Élet a halál után: mindent megváltoztatnak a halálközeli élmények

2011 vége óta könyv formájában is beszerezhető annak a négyéves amerikai kisfiúnak a története, akinek műtét közben leállt a szíve, de az orvosoknak sikerült újraéleszteniük. Magához térve a gyermek olyan dolgokról kezdett mesélni, melyekről nem tudhatott: még a születése előtt meghalt rokonairól, többek között a soha meg nem született nővéréről is - velük elmondása szerint a túlvilágon találkozott. A történetre természetesen a könyv is megadja a választ: a kisfiú a mennyországban járt.

Fehér fény, alagút, nyugalom

Az amerikai kisfiú esete nem egyedi, az elmúlt sok-sok évben számos elbeszélés, beszámoló támasztja alá a túlvilág létezését. Két évvel ezelőtt egy hároméves német kisfiú története járta be a világot, akit elmondása szerint a nagymamája küldött vissza az életbe. A gyermek egy jeges tóba esett, ahol közel három órát töltött, mire megtalálták. A szíve ugyan leállt, de a jeges víznek köszönhetően a szövetei és a szíve nem károsodott. A kórházban az ébredése után elmesélte, hogy minden pillanatra emlékszik: ahogy beleesett a tóba, ahol egy ponton túl minden fájdalma megszűnt. Majd alagútról, fehér fényről beszélt, aztán egy olyan világos helyről, ahol nagyon sokan vannak. Köztük volt a nagymamája is, akivel elbeszélgetett, a nagyi azonban a visszatérésre ösztönözte a kisfiút.

Valami közös mindig van a történetekben

A halálközeli élményekről született történetekben mindig van valami közös. A szkeptikusok talán éppen az elbeszélések hasonló tartalma miatt - az alagút, a fehér fény, az elhunyt szeretett személy megjelenése, megnyugvás, béke érzete - gondolják úgy, hogy az egész csak kitaláció és a fantázia szüleménye, vagy éppen vízió, mely oxigénhiányos állapot eredménye. Valójában azonban minden történetben van egy egyedi "adalék" a sok hasonló elem mellett is. A tapasztalat létezésére bizonyíték lehet az is, hogy származástól, vallástól, kultúrától függetlenül megegyeznek bizonyos elemek az elbeszélésekben.

A halálközeli élményeknek egyébként többféle magyarázata van: vannak, akik tudományos, míg mások vallásos, vagy misztikus szemszögből közelítik meg a kérdést. A kutatók legújabb törekvése azonban az, hogy a tudományos és vallásos nézőpontok egyesítésével egy átfogó értelmezési keretet adjanak a jelenségnek.

Mindent megváltoztat az élmény

Az, aki halálközeli élményben részesült, valamilyen szempontból megváltozik. A látottak, az átélt dolgok minden korábbi tapasztalt dolognál mélyebb nyomot hagyhatnak az alanyban, és az élet értelmét más megvilágításba helyezik. Igaz lehet ez különösen a nyugati világban élőkre, ahol a halál fogalmának inkább a tagadása, az attól való félelem a jellemző. Szemben például a keleti tanok vallóival, akikben gyakorlatilag cseppnyi félsz sincs az élet elmúlásával szemben, sőt a körforgás részeként, egy állomásként tekintenek rá.

Az átéltek után az érintettek sokszor az élet értelmeként a szeretetet találják meg, ami az egész viselkedésükre kihat. Átértékelődnek a kapcsolatok, a hétköznapok apróságaihoz való hozzáállás. Sokan jótékonykodni kezdenek, erőn felül próbálnak segíteni másokon - ez a személyiségváltozás pedig már nemcsak a saját életükre, de a környezetükre is kihatással van.

Másik tipikus állapot viszont az élményt követő mély depresszió. A halálközeli élmény tökéletes boldogságérzete után előfordulhat, hogy túlságosan fájdalmas lesz a visszatérés. A mindennapok azonban nem tudnak felérni a túlvilágon tapasztalt "fényhez" képest; minden fakónak tűnik. Az emiatt kialakult depresszió pedig nem ritkán öngyilkosságba vezeti a halálközeli élményt átélőket.