"A puncim meg én" - lehetne az alcím. A rendező, Lars von Trier férfi létére olyan női mozit alkotott, amely láttán elsősorban a pasik esnek ki a komfortzónájukból.

A bemutató napján kicsit izgultam, hogy kapunk-e jegyet a nagy érdeklődésre számot tartó botrányfilmre, amelyet alkotója úgy harangozott be, hogy ezúttal egy jó kis szoftpornót hozott össze. (Most az első részt mutatták be, a folytatás egy hónap múlva kerül a mozikba.)

Forrás: www.nymphomaniacthemovie.com

Pánikra semmi ok, rengeteg hely maradt üresen a kilenc soros moziteremben. A film első percében hangokat hallunk, de a vásznon barnásszürke homály marad - és ekkor az első sorok valamelyikében értetlenkedő nevetés csattant. "Akkor ez most bukás?" - gondolom magamban. Botrányos, közönségfilm helyett végül öncélú művészfilmet kapnak a nézők?

Aztán rideg falak között meglátjuk az összevert nőt (az ő ájulása lehetett a barnásszürke homály) és az öregedő embert, aki tejet vesz. És hazaviszi a nőt, aki nem kér az orvosi és rendőri segítségből. Helyette elmeséli élete történetét.

Kétévesen fedezte fel a punciját és hat-hét évesen az orgazmust, a nedves kövön csúszkálgatva a barátnőjével, és kötelet mászva a tornateremben. Bizsergetésnek hívta. Aztán látjuk, hogyan romlanak meg ők ketten, amikor egy vonatút alatt minél több numerát kell begyűjteni a vécében a győzelmi trófeáért, egy zacskó cukorkáért.

Egyre több és egyre csúnyább szexet láthatunk - nem látványra ronda, sőt, kifejezetten izgató némelyik aktus -, erkölcsi értelemben ronda, ahogy főhősnőnk sorra használja le a konszolidált családapákat és a magányos farkasokat - pasi nem maradhat érintetlenül a közelében. A férfi csak kellék, a nimfomániás nő a végrehajtó, a punci az úr.

Forrás: www.nymphomaniacthemovie.com

Az első sorok valamelyikében viháncoló néző már hallgat, nem ment ki, ezek szerint a film mégsem bukás.

A lány történetét meghallgató öregember maga a feloldozó szeretet. Mindent befogad, mindent megért, mindent megbocsát - mindenre van racionális magyarázata. "Nagy kár, hogy a vallásnak mindig a legellenszenvesebb oldalát emelik ki: a bűntudatot" - állítja, s ha ilyennek ismernénk Istent, amilyen ez az öreg férfi, valószínűleg több lenne a vallásos ember is. Egyetlen történetnél kérdez csak vissza "És ekkor sem érzett bűntudatot?" - amikor a lány elmeséli, hogyan zilált szét egy három kisfiút nevelő családot csak úgy, a szórakozás kedvéért. A megcsalt asszonyt Uma Thurman alakítja zseniálisan, Trier megcsillogtatja pikírt dán humorát - a film első részének egyik csúcsjelenetét látjuk.

A nézőben egyre erősödik a benyomás, hogy a szex nem örömforrás, hanem a punci őserejének terrorja nők és férfiak felett. A nők egy kicsit jobban állnak ebben a küzdelemben, hiszen ők hordozzák a kaput, a férfiak szerepe csupán annyi, hogy a vágy parancsának engedve "tosznak", a lelkükkel, egyéb késztetéseikkel pedig nem törődik a kutya se. Mi csajok (a kapunk őreként) ismerjük a vágynak ezt az elementáris késztetését - és a képsorok alapján úgy vélem, a rendező is látott már elég "tüzelő szukát" életében - a nézőtéren ülő férfiaknak némelyike viszont nem. Na, ők távoztak a végén zavart arccal, a komfortzónájukból kizökkentve a moziból.

Forrás: www.nymphomaniacthemovie.com

A nimfomániás beavatás a javából, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, aki mélyrehatóan tanulmányozná a nők világát - övön alul. És várom a folytatást, amely szexuális eltévelyedések egész sorát zúdítja a nézőkre már az első rész végén, az ajánló képsorokban - mert magam is szorongok, vajon meddig megyünk el, mi nők, ha eluralkodik rajtunk a szenvedély.