Kiemelt ügyek: a kis Ferenc-ikrek rejtélyes halála

1935 januárjában a kis Ferenc István és ikertestvére, Lajos is arról panaszkodott a szüleinek, hogy nagyon fáj a fejbőre. Apjuk, Ferenc József, a ceglédi gazdasági iskola tanára, alaposan átvizsgálta őket. Észrevette, hogy mindkettejük fejét kiütések borítják. Rohant velük a háziorvosukhoz. Dr. Jójárt József megállapította, hogy gombás hajbetegséggel állnak szemben. Azt javasolta, hogy vigyék őket Budapestre. Így is tettek. A fővárosban dr. Steiger-Kazal Dezső főorvos vette őket kezelésbe. Az alapos vizsgálatot követő „röntgen-besugárzás" után gyógyszeres kúrát javasolt. Miután a család hazaért Ceglédre, első útjuk egy gyógyszertárba vezetett, ahol közölték, hogy a felírt szer nincs náluk készleten. Egy másik helyen is elutasították őket készlethiányra hivatkozva, míg végül Mester László gyógyszertárában legalább ígéretet kaptak arra, hogy beszerzik a ritka anyagot.

Nem telt el sok idő, és a Ferenc-fiúkat az orvosi utasításnak megfelelően kezelés alá vehették a szüleik. Apjuk megnyugodott. Azt hitte, túl vannak a nehezén, tévedett. Két héttel a terápia megkezdése után a gyerekek a korábbinál erősebb fájdalmakról panaszkodtak. Nem szűnt meg a fejfájásuk, de ezúttal a vesetáji fájdalmat is éreztek. Emellett megdagadt az arcuk és nyakuk, egyre hevesebb, gyötrő fájdalmak kínozták őket. Apjuk ijedten hívta Jójárt Józsefet, aki pár perces vizsgálat után telefonált Steiger-Kazal Dezső budapesti rendelőjébe. A háziorvos közölte, hogy romlott a gyerekek állapota. A főorvos Ceglédre utazott és maga is megvizsgálta a gyerekeket, majd közölte a szülőkkel, hogy az ikreket sürgősen Budapestre kell vinni. A Nékám klinikára feküdtek be, ahol minden elkövettek azért, hogy meggyógyuljanak. Nem sikerült. Pár nappal később bekövetkezett a tragédia. Lajos 3 órával élte túl István. Gerlóczy Géza professzor, az intézet igazgató-főorvosa vizsgálatot rendelt el és a rendőröket is hívta.

„A főkapitányságon azonnal megindult az eljárás. Hétfőn már a kihallgatások is megkezdődtek a főkapitányságon és ezzel egy időben bekapcsolódott a nyomozásba a ceglédi rendőrkapitányság, mert a két kisgyerek Ceglédről került Budapestre és az ott történt dolgokat is tisztázni kell" – olvasható a Budapesti Hírlap 1935. január 22-i számában.

A szülőket annyira megviselte a tragédia, hogy eleinte nem sok hasznukat vették a nyomozók. A gyerekek édesanyja szanatóriumba is került. Vajon a ritka anyagra épített terápiába haltak bele? Erre kellett a rendőröknek rájönniük.

„Orvosi körökben rövidesen elterjedt a különös tragédia híre és sok szó esett a kisgyerekek betegségéről és a kezelési módról, amellyel ezt a betegséget gyógyítani szokták" – írta meg a Budapesti Hírlap. Úgy tartották, a fejgombás megbetegedés lényege, hogy a gomba a hajszálakban „székel", tehát nem elég, ha leborotválják a szálakat a beteg fejbőr felett, mert a gomba a gyökérben marad. A kezelés célja az volt, hogy a hajgyökereket is eltávolítsák.

Amíg a gyerekek apját, Steiger-Kazal Dezső főorvost és Mester László ceglédi gyógyszerészt kihallgatták, a korszak híres törvényszéki orvosszakértői, Kenyeres Balázs és Minich Károly felboncolták a holttesteket. Minden jel arra utalt, hogy a Ferenc-ikreket megmérgezték. Kezeléskor túladagolták a receptre kiváltott ritka anyagot, a talliumot. Az orvosok megállapították, hogy a gyerekek a testsúlyuknak megfelelő előírás szerinti mennyiségnek körülbelül hatszorosát kapták, közel 1-1 grammot, miközben csak 16,2 centigrammot lett volna szabad bevenniük. A beteg súlyának kilogrammjaként ugyanis 8 milligrammot írtak elő ebből az anyagból.

A nyomozóknak most azt kellett kideríteniük, ki és miért okozta a gyerekek halálát. Mester László gyógyszerész ceglédi rendőrségen tett vallomásában azt mondta, ő nem hibázott, mindenben szabályszerűen járt el. Amikor a recept előkerült, rájöttek, hogy nem a megengedett mennyiség állt a papíron. Azonnal a főorvos lett a gyanúsított.

„Nem tudok magyarázatot adni arra, miként történt az elírás a számjegyeknél, különben a recept kiállításánál a többi szabályokat pontosan betartottam. Mivel méregről volt szó, felirtani a receptre ezt a jelzést: S. sub. recipe. Az orvosi és gyógyszerészi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyógyszerész az orvosságos üveg vignettájára köteles ráírni, milyen mennyiségű gyógyszer van az üvegben. Megjegyzem, ha a gyógyszerész kezébe kap egy receptet és úgy látja, hogy a méreg a szokásnál nagyobb dózis, akkor köteles érintkezésbe lépni az orvossal, figyelmeztetni a szokatlan dózisra, vagy megkérdezni, szándékában volt-e az orvosnak ilyen nagy adagot írni a receptre. Ha az orvos szándékosan ír nagy adag mérget, akkor felkiáltójelet tesz a receptre, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerész érdeklődés nélkül is kiadhatja a mérget. Határozottan tudom, hogy én nem írtam felkiáltójelet. A gyógyszerésznek tehát kötelessége lett volna elsősorban is megkérdezni, miért nincs felkiáltójel a recepten, nem téves-e a mennyiség. Ezen felül mindenesetre fel kellett volna tüntetnie a vignettán az üvegben lévő gyógyszer súlyát, amint én azt a „S. sub. recipe" jelzéssel elrendeltem. Ez a figyelmeztető jelzés azonban a gyógyszerüveg címkéjéről elmaradt"- magyarázkodott Steiger-Kazal Dezső a Budapesti Hírlap 1935. január 24-i számában.

Ugyanakkor a méregjelzés nem hiányzott az „orvosságos" üvegről. Miután kizárták annak a lehetőségét, hogy az apjuk rosszat akart volna a gyerekeknek, az ügyészség végül két embert, Steiger-Kazal Dezsőt és Mester Lászlót vádolt meg gondatlanságból elkövetett két rendbeli emberöléssel. 1935 májusában hirdetett ítéletet a törvényszék. Mindkét vádlott pénzbírságot kapott a kisgyerekek haláláért. A főorvosnak 1000 pengőt, a gyógyszerésznek 200 pengőt kellett volna fizetne, csakhogy Ferenc József nem kérte a vádlottak megbüntetését.

A híres tallium túladagolásról és a 8 éves ikerpár haláláról hónapokig beszéltek az országban. Felkavaró kiemelt ügynek számított, nem utolsó sorban azért, mert ilyesmi bárkivel megtörténhetett, főleg a gyerekek voltak potenciális áldozatok.