Gellért, Sváb, Hármashatár – Tudod, honnan kapták a nevüket a fővárosi hegyek?

Talán a leginkább közismert történet a Gellért-hegy nevének eredete, amely a magyarság kereszténységre térítésében oly fontos szerepet játszó püspökhöz kapcsolódik. Szent Gellért velencei bencés szerzetesként érkezett Szent István Magyar Királyságába, és az első királyunk halála utáni politikai csatározások áldozata lett, amikor a Vata-féle lázadás résztvevői az akkori Kelen-hegyről a mélybe lökték. A Kelen-hegyet a középkorban még Pesti-hegy néven is emlegették, és aztán a 15. századtól vált elterjedtté a Gellért-hegy elnevezés.

Budapest legmagasabb pontját adja a János-hegy a maga 527 méteres csúcsával. Régen Pozsonyi-hegy néven futott, mivel állítólag jó időben a tetejéről egészen Pozsonyig el lehetett látni a korabeli, légszennyezettség-mentes viszonyok között. (A hegy északnyugati vonulata máig őrzi ezt a Pozsonyi- elnevezést.) A János név minden bizonnyal egy szobortól jött: legkésőbb a 19. század elején már állt a hegy csúcsán egy Szent János-szobor, és ekkortól jelent meg az elnevezés is a korabeli forrásokban.

Nem meglepő módon három határ találkozási pontjára utal a Hármashatár-hegy neve. Egészen pontosan Buda, Óbuda és Pesthidegkút területe érintkezett itt épp a hegycsúcson 1873-ig, amikor is megszületett Budapest, és egybeolvadtak ezek az addig különálló települések. Korábban viselte a Magas-hegy és az Árpád orma neveket is.

Ezen a néven nincs sok magyaráznivaló: a Vár-hegy (vagy gyakoribb helyesírással, az egész környékre utalva Várhegy) a rajta található budai várról kapta a nevét. Ennek a várnak a megépítése 1243-ban kezdődött el, azelőtt nem állt ilyen erődítmény ezen a magaslaton, és a Pesti-Újhegy nevet viselte.

Ez az a hegy, amiről kiválóan rá lehet látni a budai várra, emiatt pedig stratégiai jelentőséget is kapott azután, hogy a hadászatban kifejlődtek a messzehordó lövegek. A neve is ezzel kapcsolatos: Buda töröktől való visszavételének idején, vagyis az 1686-os ostromban a soknemzetiségű keresztény sereg sváb tüzérsége innen adta meg a jelent a mindent eldöntő utolsó rohamra. A szocializmus négy évtizede alatt átkeresztelték Martinovics-hegynek, de ez sosem ment át a köznyelvbe.

A kistesóról kapta a nevét, vagyis a Kis-Sváb-hegyről. Mivel mögötte áll, és nagyobb, azért Nagy-Sváb-hegy lett belőle, amiből aztán lekopott a Nagy- előtag. A régmúlt évszázadokban Négy-hegy néven is futott, mivel négy hegyrészből áll össze. A szocializmus alatt Szabadság-hegy volt a neve, de a rendszerváltás után visszakapta a Svábot.
Külön említést érdemel a Sváb-hegy legmagasabb csúcsa, ami Normafaként saját névvel rendelkezik. Normafa nevének második fele egy óriási, ősi bükkfára utal, ami a középkor óta uralta a környező területet, és olyan legendák kapcsolódtak hozzá, mint hogy épp akkor sarjadt ki a földből, amikor Mátyás király született, vagy minimum megpihent az árnyékában egy útja közben. A Norma pedig egy operából, Bellini azonos című klasszikus művéből jön, aminek egyik csúcspontja a címszereplő áriája. Ezt az áriát adta elő 1840-ben a Nemzeti Színház társulata, amikor kiránduláson vett részt a környéken. Ennek az eseménynek a nyomán ragadt rá először magára a bükkfára a Norma fája név, ami aztán Normafára egyszerűsödött.

A vallási-egyházi kötődés egy itt álló kolostor, illetve a bélakúti apát birtok- és tizedjoga miatt évszázadokon át része volt a hegy történetének. Emiatt Barát-hegy és Pap-hegy néven is emlegették, majd Döbrentei Gábor 1847-es, nevezetes dűlőkeresztelője keretében kapta meg az Isten-hegy nevet.

A budai hegyek többségéhez hasonlóan ezen a területen is főként szőlőt termeltek sok évszázadon át. A szőlő védőszentje pedig Szent Orbán, akinek itt állt szobra, és a szoborról kapta a hegy is a nevét.

Ismét egy szent: Szent Márton nevét viselte az a kápolna, ami a történelmi források szerint a 18. században már biztosan itt állt. A „Szent Márton kápolnájának hegye" pedig aztán könnyen rövidült Márton-hegyre.

Két változat is létezik Sas-hegy nevének eredetére. Az egyik szerint a Buda visszafoglalása után tartott ünnepség idején erről a hegyről sasok szálltak a vár felé, és ennek állít emléket az elnevezés. Ami sokáig persze németül, Adlerbergként szerepelt a térképeken, és ehhez kapcsolódik a másik elmélet. Eszerint a 15. században a korabeli budai nemesek birtokoltak itt szőlőültetvényeket, ezért a város német nyelvű polgársága Adelsbergként, azaz Nemes-hegyként emlegette, majd az Adelsberg torzult el a közbeszédben Adlerberggé, hogy aztán azt Sas-hegyként tükörfordítsák le a magyarosításkor.

Adná magát az elmélet, hogy a hársfák adták ezeknek a hegyeknek a nevét, de ez a fajta jelenleg csak elég ritkán fordul elő az itteni erdőkben a sokkal jellemzőbb tölgyesek mellett. Persze könnyen lehet, hogy évszázadokkal ezelőtt ez még másképp volt, és annyit biztosan tudunk, hogy a hegy német neve is a hársra utalt Lindenbergként. A Döbrentei-féle dűlőkeresztelőben a Bátory-hegy nevet ragasztották rá, de ez nem maradt meg a közbeszédben, és a Lindenberg magyar fordítása lett a nyerő Hárs-hegyként.

A Pesti mesék című cikksorozatunk további részeit itt olvashatod!