex nem jó, hiszen sok nemes emiatt halt meg idő előtt. Korabeli szövegekben olvasható, hogy Lancaster első hercege, John Gaunt is ebbe halt bele, a sok szextől ugyanis „elrothadt" a pénisze, majd az egész teste. A középkorban úgy gondolták, az egészség négy testnedv egyensúlyán alapszik, és csak akkor alakulhat ki valamilyen betegség, ha felborul ezek egyensúlya. Ez a négy testnedv a vér, a váladék, a fekete epe és a sárga epe. A rendszeres közösülésre a jóllét zálogaként tekintettek, azonban nem szabadott túlzásba esni. A gyógyítók nemcsak a túl sok szexet, de a túl keveset is veszélyesnek tartották. Úgy vélték, hosszú távon a sperma felgyűlése olyan tünetekkel járhat együtt, mint a fejfájás, fogyás, és súlyosabb esetekben halál. VIII. Francia király például 1209 és 1229 között hűséges volt feleségéhez, és belehalt az időszakos cölibátusba.
Az étrend és a szexuális egészség kapcsolataA középkori hiedelmek szerint az étrend és a szexuális egészség közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. Az orvosok úgy hitték, hogy mivel a nemi szervek közel vannak a gyomorhoz, az elfogyasztott étel és ital termeli meg a férfi test működéséhez szükséges hőt. Sőt, abban is biztosak voltak, hogy a sperma termelődésére pozitív hatással van a hús és a tojás, a puffasztó ételek (pl. bab) pedig erekciót okozhatnak. A cölibátust fogadott papok emiatt különösen figyeltek arra, mit esznek, ugyanis akik túl jó ízűen ettek, azokat heves szexuális vágy kínozta.

A középkori orvosok úgy vélték, a túl sok szex nem jó, hiszen sok nemes emiatt halt meg idő előttForrás: AFP

Nemi betegségekÉlt a 14. században egy francia pap, Arnaud de Vernioll, aki diákkorában lefeküdt egy prostituálttal, majd az aktus után az arca felduzzadt. Arnaud nagyon megrémült, mert azt hitte, elkapta a leprát – ekkoriban ugyanis azt gondolták, nemi úton terjed –és megesküdött, hogy soha többé nem alszik együtt nővel. Nem ő volt az egyetlen, aki a középkorban kellemetlen tüneteket észlelt magán a bordélyház látogatása után. A 15. században, Southwakerben a hatóságok kitiltották az égő betegségben szenvedő prostikat a bordélyokból, de voltak furcsa, ésszerűtlen magyarázatok is.

Egy 13. századi orvosi szövegből például kiderül, hogy úgy vélték, ha egy nő arcbőre hűvös, akkor a leprával fertőzött sperma megrekedt a méhében, ahol büdös gőzzé alakult. Amikor az egészséges férfi pénisze érintkezik ezzel a bűzös gőzzel, az a pórusain keresztül bejut a szervezetbe, sebek jelennek meg a nemi szervén, majd a testén is elterjednek a tünetek.

A szex közben elkapott fertőzéseket érdekes módszerekkel gyógyították. Egy 14. századi angol orvos, John Gaddesden azt tanácsolta a férfiaknak, hogy aktus után mossák le péniszüket a saját vizeletükkel, vagy ecet és víz keverékével, majd használjanak hónapokig különféle kenőcsöket, gyógynövényeket.
Bár a mai világban ezt is ijesztő olvasni, a gyógynövényekkel, krémekkel történő kezelés még mindig emberibb, mint az, amit John Arderne angol sebész alkalmazott, az ő módszerei ugyanis brutálisak voltak. A sebész egyszer kezelt egy férfit, akinek megduzzadt a nemi szerve, Arderne pedig úgy gyógyította meg, hogy levágta pengével a beteg részt, majd égetett mésszel borította be a sebet...
BordélyházakA prostitúció már a 11-12. században virágkorát élte. A bordélyházak fontosságát Aquinói Szent Tamás is felismerte, aki így fogalmazott:
„A prostitúció olyan nélkülözhetetlen, mint a palotában lévő szennyvízcsatorna"A középkorban szinte minden városban működtek bordélyházak, ahol a prostituáltak nagy része 30 év alatti volt. Voltak a köznép számára, és voltak külön az uraknak is, így mindenki megtalálta a számára megfelelő nőt. A prostik megőrizték névtelenségüket, aki azonban az utcán árulta testét, kemény büntetést kapott: gyakran megkínozták, megcsonkították őket. A bordélyházak mellett voltak középkori fürdőházak is, ahol engedélyezték a meztelenkedést, a fürdőslányok pedig örömmel teljesítették a vendégek kívánságait.

A bordélyházak mellett voltak középkori fürdőházak is, ahol engedélyezték a meztelenkedéstForrás: AFP

Nemi erőszakKi gondolná, hogy már a középkorban is volt nemi erőszak? Pedig igen, ráadásul olyannyira bevett szokás volt a középkori fiataloknál, hogy minden 2. városi fiatalember részt vett egy ilyen „akcióban" 16 és 26 éves kora között. Az erőszakoskodás gyakran a nyilvánosság előtt zajlott, a hatóságok pedig nem büntették őket, ugyanis az ifjak gyakran olyan nőket bántottak, akiknek amúgy is rossz híre volt. A nemi erőszakot sokszor az áldozat ablaka alatt megrendezett „macskazene" jelezte, majd az akár 15 fiúból álló banda betört a házba, kirángatta a kiszemelt nőt az ágyból, majd ütögetve, és hangos „kurvázások" kíséretében az egész csapat megerőszakolta őt.
ÖnkielégítésA középkori felfogás szerint nem csak a spermának kell rendszeresen kiürülnie a testből, de a női nemiszervek által termelt váladéknak is. Ha ez nem történik meg, könnyedén kialakulhatnak halálos kimenetelű betegségek. Ennek elkerülése érdekében vagy megházasodtak a nők, és aktív szexuális életet éltek férjükkel, vagy gyógyszereket, speciális étrendet, és alternatív gyógymódként rendszeres önkielégítést ajánlottak az orvosok.

Az önkielégítéshez kettősen viszonyultak: egyrészt az egyház bűnnek tekintette, és komoly büntetést kapott az, aki csinálta, másrészt viszont elfogadták, hogy akiknek nem volt más választásuk, így gyakorolják az intim együttlétet. Sok orvos úgy gondolta, hogy a maszturbálás megoldja a nők és a férfiak egészségügyi problémáit, és csökkenti a szex iránti vágyukat is. Arra azonban figyelniük kellett, hogy az önkielégítést mérsékelten élvezzék.