Nem mindegy, hogy a szükség visz rá valakit arra, hogy emberhúst fogyasszon, vagy kedvtelésből, rituális szertartások keretei között történik mindez. Kannibálok mindig is voltak, sőt, napjainkban is előfordult néhány olyan eset, amikor férfiak, nők fogyasztották el embertársaikat. De mit tudunk valójában az emberhúsról? Ha a kultúránk, a vallásunk, a társadalmi normáink megengednék a fogyasztását, az vajon ártalmas lenne a testi- vagy akár mentális egészségünkre?

Morbid, de ésszerű a kérdés: miért nem esszük meg egymást? Pedig tisztán táplálkozástudományi szempontból nézve, a kannibalizmus kiegyensúlyozott és teljes értékű táplálkozást nyújt, mert optimális arányban és jól emészthető formában tartalmazza a testünk számára szükséges tápanyagokat. Ráadásul - legalábbis az új-guineaiak szerint - az emberhús nagyon ízletes, jobb a sertés- vagy a csirkehúsnál. A mai civilizált társadalmakban azonban olyan erős gát épült be az emberekbe ez ellen a szokás ellen, hogy az emberhús fogyasztását a legtöbben még a gyilkosságnál is megvetendőbb bűnnek tartják.

Forrás: UPC/AXN

Ihász Katalin, a Life.hu dietetikusa  szerint az emberhús fogyasztása, annak lehetősége illetve tiltása nem táplálkozástudományi kompetencia, inkább az etika témakörébe tartozó kérdés. „Mivel az emberek vegyes táplálkozású élőlények, ezért a hús, fajtájától függetlenül, hasonló hatással van a szervezetre.” – állítja a szakember. 

De mi a helyzet máshol?

A történelem folyamán számos esetben fordult elő az emberhús rituális elfogyasztása (például az aztékoknál), de egyes népeknél más-más indíttatásból ugyan, a mai napig tetten érhető az emberhús vallási jellegű, esetleg egészségügyi megfontolásból való bekebelezése. Egy 2003-as ENSZ jelentés nyilvánosságra hozta például, hogy a kongói lázadók gyakran vadásznak pigmeusokra, mert úgy vélik, azok húsának elfogyasztása különleges erővel ruházza fel őket.

Amikor az életben maradás a tét

A harmincéves háborúban, amely 1618-1648 között zajlott, elképzelhetetlen mértékben harapózott el a kannibalizmus az éhínség miatt. De az életben maradás volt a tét azoknál az uruguayi rögbijátékosoknál is, akik 1972 októberében zuhantak le az Andokban. A balesetet huszonnyolcan élték túl, és sérüléseik kínjain túl hamarosan a kegyetlen éhezéssel is szembe kellett nézniük. Tíz nap mardosó éhezés után heves morális viták közepette végül győzött az életben maradás parancsa, de senki sem akarta tudni, kinek a testéből és mely testrészből származik az életmentő húsdarab, amit bűntudat, könnyek és hányinger között erőszakoltak magukba a túlélés érdekében a sportolók.

Az életben maradt uruguayi rögbijátékosokForrás: hybridtechcar.com

Perverz vágyak, amik emberevésbe torkolltak

Az orosz testvérpár, aki felfalta öccsüket: A közelmúltban számos hátborzongató eset fültanúi lehettünk, ami a modernkori kannibalizmust illeti. A 28 éves Timur és a 23 éves Marat, egy orosz testvérpár például 2009-ben elfogyasztotta harmadik testvérüket. A fiú hollétéről a rendőrség 6 hónapig nem tudott semmilyen információval szolgálni, majd úgy döntöttek, átvizsgálják a testvérpár otthonát is. Bár féltek attól, hogy a két testvér is közrejátszhatott a férfi eltűnésénél, amit találtak, azt a legfélelmetesebb álmaikban sem gondolták volna. A holttest „maradványait” a testvérpár lefagyasztva, zacskókban tárolta, később pedig bevallották, hogy a hiányzó részeket apránként megették.

A kép jobb és bal oldalán: Timur és Marat, középen pedig a brutálisan meggyilkolt RafisForrás: news.softpedia.com

Az anya, aki a saját gyermekeivel akarta megetetni apjuk holttestét: 2000-ben történt az a szörnyű eset is, amikor is egy kétgyermekes anyuka, Katherine Knight, a saját gyerekeivel akarta megetetni apjuk holttestét. Katherine egy hosszas veszekedés után megtámadta a férjét, 37-szer leszúrta egy késsel, megnyúzta, majd feldarabolta. A különböző testrészeket megfőzte, aztán zöldséggel és szafttal felszolgálta a férfi gyerekeinek. A rendőrség még azelőtt elfogta a nőt, hogy a gyerekek hazaértek volna. Az esetnek köszönhetően Katherine lett az első nő Ausztráliában, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.

Katherine KnightForrás: truecrimecases.blogspot.com

A szovjet Hannibal Lecter: A múlt kísértésének tekinthetjük Andrej Csikatilo párttag és egyben sorozatgyilkos esetét is, akit a szovjet Hannibal Lecternek neveznek. Csikatilo gyerek volt a urali éhinség idején. Mély nyomott hagyott lelkében, hogy bátyját elrabolták és megették. E trauma hatására Csikatilo később szintén gyermekeket kezdett elrabolni, számuk húsz évi ténykedése során meghaladta az ötvenet. A gyerekeket, megölte és megette őket, különösen szerette a főtt nemi szerveket.

Andrei ChikatiloForrás: AFP

A legsokkolóbb eset a közelmúltban: egyértelműen a 42 éves Armin Meiwes, számítógépes szakember nevével függ össze az az eset, ami 2002-ben történt. Meiwes az interneten keresett magának önkéntes áldozatokat gyilkos rituáléjához. Többen is (közel 200-an!) jelentkeztek a felhívásra, de amikor tudatosult bennük, hogy Meiwes valódi áldozatokat keres, akiket felfalhat, elmenekültek. Egyet kivéve. Ennek a hirdetésre jelentkező úriembernek ugyanis minden álma az volt, hogy megegyék, azaz szó szerint a részévé váljon valakinek. A két férfi elképzelése tehát mindenben találkozott, így egy kölcsönös megállapodás után Meiwes levágta a férfi péniszét, megsütötte és megette, ezt követően pedig feldarabolta a férfit. Harminc kiló húshoz jutott így, amiből apránként húsz kilót megvacsorázgatott, mire a rendőrség rajtaütött. Meiwes még bekapta az utolsó falatot, mielőtt ajtót nyitott. A rendőrségen elmondta, hogy ahányszor csak evett barátjából, mindig megemlékezett róla. Meiwest-et környezete kedves, barátságos, nyílt embernek ismerte, a szakértők pedig beszámíthatónak tartják. A férfi jelenleg is börtönben ül, Németországban tölti a büntetését.

Armin Meiwes a tárgyalásonForrás: AFP/Boris Roessler

A film, ami kiveri a biztosítékot: Cannibal Holocaust, 1980

Sokan minden idők legbrutálisabb filmjének tartják ezt a horror-áldokumentumfilmet, amely a világ számos országában évekig-évtizedekig be is volt tiltva. A hetvenes években felfutó olasz horrorfilm műfajának jeles képviselője azzal húzott újat, hogy a sztoriját (dél-amerikai őserdőben forgató dokumentumfilmesek kegyetlen kannibál törzsre bukkannak, majd persze áldozatul esnek) valóságként tálalta, azaz igazi dokumentumként mutatta be a filmbeli stáb által a vérengzésekről készített felvételeket. Ezek pedig annyira jól sikerültek, hogy a film rendezőjét gyilkosság vádjával bíróság elé állították, és csak azután szabadulhatott, hogy bemutatta az ép és egészséges, ám a filmben karóba húzott stábtagokat.

 

Forrás: UPC/AXN
A legismertebb kannibál: Hannibal Lecter
A zseniális forgatókönyvíró Bryan Fuller (Hősök, Halottnak a csók), és a neves rendező David Slade (Alkonyat- Napfogyatkozás, A sötétség 30 napja) közösen keltették életre Hannibal Lectert egy filmsorozat kedvéért. Az epizódonként egy órás sorozat, Thomas Harris regényeit dolgozza fel, és a két főhős, Will Graham, a fiatal tehetséges profilalkotó FBI-ügynök, és Dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter megismerkedését és kialakuló barátságát mutatja be. A Hannibál történet kezdetének kezdeténél járunk. Will Graham-nek ekkor még fogalma sincs róla, hogy idővel Lecter kannibál sorozatgyilkos, és az ő legádázabb ellenfele lesz...

A békés vagy csak elviselhető együttélés feltétele, hogy magas gátlási küszöböt hozzunk létre magunkban az állandóan jelenlévő kísértés, egymás fölfalása ellen. Ez sikerült ugyan, de nem jelenti azt, hogy a küszöb rendkívüli körülmények esetén is mindig áthághatatlan marad. Az életben maradás ösztöne sokszor ledönti az erkölcsi gátakat, és akkor szinte mindenki enged a mélyben lapuló ősi késztetéseinek.