A középkorban a keresztény egyházak üldöztek lényegében mindenkit, aki a régi istenekhez imádkozott, de legfőként a pogány hitvilág varázslóit, jövendőmondóit, javasasszonyait. Őket boszorkányoknak kiáltották ki, akik rontást hoztak a terményre, állatokra és emberekre. A Sátán szolgáinak tartották őket, akik lepaktálva a gonosszal olyan erőre tettek szert, amivel árthattak másoknak.

Bár a szinte már hisztériáig fajuló boszorkányüldözés a XIV-XVIII. századra tehető, a gonosszal, gonoszokkal való szövetség már évszázadokkal korábban megjelent.

Kétféle boszorkányt különböztettek meg:

  1. A striga. Még a keresztény hit felvétele előtt, a néphit úgy tartotta, hogy vannak asszonyok, akik éjszakánként állatok alakját öltik fel és alvó emberek vérét szívják, szétmarcangolják őket vagy lidérces álmokat hoznak rájuk.
  2. A malefica vagy maleficus – attól függően, hogy nő vagy férfi. Ők a varázslással foglalkozó, rontást és átkokat szóró boszorkányok, boszorkánymesterek, akik képesek a jövendőmondásra, és bájitalok készítésére is.

Magyarországon az első boszorkány-törvény Könyves Kálmán (1095-1116) nevéhez köthető. A művelt és felvilágosult uralkodó törvénybe foglalta, hogy a strigákról, akik nem léteznek, nem lehet beszélni. Ám a maleficusok és maleficák büntetéséről is szólt törvénye, az ezzel vádolt embereknek ki kellett állni a tüzesvas-próbát. Ebben a vádlottnak egy tűzben felforrósított vasat kellett megfognia. Ezután kezét bekötözték, majd három nap után megnézték a sebeket. Amennyiben nem látszottak rajta égés nyomok, vagy ezek már elkezdtek behegedni, akkor ártatlan volt, ha kezei sebesek voltak, akkor bűnös.

Magyarországon az első boszorkány-törvény Könyves Kálmán nevéhez köthetőForrás: AFP

Tévhit, hogy a boszorkánysággal vádolt embereket csak egyházi személyek ítélték meg, világi bíróságok is foglalkoztak boszorkányperekkel.  

A magyarországi boszorkányperek irataiban többféle vádponttal is találkozhatunk: a Sátánnal kötött szövetség, a vele való közösülés, fekete mise tartása, boszorkányszombaton való részvétel, repülés, kannibalizmus, rontás, meddőség és impotencia okozása, a haszonállatok megbetegítése, oldás-kötés előidézése.

A vádak a mai modern felfogásunkkal furcsának, szinte lehetetlennek tűnhetnek, de nem szabad elmennünk amellett, hogy a javasasszonyok, bábák, füvesemberek a gyógyító hatású növények mellett, értettek a mérgezőkhöz is. Ám azt sem szabad elfelednünk, hogy a boszorkányperek remek lehetőséget nyújtottak a különböző emberek kibékíthetetlen ellentéteinek „rendezésére" is.

A Magyarországon perbe fogottak jelentős része alacsony társadalmi rangból származó asszony volt. Voltak persze boszorkányság vádjával bíróság elé állított gazdag vagy épp nemes férfiak és asszonyok is, ők egyértelműen koncepciós per áldozatai voltak. Azok közül, akik - többnyire kínzás hatására – beismerték, hogy lepaktáltak az ördöggel, másokat is megneveztek, akikkel egyfajta boszorkány egységhez tartoztak.

A megrágalmazott asszonyok - többnyire kínzás hatására – beismerték, hogy lepaktáltak az ördöggelForrás: AFP

Miben volt más a magyarországi boszorkányüldözés?

  • 1720-ig, a perbefogottak közül azokat, akik magukat táltosnak mondták, és ezt bizonyítani tudták, többségében felmentették, mivel mindenki egyetértett abban, hogy a táltosok pozitív mágiát használnak.
  • A hazai boszorkányok elleni vádakban nagy hangsúlyt kaptak az időjárás manipulálásával kapcsolatos varázslatok.
  • Bár más országokban is sok bábát tartottak boszorkánynak, itthon ez az arány jóval magasabb volt.
  • A perek anyagaiban leggyakrabban a Gellért-hegy és a Tokaji-hegy szerepel, mint a boszorkányok kedvelt gyülekező helye.

A magyarországi boszorkányüldözés a XVIII. század első felében tetőzött, akkor, amikor sok európai országban már meg is szűnt. Hazánkban Mária Terézia tiltotta be az ilyenfajta pereket az 1768-as törvényben.

Egyes történészek szerint az európai boszorkányperekben 60 ezer áldozattal számolhatunk, míg mások szerint ez a szám a közel négy évszázadon át zajló üldözés eredményeként akár félmillió is lehet.

Források: Boszorkányperek, Quartz, Magyar Katolikus Lexikon