Harc a tökéletes esküvőért

Könnyen lehet, hogy ez a sors vár Paul Feigre és Kristen Wiigre is: előbbi eddig leginkább tévésorozatok rendezőjeként (Office, Jackie nővér, Író és kamuhős), utóbbi pedig a Saturday Night Live tévéshow komikusnőjeként és néhány mozis mellékszerep (Párterápia, Paul) révén volt ismert - most Apatow produceri irányítása mellett összehoztak egy közös vígjátékot, aminek a főszereplővé avanzsáló Wiig ráadásul a forgatókönyvéből is részt vállalt.

A feladat pedig aztán sokkal nagyobbnak bizonyul, mint azt gondolta volna: Annie esküvője nemcsak egy szimpla lagzi, de mindenféle előpartikkal, eljegyzési bulival, ruhapróbákkal, lánybúcsúval, társasági eseményekkel felvezetett gigaparádé, aminek minden állomásánál helyt kell állnia. Ehhez pedig sem a pénzügyi háttere, sem az energiája nem igazán áll rendelkezésre. Ráadásul a koszorúslány-brigád színes egyéniségei között akad egy ellenlábasa is: Helen, aki Lillian új "legjobb" barátnőjeként az ő pozíciójára ácsingózik, és aki rendkívül idegesítő módon tökéletesen ért mindenféle esküvőszervezési praktikához. A csajok közti hatalmi harc kezdetét veszi, a tét pedig az esküvő és Lillian barátsága.

A probléma inkább az, ha kilóg a film stílusából, ha öncélúvá lesz, itt pedig ez történik. Szerencsére csak egyetlen alkalommal, amúgy a Koszorúslányok megmarad az ügyetlenkedős-lelkizős-sírós-nevetős női vígjátékok stílusánál, melyben végeredményben azért nemcsak egy esküvő, hanem egy életre szóló barátság és Annie önbecsülése áll a középpontban - és amelyben külön öröm, hogy feltűnik egy nagyszívű rendőr szerepében a kiváló ír komikus, Chris O'Dowd is.